33. fejezet: Nem akarok

Mivel ilyen hamar összejött a két komi már is itt van a következő rész! Remélem tetszeni fog ez a rész is!

Jó olvasást kívánok!

A következő részhez is 2 komit kérek! Amint meglesz fel is teszem a következő részt! :)

Puszi! 

33. fejezet: Nem akarok

Miután Zayn sikeresen meggyőzött, hogy bemenjek a kórházba kivizsgáltatni magam elmondtunk mindent a fiúknak. Illetve csak Zayn mondta én meg a háta mögött hallgattam. Mindenki be akart velünk jönni a kórházba  hiába mondtam, hogy felesleges mintha meg sem szólaltam volna. Megbeszélték egymást között, hogy jönnek és kész, nekem beleszólásom se volt. Azért nagyon jól esett, hogy ennyire aggódnak értem. Miután megbeszélték egymással, hogy jönnek elindultunk a kórházba  Engem egyfolytában szóval tartottak, gondolom azért, hogy nem gondoljak a kórházra és a kezelésre. Elég hamar odaértünk a kórházhoz  Liam leparkolt majd mindannyian kiszálltunk és bementünk. Odamentünk a recepcióshoz és megkértük, hogy jelentsen be ahhoz az orvoshoz aki előzőleg is kezelt. Megígérte, hogy mindent megtesz. Nem kellett sokat várnunk és jött is az orvos.

- Jó napot! Miben segíthetek? – nézett rám az orvos. Azonnal felismert és mintha számított volna rá, hogy még találkozni fogunk.

- Jó napot! Ön a múltkor azt mondta, hogy jöjjünk vissza, ha valami gond van és ezért jöttünk – kezdett bele Zayn feszültem. A többiek csak bólogattak.

- Rendben. Jöjjön velem – nézett most rám az orvos.

- Az a helyzet – vette át megint Zayn a szót – hogy nem akar egyedül bemenni. Csak azzal a feltétellel volt hajlandó bejönni, ha én is bent leszek vele. Ez gond volna?

- Nem, nyugodtan jöjjön maga is. Nem látom akadályát – mosolygott megint ránk az orvos. Egyre szimpatikusabb nekem. Bementünk egy orvosi szobába. Én feszülten szorongattam Zayn kezét. Nagyon feszült voltam.

- Akkor kezdjük el – és itt mindent elmondtam még azt is mikor Zayn-nek azt hazudtam, hogy láttam egy pókot. Az orvos nem szólt egy szót sem csak csendben hallgatta a történetemet, majd Zayn-hez fordult és ő is elmesélte, hogy mi történt az éjszaka. Az orvos arcáról nem lehetett leolvasni semmit. Valamit jegyzetelt a füzetébe majd megszólalt, de azt kívánom bár ne tette volna, mert a legrosszabbakat hallottam tőle.

- Attól tartok, hogy ezek a tünetek idegi összeomlásra utalnak. Önt nagyon megviselte az ami magával történt és így jön ki magán. Próbálja elfelejtetni magával ezt az egész rám álmot.

- Mit tehetünk ez ellen? – kérdezte végül Zayn. Én csak csendben hallgattam és vártam a folytatást.

- Pszichológus kell neki és sok nyugalom. Azt javaslom, hogy maradjon bent a kórházban  Így ki tudnánk ebből az egészből gyógyítani, ha viszont hazamegy nem biztos, hogy sikeresek lesznek a kezelések és csak egyre rosszabb lesz a helyzet. – a végére már patakokban folyt a könnyem. Én maradjak bent a kórházban  Zayn-hez fordultam.

- Nem akarok bent maradni Zayn – kezdtem el mondani. Zayn az orvoshoz fordult.

- Adna nekünk egy percet? Meg szeretnék beszélni ezt az egészet. – mondta Zayn az orvosnak.

- Persze, menjenek csak – bólintott az orvos együtt érzően. Zayn kihúzott a folyosóra ahol a fiúk vártak. Nem is törődve a fiúk kérdéseivel Zayn rögtön felém fordult. Láttam rajta, hogy meg akar győzni, maradjak bent, és ahogy magam ismerem bele is fogok egyezni.

- Ada nem dönthetsz ilyen egyszerűen a sorsod felől. Most az egészséget a tét. Nem veheted ilyen könnyelműen. – sorolta el az érveit. – Én azt szeretném, ha bent maradnál. Minden nap bejönnék meglátogatni, de inkább ez, mint hogy még nagyobb bajod legyen.

- Zayn értsd meg, hogy én ki nem állhatom a kórházakat  Most meg azt kérdezed, miért nem akarok bent maradni? Én itt nem tudnék nyugodtan aludni. Egyedül – kezdtem el a végén zokogni. A négy fiú csak néztek és hol egyikünkre, hol a másikunkra kapkodták a tekintetüket. Nem értettek ebből az egészből semmit, de nem ez volt a legmegfelelőbb időpont, hogy elmondjuk nekik mit mondott az orvos. Zayn egyszerűen magához ölelt és nem szólt semmit. Olyan jól esett most az ölelése.

- Ha kell, bent maradok minden éjjel és vigyázok az álmodra és biztos vagyok benne, hogy a fiúk is ment maradnának veled. Nem igaz? – nézett hátra a válla felett. A srácok csak bólogattak, bár fogalmuk se volt arról, hogy miről van szó. – Kérlek, maradj bent.

- De akkor egy estére se hagyj magamra. Ígérd meg, mert akkor inkább haza megyek – ezen elkezdett mosolyogni.

- Megígérem – ezzel vissza is mentünk az orvosi rendelőbe. Megbeszéltük az orvossal a részleteket és hál istennek nem kifogásolta azt, hogy Zayn bent alszik majd éjszaka. Szerintem azt hitte, hogy szerelmes pár vagyunk azért volt ilyen engedékeny, de engem most ez érdekelt a legkevésbé. Az orvos megmutatta a szobámat és közölte, hogy még ma este vacsora előtt elkezdjük a kezelést. Én csak beleegyezően bólintottam. Miután kiment az orvost megszólalt Harry.

- Akkor most bent kell maradnod? – nézett rám. Én csak bólintani tudtam. Zayn pedig elmesélt nekik mindent, hogy mit mondott az orvos. Mindenki egyetértett abban, hogy jó döntés volt bent maradni a kórházban  így legalább mindenképp meggyógyulok. Ezt meg honnan vették? Azt az orvos egy szóval sem említette, hogy rendbe is jövök, de ezeket a borús gondolatokat nem osztottam meg a fiúkkal. Mivel késő volt a fiúk készültek hazafele.

- Ada hazamegyek, hogy hozzak neked és magamnak pár cuccot. Rendben, - nézett rám Zayn is.  Nagyon féltem, hogy nem jön vissza ezért nagyon nehezen engedtem el. Harry látta rajtam, hogy nem szívesen maradok egyedül ezért felajánlotta, hogy ott marad vele. Olyan aranyos volt tőle. Mindenki elbúcsúzott csak Harry maradt ott. Nagyon jól el voltunk. Hülyéskedtünk és jókat beszélgettünk. Nagyon jól éreztem vele magam. Nem úgy, mint Zayn-nel, vele valahogy másképp éreztem jól magam. Nem csak barátot láttam benne. Hirtelen olyan fáradtság tört rám, hogy lehunytam a szemem. Harry csak annyit mondta, hogy aludjak, nyugodtam majd ő őrzi az álmom míg Zayn nem jön vissza. Úgy aludtam el, hogy a hajamat simogatta. Olyan jó érzés volt. Az utolsó gondolatom az volt, hogy vele elbírnám képzelni az életem.