35. fejezet: Végre itthon

35. fejezet: Végre itthon

1 hónap múlva

Nagyon jól éreztem magam, már 1 hete nem volt semmiféle hallucinációm. Nagyon boldog vagyok, mert az orvos szerint ez azt jelenti, hogy nem vagyok reménytelen eset. Teljesen meg tudok gyógyulni. Az orvos mindjárt jön, hogy megvizsgáljon, és az alapján dönti el, hogy haza mehetek-e. Remélem, végre itt hagyhatom a kórházat  Már nem irtózom tőle annyira, de azért jó lenne végre itt hagyni. Kopogtattak az ajtón. Ránéztem az órára. Megállapítottam, hogy ez még nem lehet az orvos, ahhoz még túl korán van.

- Gyere – szóltam ki mosolyogva.

- Mi ez a nagy mosoly? – jöttek be a fiúk.

- Ma fog kiderülni, hogy hazaengednek-e a kórházból  Már alig várom. Nagyon szeretnék már otthon lenni. – ők csak mosolyogva néztek rám. Mostanában egyfolytában csak mosolyogni tudok és ezt nagy örömmel nézik. A történtek után nem gyakran láttak vidámnak ezért most nagy örömmel nézik minden nap a változást.

- Biztos minden rendben lesz – biztatott Zayn. Én csak rámosolyogtam. Még 10 percig beszélgettünk mikor belépett az orvos.

- Nem baj, ha ma egy kicsit előbb kezdjük a kezelést? - néz rám az orvos.

- Persze, hogy nem. Már így is be vagyok sózva. Alig várom, hogy kiderüljön hazamehetek-e. – hadartam el gyorsan. Az orvos ezen elmosolyodott, ahogy mindenki más is a szobában. Míg a kezelés tartott a fiúkat kiküldte, akik nem szívesen mentek ki, de nem volt más választásuk. A kezelés végeztével az orvos megosztotta velem az elméletét:

- Az a gyanúm, hogy teljesen rendbe jött. Az is jó, hogy már egy hete nem volt semmilyen hallucinálása. Ennek külön örülök. Arra a következtetésre jutottam, hogy megírom magának a papírt és hazamehet, de ha valami probléma van, akkor visszajön. Ha ezt megígéri, már megyek is és megírom a papírokat. Na, mit szól hozzá? – néz rám kíváncsian. Számítottam rá, de mikor elmondta, hogy hazamehetek azt hittem, hogy menten elájulok annyira megörültem neki.

- Természetese doktor úr. Ha valami van, akkor visszajövök. Megígérem. – bár azt nagyon reméltem, hogy erre nem lesz példa.

- Akkor megyek és megírom a papírokat. 1 óra múlva már mehet is haza – ezzel kiment a szobából. Alig ment ki az orvos a fiúk már tömörültek is be a szobába.

- Na, mit mondott? – nézett rám Louis.

- Hazamehetek – mondtam széles mosollyal. Erre mindenki örömujjongásban tört ki. Zayn még meg is ölelt örömében - Akkor nagy bulit csapunk – szólalt meg megint Louis.

- Lesz egy csomó kaja is – szólt közbe Niall is. Ki más mondhatta volna? Nem is tudom, hogy van-e olyan pillanat az életében mikor nem a kajára gondol. Már alig vártam, hogy végre ehető kaját egyek.

Harry:

Végre Adát kiengedték a kórházból  A fiúk nagy bulit akarnak csapni és ez szerintem is jó ötlet, elvégre már 1 hónapja bent van a kórházba  jót fog tenni neki egy kis bulizás. A fiúk még a lányokat is áthívták. Késő estig fogunk bulizni. Azt hittem már soha nem jön, el az a nap mikor Adát végre kiengedik a kórházból  de ma végre átlépte a kórház küszöbét. Annyira boldog vagyok. Alig bírok magammal. A fiúk csak mosolyogva nézték miközben izgatottan készülődtem a kórházba  Azzal ugrattak, hogy többet készülődök, mint mikor randira megyek. Én ezen csak mosolyogtam, mert csak remélni mertem, hogy tényleg nem sokára elmehetek Adával egy romantikus randira. Szinte biztos vagyok benne, hogy igent fog mondani. Ebben az egy hónapban nagyon sokat voltam bent nála. A fiúk ezzel is ugrattak, hogy szinte már ott lakom. Zayn is sokat volt bent nála, de a múltkori után megtanultam, hogy ne csináljak jelenetet, pedig egyáltalán nem tetszett, hogy ő is majdnem ugyanolyan sokat van benn nála, mint én. Míg Ada bent volt a kórházba addig szabadságoltattuk magunkat így nem kellett mennünk se koncertre, se interjúra. Szerencsére. Most pedig már itt ülünk a kocsiban, csak most már Ada is itt van mellettünk.

- Már alig várom, hogy haza érjünk – szólalt meg mellettem Ada. Én csak mosolyogva néztem kipirult arcát. Már ő is alig várja, hogy otthon legyen. Mondjuk ezt meg is tudom érteni mert már az utolsó héten csak azt mondogatta, hogy már alig várja, hogy eljöjjön végre a kórházból  Végre megérkeztünk a házhoz. Ada rögtön kipattant a kocsiból és már ment is a bejárat felé. Mi Zayn-el csak úgy rohantunk utána. Amint beléptünk a fejünkre borult egy doboz papír. Ezen a többiek csak nevettek. Már ott voltak a lányok is.

- Lefogadom, hogy ez Louis ötlete volt – szólalt meg végül Zayn. Mi csak bólogattunk.

- Most, hogy megjöttetek. Kezdődhet a buli – ezzel Louis bekapcsolta a zenét és elkezdet mindenki táncolni. Már éjfél körül járt az idő mikor felkértem Adát táncolni. Épp egy lassú számot játszottak. Pont jó ahhoz, hogy megkérdezzem nem jönne-e el velem egy randira.

- Tudod, én nagyon örülök, hogy újra itthon vagy – szólaltam végre a szám közepén.

- Köszi. Én is örülök – mosolygott rám. Azt hittem ott helyben olvadok el a mosolyától. Olyan édes volt.

- Arra gondoltam, hogy megünneplés képen eljöhetnél vele egy randira. – szedtem össze minden bátorságomat és végre kimondtam. Ada olyan hosszú ideig hallgatott, hogy azt hittem nem hallotta a zenétől. Épp meg akartam ismételni mikor végre halkan megszólalt.

- Ne haragudj Harry, de nem megyek veled randira – ezzel a néhány szóval olyan érzésem volt mintha tört forgattak volna a szívemben. Gyorsan elengedtem és ott hagytam a tánctér kellős közepén. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy mért nem akar velem eljönni valahova. Elvégre én soha nem bántottam őt. Egyszerűen felfoghatatlan.