37. fejezet:Elfelejtem

Ne haragudjatok, hogy nem hoztam akkor részt mikor megigértem, de már két napja hajnalban értem haza és már semmi erőm nem volt, hogy felrakjak még egy részt. Azért remélem tetszeni fog!
Jó olvasást! Puszi mindenkinek! :)

37. fejezet: Elfelejtem

Egész nap csak a szobámban ültem. Nem akartam senkit látni. Mit keres ő itt? Hirtelen felültem az ágyban, mert eszembe jutott valami. Mi van, ha megint csak képzelődtem? Lehet nem is őt láttam, a lány csak hasonlított rá, de nem ő volt az. Igen, biztos ez lesz a magyarázat. Akkor viszont fel kell keresnem az orvost. Máris szólnom kell Zayn-nek. Kivettem a telefonom a táskámból és már tárcsáztam is. Zayn szinte rögtön felkapta a telefont.

- Szia! Végre szóba állsz velem? – szólt bele tréfásan a telefonba. Tudtam, hogy csak viccelődik, de én még csak elmosolyodni se tudtam rajta.

- Ne haragudj, hogy eddig nem akartam veled beszélni, de azt hiszem, nem vagyok normális. – a végére már a hangom is elcsuklott.

- Mi történt Ada? – kérdezte Zayn nyugtalanul.

- Fel tudsz jönni a szobámba? Akkor mindent elmesélek. Rendben? – szinte láttam magam előtt ahogy felpattant a kanapéról.

- Persze máris megyek. Adj 2 percet – ezzel ki is nyomta a telefont. Megkönnyebbültem, hogy feljön. Azt hiszem jó lesz végre kibeszélni magamból azt, ami bánt. Nem telt bele pár másodperc már kopogtattak is az ajtón.

- Gyere – szóltam ki csendesen, de tudtam, hogy ő így is fogja hallani. Zayn lépett be a kezében egy nagy adag fagyival a kezében.

- Azt hallottam, hogy a nők fagyiba ölik a bánatukat – e szívből kacagtam. Akármi történt is ő mindig meg tud nevettetni. Azt hiszem ezért is ő a legjobb barátom, mert rá mindig számíthatok.

- Az csak a szerelmi bánatnál van – mosolyogtam rá – de azért szívesen ennék fagyit is. – ezzel elvettem tőle a nagy adag fagyit.

- Na, mondjad kislány! Mi történt? – kérdezte egy idő után. Csendben letettem a fagyit a kezemből és felé fordultam.

- Azt hiszem, megint hallucinálok – mondtam nagyon halkan, de Zayn rémült arckifejezéséből úgy olvastam le, hogy még így is hallotta.

- Megint mindenhol Conor-t látod? – a hangja is nagyon rémülten csengett.

- Nem – és elmondtam neki mindent, hogy mér rohantam fel a szobámba és hogy mennyire kétségbe ejtett, hogy Dottie-t újra látom.

Harry:

Ada elég furcsán viselkedett mikor megjött a vásárlásból. Először azt hittem, hogy összeveszett a lányokkal, de mikor Elenor és Danielle is megjöttek és elmondták, hogy minden tök jól ment, de egyszer csak Ada furán kezdett el viselkedni és azonnal haza akart jönni. Ezt egy kicsit furcsának találtam, de nem csak én hanem a fiúk is. Egy idő után Zayn-nek csörgött a telefonja és mindenki tudta, hogy Ada az, főleg mikor felpattant a kanapéról kirohant a konyhába, kivett egy doboz fagyit és felrohant az emeletre. Mi csak értetlenkedve néztünk utána.

- Elmegyek sétálni – szóltam oda a többieknek.

- Rendben – mondták szinte kórusban. Úgy látszik, el kell felejtenem Adát. Most is Zayn-t hívta pedig én is szívesen fölmentem hozzá. Jó, tudom, hogy nincs köztük semmi, de akkor is. Bármi baja van, őt hívja. Miközben gondolataimba merülve sétálok, az utcán hirtelen nekem rohan egy lány, de akkora erővel, hogy mind a ketten a földre zuhanunk.

- Ne haragudj. Nem figyeltem – kelt fel az a lány, aki nekem rohant. Nagyon szép volt azt meg kell hagyni. Sötét haja és szeme volt. Tipikus bombázó. Miközben a lányt néztem hirtelen eszembe jutott valami. Most olyan érzésem támadt, mint mikor a mesékben villany nyúl a fejük fölött. Hiszen van megoldás arra, hogy elfelejtsem Adát és épp itt van az orrom előtt.

- Semmi baj. Én se figyeltem – láttam a szemén, hogy érdeklődve méreget. Ezt jó jelnek veszem. Ezek szerint tetszem a kis csajnak. Nekem ez most pont jól jön.

- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de te nem Harry Styles vagy? – eléggé zavarban volt. Látszott rajta.

- De az vagyok. Örvendek. Téged hogy hívnak? – vettem elő a csajozó mosolyom. Ennek egy lány se tud ellenállni, talán csak Ada.

- Dottie. Én is nagyon örülök, hogy megismertelek. Nem gondoltam volna, hogy valaha is veled fogok beszélgetni. – kezdett feloldódni és ezt megint csak nagyon jó jelnek vettem.

- Nincs kedved velem eljönni ma este egy moziba? – vetettem be megint egy csábos mosolyt.

- Szívesen megyek veled moziba.

- Akkor add meg a címed és érted megyek – gyorsan leírta egy kis cetlire a számát és a lakcímét. még egy kicsit beszélgettünk majd neki is és nekem is mennünk kellett. 1 óra múlva lesz egy interjú és nem szeretnék elkésni. Gyorsan siettem haza. A fiúk már türelmetlenül vártak.

- Hol voltál? Már itt van a kocsi – nézett rám szúrósan Liam. Én nem mondtam semmit csak elindultam a kocsi felé. A többiek jöttek utánam. Az este remélhetőleg az ágyban fog végződni és én örökre elfelejtem Adát. Kiverem a fejemből egyszer és mindenkorra. Ha ő nem akar velem összejönni, akkor összejövök mással. Nem ő az egyetlen lány az egész világban. Nem igaz?

Ada:

Miután Zayn-nel beszéltem egy kicsit megnyugodtam. Ő midig tudja, hogy mit kell nekem mondani. Az lett az elméletünk, hogy az illető biztos csak nagyon hasonlított Dottie-ra.  A fiúk most elmentek egy interjúra szóval enyém az egész ház. Nem tudok magammal mit kezdeni. Gondolkoztam azon, hogy felhívom Mayát, de ő most a szüleivel van, és nem akarom megzavarni őket elvégre csak nemrég békültek ki. Csináltam magamnak pár szendvicset és leültem a tévé elé. Nem találtam benne semmi érdekeset ezért inkább beraktam egy dvd-t. Nemsokára megjöttek a fiúk is és csatlakoztak hozzám. Miután vége lett Louis felvetette, hogy mi lenne, ha megnéznénk még egy filmet. mindenki beleegyezően bólintott csak Harry nem.

- Bocs srácok, de én most nem nézek semmilyen filmet. – mindenki felé fordult.

- Mér nem? – kérdezte végül Louis.

- Azért mert ma este randim lesz és szeretnék elkezdeni készülődni – mindenki döbbent csönddel fogadta a bejelentést. Úgy éreztem mintha villám csapott volna belém. Azt hittem, hogy az elmúlt 1 hónapban közelebb kerültünk egymáshoz, de úgy látszik tévedtem.