38. fejezet: Harry új barátnője

38. fejezet: Harry új barátnője

- Azért mert ma este randim lesz és szeretnék elkezdeni készülődni – mindenki döbbent csönddel fogadta a bejelentést. Úgy éreztem mintha villám csapott volna belém. Azt hittem, hogy az elmúlt 1 hónapban közelebb kerültünk egymáshoz, de úgy látszik tévedtem. Az este hátralévő részében nagyon elcsendesedtem. Még a filmre se tudtam úgy oda figyelni, csak Harry és a randija járt az eszemben. Most kezdek rájönni, hogy Harry sokkal többet jelent nekem, mint én azt valaha is gondoltam volna. Olyan fájdalmat éreztem, amit már régóta nem. Ez lenne a szerelem?

Harry:

Ez a lány egy percre sem tud csendben lenni? Ez az este egy kínszenvedés, de végig kell csinálnom, hogy elfelejtsem végre Adát. Ez az első lépés. Na, tessék, már megint Ada van a fejemben. Megpróbálok Dottie-ra figyelni, de nem sok sikerrel. Így megy ez már több mint 3 órája.

- Nincs kedved holnap megismerkedni a fiúkkal - szakítottam félbe. Talán ha Ada is találkozik, vele rájön, hogy mit veszít, ha nem jön össze velem. Már megint Adára gondolok. Nem most mondtam, hogy elfelejtem őt?

- Nagyon szívesen megismerkednék a fiúkkal – volt valami a tekintetében, amit nem tudtam megfejteni. Mintha számított volna rá. Na, mindegy. Lehet már csak én képzelem be, hogy legyen indokom elküldeni. Mire végre haza vittem úgy éreztem magam, mint aki lefutotta a maratont. Ez a csaj nagyon fárasztó. Adával nem érzem úgy, hogy teljesen kifáradtam. Vele könnyen és felszabadultan tudok beszélgetni. Már nem is próbáltam már felé terelni a gondolataimat. Úgyis felesleges, egész este küzdöttem ellene, hogy ne gondoljak rá, de egyszerűen nem megy. Nehezebb lesz elfelejteni, mint ahogy gondoltam. Mire haza értem már mindenki aludt. Szerencsémre így senki nem fog faggatni az esti találkámról, mert már nem bírnám nagy örömmel mesélni, majd holnap. Úgyis alaposan ki fognak faggatni, ahogy őket ismerem. Ahogy lefeküdtem az ágyra már aludtam is. Reggel arra keltem, hogy Louis üvölt. Ennek meg mi baja? Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és megindultam lefelé.

- Te meg mit üvöltesz? – amint megszólaltam mindenki felém fordult kivéve Ada. Ezen meglepődtem, mert minden reggel szívélyesen üdvözölt, mint mindenkit.

- Kaptunk 1 hónap szabadságot. Ez azt jelenti, hogy nem kell bemenni a stúdióba egy hónapon keresztül – kezdte el nekem magyarázni, mint egy óvodásnak. Ezt a hírt örömmel hallottam, mert már jól jön egy kis szünet. Ránk fér.

- Remek: Egyébként srácok ma eljön hozzánk az a csaj, akivel tegnap randiztam. Gondolom meg akarjátok ismerni. – amikor ezt kimondtam Ada felpattant a helyéről és kimet a konyhába. Próbált úgy csinálni, mint aki megszomjazott, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy a bejelentésem miatt rohant ki a szobából, bár az is lehet, hogy már ezt is beképzelem magamnak. Épp ezért inkább nem foglalkoztam vele, hanem inkább válaszolgattam a fiúk kérdéseire. Minden apró részletre kíváncsiak voltak. Talán kicsit eltúloztam, hogy milyen jól éreztem magam, meg hogy milyen tökéletes, de most ez érdekelt a legkevésbé. Amint befejeztem a beszámolót kopogtak. Amint ajtót nyitottam Dottie szép arcával találtam szemben magam. Nagyot sóhajtottam és bentebb invitáltam. Remélem, hamar eltelik ez a pár óra és minél hamarabb haza megy. Az biztos, ha ezt a napot túlélem, akkor többet nem fogom hívni.

Ada:

Mikor Harry bejelentette, hogy ide jön a barátnője azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Rögtön felpattantam a kanapéról és mentem a konyhába, mert éreztem, hogy perceken belül rám tör a síró görcs. A többieknek azt mondtam, hogy csak szomjas vagyok, úgy vettem észre, hogy elhitték. Amint kiértem a konyhába megengedtem a csapot. Már nem bírtam tovább visszatartani megállíthatatlanul potyogtak a szememből a könnyek. Túlkésőn jöttem rá, hogy Harry nekem többet jelent és emiatt ő már nem érdeklődik irántam. Miért kellett vissza utasítanom mikor el akart vinni randira. Ez fáj a legjobban, hogy én üldöztem el. Ha akkor nem utasítom el, akkor most velem lenni. Igazából attól félek, hogy nem tudnék rendes kapcsolatot létrehozni vele, a múltam miatt. Mikor végre abba tudtam hagyni a sírást és elzártam a csapot akkor hallom, hogy kopogtak. A többiek és Harry reakciójából ítélve megérkezett Harry barátnője. Nagyot sóhajtottam és kiléptem a konyhából, hogy én is köszönhessék neki. Megfogadtam, hogy kedves leszek hozzá, mert nem az ő hibája, hogy én mindent elrontottam. Amint kiléptem a konyhából földbe gyökerezett a lábam. Nem akartam hinni a szememnek. Mit keres ő itt? Azt a lányt láttam, akit még a hátam közepére se kívántam, aki tönkre tette az életemet.

- Ada hadd mutassam be neked Dottie-t a barátnőmet – szólalt meg végül Harry. Ez nem lehet igaz. Miért pont ő? Nem talált volna egy másik lányt?

- Szia – ezzel el is fordultam és felmentem a szobámba. A többiek csak értetlenül néztek utánam. Nem értették, hogy hirtelen miért lettem ilyen elutasító. Egyszerűen nem voltam képes kedvesen bánni vele és úgy csinálni, mint ha mi sem történt volna. Az nem én vagyok. Most, hogy felértem végre a szobámba nyugodtam sírhattam anélkül, hogy a többieknek el kéne mondanom, hogy nem most találkoztam ezzel a lánnyal elsőnek. Nem akartam, hogy a többiek emiatt ítéljék el. Akkor Harry biztosan meggyűlölnek, azt pedig nem szeretném. Nem bírnám, ki ha Harry ellenem fordulna. Igaz, hogy nem lehetek vele együtt, de legalább maradhatunk jó barátok. Remélem Dottie nem fog semmi olyat mondani Harry-nek amivel ronthat a kapcsolatunkon. Habár ettől a csajtól bármi kitelik. Az intézetben is mindent megtett, hogy ne legyen egy barátom se. Az biztos, hogy tönkre tette az intézetben az életem és nem szeretném, ha ez itt is előfordulna. Ha mindenkit ellenem fordítana, abba belehalnék az már egyszer biztos. A kopogtatás hangja hozott vissza a jelenbe.

- Ki az?  - kérdeztem elcsukló hangon.

- Zayn vagyok. Beszélni szeretnék veled. – nagyot sóhajtottam, mert tudtam, hogy ez a beszélgetés nem lesz valami kellemes.

- Gyere be – amint belépett láttam rajta, hogy elméletben már mindent kitalált és csak tőlem várja, hogy megerősítsem.

- Jól gondolom, hogy nem most láttad ezt a lányt először? – olyan komolyan nézett, hogy kezdtem egy kicsit megijedni. Nem akartam erről beszélni, de tudtam, hogy addig úgy sem fog békén hagyni, míg el nem mondom, amit hallani akar.

- Igen jól gondolod.

- Hol találkoztál vele? – ahogy ránéztem tudtam, hogy tudja a választ. Nem csoda hisz csak Zayn tudja mi történt velem az intézetben és az előtt. Azért is rakta ilyen könnyen össze, mert mondtam neki nevet is.

- Ő volt, aki az intézetben tönkre tette az életem. – ahogy ezt kimondtam lehajtottam a fejem, mert megint kiszabadultak a szemem börtönéből a könnycseppjeim. Zayn oda jött hozzám és megölelt.

- Ezt nem hagyhatom annyiban. Megyek és beszélek Harry-vel. Most azonnal tüntesse el innen azt a nőt. – rémülten néztem, ahogy elindul az ajtó felé.