41. fejezet: Gyorsan mentőt!
- Hívjatok
mentőt. Gyorsan. – ezzel visszarohant az emeletre mi meg értetlenül néztünk
egymásra majd feleszméltünk és felrohantunk utána az emeletre.
- Mi történt? – rohant ki a szobából Niall és Louis.
- Ada több nyugtatót vett be, mint ahogy kellett volna, és most nem tudom
felébreszteni. – ezzel rohant is Ada szobájába. Mi négyen meg rohantunk utána.
- Hívjatok már egy k*szott mentőt – kezdett el megint üvölteni miközben
megfogta Ada kezét. A szemét könnyek borították el és nem csak neki. Liam tért
először magához és már hívta is a mentőket. Miközben ő telefonált én
leguggoltam Ada másik oldalára és megfogtam a kezét. Nem bírtam tovább visszatartani
én is elkezdtem zokogni akárcsak Zayn. Mégis miért vett be annyi gyógyszert?
Míg zokogtam és ezen elmélkedtem a távolban meghallottam a sziréna hangját.
Mindenki felpattant és lerohant, hogy kinyissák nekik az ajtót. Én ott maradtam
az egyetlen lány mellett, aki iránt bármit is éreztem. Nem veszíthetem el őt
hisz még nem is lett az enyém.
- Uram, kérem, felállna, hogy a kisasszonyt rá tudjuk fektetni a
hordágyra – hallottam magam mögül az idegen hangot. Nagy nehezen, de felálltam
majd adtam Ada homlokára egy puszit. Figyeltem, ahogy a mentősök teszik, a
dolgukat majd ráteszik a hordozható ágyra és már mennek is. Mi is utánuk
indultunk, de csak egy ember mehetett velük. Zayn-el egymásra néztünk.
- Menjél te – szólaltam meg végre. Éreztem, hogy nem bírnám végig nézni,
ahogy fekszik élettelenül. Azt szerettem volna, ha megint rám mosolyog és
nevet. Miután elment az autó térdre rogytam és elkezdtem megint zokogni.
- Harry, állj fel haver – jött oda hozzám Louis. – minden rendbe fog
jönni.
- Nem fog. Nem érted Louis? Én abba bele halok, ha neki bármi bántódása
esik. Életemben nem szerettem úgy lányt, ahogy őt szeretem. A legjobban az fáj
nekem, hogy még csak el sem tudtam neki mondani és lehet, hogy már soha nem is
fogom tudni. – egyszerűen szörnyű volt azt éreznem, hogy bármelyik pillanatban
elveszíthetem. Olyan volt mintha a szívemet darabokra szaggatták volna. Úgy
éreztem magam, mint egy élő hulla. Nem éreztem mást csak fájdalmat.
- Gyere, állj fel és menjünk utánuk a kórházba – én csak bólintottam és
nagy nehezen felálltam. Liam és Louis két oldalról megtámasztottak. Nem maradt
bennem semmi erő. Már csak abban reménykedtem, hogy nem lesz semmi baja. A
kórházban szinte azonnal megtaláltuk Zayn-t.
- Tudsz már valamit? – szólalt meg végül Liam.
- Még bent van a műtőben – az ő arca is tiszta könny volt akárcsak az
enyém. Ő se akarta elhinni, hogy ez velünk történik.
- Befejeződött a műtét uraim. Elég jól sikerült, és ha minden igaz, akkor
nemsokára felébred. – jött ki egy fehér köpenyes orvos. A megkönnyebbülés
hulláma az egész testemen végig söpört.
- Bemehetünk hozzá? – kérdeztem félve. Próbáltam visszanyelni a
könnyeimet, de nem nagyon sikerült.
- Menjenek, de csak 10 percet engedélyezek – ezzel ment tovább a dolgára.
Mi rögtön Ada szobája felé vettük az irányt. Mikor megláttam az infúzióra
kötött lányt azt hittem, hogy a szívem szakad meg. A máskor oly gyönyörű lány
most sápadtan fekszik egy kórházi ágyban. Még mindig nem akartam elhinni. Ez
nem ő. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is kárt tesz magában.
- Szerintetek miért csinálta? – kérdeztem meg végül félénken. A többiek
csak kíváncsian fordultak felém.
Zayn:
Harry kérdése engem
is elgondolkoztatott. Mikor ott hagytam a szobájában már teljesen meg volt
nyugodva, sőt még viccelődött is velem, hogy borzasztóan áll a hajam.
Egyszerűen nem értettem, hogy mi történt az után miután én kimentem a szobából.
- Nem tudom –
szólaltam meg végül. Súlyos csend telepedett a szobára. Senki nem szólt egy
szót se csak nézték a sápadtan fekvő lányt. Már épp indultunk volna ki, mert
letelt a 10 perc mikor a gép elkezdett sípolni. Mi megdermedve álltunk meg. Két
orvos és egy nővér rontott be a szobába.
- Leállt a szíve. –
erre a 3 szóra a szívem ki hagyott egy ütemet. Nem akartam elhinni. Biztos csak
egy rossz rémálom. Nem is vagyok, itt a kórházban csak képzelődöm. Ez nem lehet
igaz.
- Gyorsan újjá élesztést
és küldjék ki a fiúkat. – nem akartam elhinni. Ráadásul még ki is akarnak
küldeni. Tudni akarom, hogy mi történik Adával.
- Kérem, menjenek ki
– közeledett felénk a nővér.
- Ki van, zárva itt
akarok maradni – szólalt meg mellőlem Harry remegő hangon.
- Nem küldhetnek ki
minket. Tudni akarjuk, hogy mi történik vele. – a sípszó az idegeimre ment.
- Doktor úr –
fordult hátra a nővér erre megindult felénk a fehér köpenyes.
- Fáradjanak, ki
kérem. Míg bent tartózkodnak, nem tehetünk semmit. Ez a szabály.
- Legalább azt
mondja meg, hogy mi fog most történni? – szólalt még meg Liam.
- Leállt a szíve.
Megpróbáljuk újjá éleszteni. Mi meg teszünk mindent, de azt tudniuk kell, hogy
nem biztos, hogy életben marad. Elég szokatlan, hogy egy sikeres műtét után
ilyen dolog megtörténhet – ezzel kitolt minket és visszament a nővérhez és a
másik orvoshoz. Most már mind az öten sírtunk. Egyszerűen nem akartam
elfogadni, hogy Ada akár meg is hallhat. Egyszerűen ez nem lehetséges. Ő a
legjobb barátom. Mindenre képes lennék csak, hogy ő életben maradjon.
Könyörgöm, istenem ne vedd el őt tőlünk. Egy jó fél óra elteltével már
mindegyikünk szeme vörös volt a sok sírástól, de nem foglalkoztunk vele. Végre
valahára kilépett az orvos. Gyászos tekintetéből arra számítottam, hogy a lehető
legrosszabb hírt fogja közölni velünk.
- Mi történt? –
vette végül a bátorságot Niall és megkérdezte.
Kövit!!
VálaszTörlésSietek :)
Törlés