39. fejezet: Gyűlölöm őt

39. fejezet: Gyűlölöm őt

- Ő volt, aki az intézetben tönkre tette az életem. – ahogy ezt kimondtam lehajtottam a fejem, mert megint kiszabadultak a szemem börtönéből a könnycseppjeim. Zayn oda jött hozzám és megölelt.

- Ezt nem hagyhatom annyiban. Megyek és beszélek Harry-vel. Most azonnal tüntesse el innen azt a nőt. – rémülten néztem, ahogy elindul az ajtó felé.

- Zayn várj – szólaltam meg végre. Már a keze a kilincsen volt és úgy fordult vissza.

- Mi a baj Ada? Nem akarod, hogy eltűnjön innen? – nézett rám kíváncsian és értetlenül.

- Te is nagyon jól tudod, hogy ő az egyik azok közül az emberek közül, akit a legjobban gyűlölök, de Harry őt választotta és nem akarom, hogy emiatt konfliktusotok legyen. Harry és a többiek nem tudják, hogy mi történt velem és szeretném, ha ez így is maradna. Viszont ha közlöd vele, hogy nem akarod, hogy ez a lány itt maradjon akkor meg kell indokolnod. Nagyon szépen kérlek, ne csinálj semmit. Nem akarom, hogy Harry esetleg engem hibáztasson, hogy elzavartuk a barátnőjét. – szerencsére Zayn elengedte a kilincset és visszajött az ágyamhoz.

- Miért van azaz érzésem, hogy többet érzel a mi jó Haroldunk iránt mint ahogy te állítod. Eddig nem zavart volna, ha meggyűlöl, sőt örültél is volna neki, mert így legalább leszállna rólad. Min ez a nagy párfordulás?

- Azt hiszem Zayn, hogy beleszerettem – a bejelentésemet követően síri csend uralkodott a szobában. Zayn döbbenten nézett rám. Ezután mindent el kellett mesélnem neki. Egy jó darabig még beszélgettünk aztán hívtak a többiek, hogy menjünk ebédelni. Zayn megígérte, hogy kimet a többieknél így nekem nem kellett lemennem. Miután Zayn kiment lehunytam a szemem és álomba sírtam magam.

Zayn:

Amint leértem és megláttam, ahogy Dottie rá van mászva Harry-re elkapott a hányinger. Még jó, hogy Ada fent maradt, mert szegény lányt, ezt már nem bírta volna ki.

- Ada nem jön? – kérdezte Harry és a lépcső felé tekingetett. Erre elmosolyodtam. Hiába van, barátnője úgy tűnik, hogy még mindig Ada után rajong. Ada azt hiszi, hogy mindent elrontott, de Harry reakciójából ítélve nem hiszem, hogy reménytelen lenne ez a kapcsolat.

- Nem érzi jól magát ezért inkább nem jött le – válaszoltam végül Harry kérdésére. Erre Harry arcán csalódottságot véltem felfedezni.

- Jobb is. Nem volt szép tőle, hogy így itt hagyott. Nagyon bunkó egy vendéggel – erre Harry arcán egy ideg elkezdett rángatózni. Nagyon jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam, nagyon nagy önuralomra van szüksége, hogy ne akadjon ki. Én is hasonló képen reagáltam, csak azért nem csináltam balhét, mert Ada megkért rá. Ezután leültünk enni. Látszólag fesztelenül beszélgettem Louis-al az elkövetkező 1 hónapról. Mindenki azt tervezi, hogy legalább egy hétre haza megy a családjához.

- Te is haza mész a családodhoz Harry? – lettem figyelmes Dottie nyávogó hangjára. Nem tudtam eldönteni, hogy direkt nyávog vagy, csak azért mert ilyen a hangja. Lehet, azt hiszi, hogy ezzel tudja a leghamarabb elcsábítani a férfiakat. Mondjuk engem ez kimondottam taszított. Végül is mindegy. Kinek mi az ízlése.

- Szerintem igen. Miért kérdezed?

- Arra gondoltam, hogy már a fiúkkal úgyis megismerkedtem ezért gondoltam, hogy a családodnak is bemutathatnál. – erre felkaptam a fejem, de nem csak én, hanem Louis is. Ahogy láttam nem kedveli a lányt.

- Nem gondolod, hogy ez még egy kicsit korai? – láttam Harry arcán a pánikot, de nem csináltam semmit. Ő keverte magának és esett bele, akkor próbáljon meg kimászni.

- Nem hiszem drágám.

- Majd még visszatérünk rá –ezzel Harry-nek le volt zárva a téma. Dottie-nak nem nagyon tetszett, hogy így le lett koptatva, de nem nagyon tudott mit csinálni. Szerintem azért nem csinált botrányt, mert nem akarta, hogy Harry szakítson vele, de ha magától nem fog vele szakítani, akkor majd én rásegítek. Még nem tudom hogyan, de nem fogom hagyni, hogy megint tönkre tegye Ada életét.

Harry:

Mikor Dottie előhozta, hogy mi lenne, ha bemutatnám a családomnak a hideg víz kivert. Az már biztos, hogy ő lenne az utolsó személy ezen a földön, akit bemutatnék az anyámnak. Miközben ezen rágódtam kimentem a teraszra. Nem is vettem észre, hogy jött ki utánam valaki csak akkor, amikor már megszólalt.

- Most komolyan ezzel a lánnyal akarsz együtt lenni? Ilyen hamar lemondasz Adáról? – hallom meg Louis hangját magam mögül. A hirtelen hangtól egy kicsit összerezzentem.

- Gondolod, lenne értelme Adáról álmodoznom? A napnál is világosabb, hogy nem akar tőlem semmit.

- Ugyan már. Te is tudod, hogy a lányok nem mindig azt mondják, amit gondolnak - ebben van valami igazság. Nem egy olyan lánnyal találkoztam, már aki mindig az ellenkezőjét mondta annak, ami igaz volt.

- Biztos vagy benne?

- Persze. Ez a csaj a nyomába se érhet. Tudod milyen nehéz elviselni? – kezdett el poénkodni.

- Ne aggódj, ez után a nap után többet nem szándékozom hívni – és amint Dottie-val nem találkozom, többet minden erőmmel azon leszek, hogy meghódítsam, Adát már csak ezt a napot kell kibírnom.