11. fejezet: Új barát

11. fejezet: Új barát

Ada:

A csengetés hangjára ébredtem. Alig bírtam elaludni az este. Alig aludtam két órát. Remélem nagyon nyomós oka lehet annak az embernek , hogy felkeltett. Ráadásul ahogy halom rátenyerelt a csengőre vagy mit tudom én mit csinál, de egyfolytában szól a csengő. Mindjárt szétrobban a fejem. Már csak abban reménykedem, hogy nem Dév az. Mikor kinyitottam az ajtót egy szerre megkönnyebbültem mert nem Dév áll az ajtó másik oldalán, másfelől viszont kicsit feszült is lettem. Mit keres ez itt? Nem megmondtam, hogy felejtsék el a címemet?

- Szia. Felkeltettelek? – nézett rám Zany a bandának az egyik tagja.

- Szia. Igen még aludtam. Mit szeretnél? – néztem rá kíváncsian. Vajon mit akarhat? Azt hittem, hogy soha többet nem fogom látni a One direction-t, legalábbis a tegnap este után.

- Beengedsz? Nem szeretnék itt az ajtóban beszélgetni. – nézett rám mosolyogva, csak ekkor eszméltem rá, hogy még mindig az ajtóban állunk mert annyira meglepődtem, hogy még be se hívtam.

- Persze, gyere csak be. Miben segíthetek? – azt hittem, hogy ő is elkezd nyomulni mert akkor tutira kidobom. Semmi kedvem még egy fiút megbántani. Ehelyett viszont olyan témát hozott föl amire egyáltalán nem számítottam.

- Megszeretném kérdezni, hogy ugye nyomós okod volt, hogy azt hazudtad Harry-nek, hogy van pasid? – annyira meglepődtem, hogy pár másodpercig meg se bírtam szólalni. Mit érdekli ez őt?

- Igen, nyomós okom volt rá. Olyan dolog amit nem szeretnék most elmondani. Mért érdekel? – már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog kisülni ebből a beszélgetésből. Mit érdekli Zany-t, hogy én kinek mit hazudok?

- Azért mert Harry azt hiszi teljesen félre ismert, de én általában jó emberismerő vagyok és ha tényleg igaz lenne, hogy ez az egész csak játék volt az nagyon szemét dolog lenne tőled – lehajtottam a fejem. Már ő is egy ócska cafkának tart. Ezt nem hiszem el. Mindenki meg fog utálni azért mert azt hazudtam, hogy nincs pasim? – de akkor ha tényleg ilyen ember lennél akkor nem fogadtál volna be magadhoz 4 tök részeg srácot. innen tudom, hogy nem az vagy akinek tegnap este beállítottad magad, ha csak érdekből fogadtál volna be minket akkor nem kidobtál volna hanem összejössz valamelyikőnkel. Hiszem mekkora az esélye, hogy még egyszer találkoznánk? – a végére már nevetett. Jól esett, hogy nem tart egy szemét számító dögnek.

- Örülök, hogy így gondolod. Kérsz egy kávét?

- Örömmel elfogadom ha megkínálsz. Nem baj ha rágyújtok vagy inkább menjek ki? - nézett rám kíváncsi fejjel. Szerintem azt várta, hogy azt mondjam menj ki a lakásból, de én nem fogom neki ezt mondani még ha erre számít is.

- Gyújts rá nyugodtan és ha nem baj én is szeretnék kérni egy szál cigit mert most jól fog jönni. – mikor kiengedtek az intézetből az első 2 hétben egy csomó cigit elszívtam mert bemagyaráztam magamnak, hogy megnyugtatja az idegeim. Ami persze nem volt igaz. Már az intézetben is volt egy- két olyan alkalom mikor rágyújtottam. Például mikor Dottie valamelyik megalázása után le akartam nyugodni. Akkor mindig loptam a nevelőktől egy szál cigit amiért persze nagyon csúnyán kikaptam.

- Persze, hogy nem baj, de nem is tudtam, hogy cigizel, valahogy nem nézem ki belőled. – láttam rajta, hogy nagyon meglepődött, de most mit csináljak, ha per pillanat jól esik?

- Mert nem is cigizek. Régebben gyakran gyújtottam rá, de most már lassan 2 hónapja nem nyúltam cigihez.

- Biztos, hogy el szeretnél szívni egy szálat? Nem akarlak megrontani – kérdezte miközben átnyújtott egy szál cigit.

- Egy száltól még nem leszek függő. Ne aggódj miattam. Rendben? – most már mosolyogtam. Annyira aranyos, hogy ennyire aggódik az egészségem miatt, bár igazán nem kéne.

- Rendben egy szót se szólok. – egész délután nálam volt. Még jó, hogy ma nem mentem dolgozni. Nagyon jól éreztem magam vele. Igazán ki tudtam kapcsolni. nem foglalkoztam a hétköznapok terheivel vagy azzal, hogy nem sokára ki leszek téve a lakásból. Egyszerűen jól éreztem magam. Délután 4 órakor egyszer csak letette a kártyáját mert épp kártyáztunk.

- Holnap dolgozol? – kicsit furcsálltam ezt a kérdést. Mi köze ennek a kártyához? Lehet, hogy a holnapi napot is velem szeretné tölteni? Jajj, de jó lenne mert ma eszméletlenül éreztem magam.

- Nem holnap is szabad vagyok – mosolyogtam.

- Akkor nincs kedved eljönni egy buliba? – huh hát ez hirtelen jött. Erre nem számítottam. Most mit feleljek.

- Hát nem is tudom.

- Tök jó lesz, majd meglátod. Jól fogod érezni magad.

- De nem tudok semmit fölvenni. Nekem nincsenek ilyen bulizós cuccaim.

- Majd mindjárt megnézem, ha pedig nem találunk semmit akkor elmegyünk vásárolni – ezzel el is tűnt a hálószobámba. Gyorsan utána mentem, hogy megnézzem mit csinál. Mire beértem már derékig a ruhásszekrényemben volt.

- Te mit csinálsz?

- Ruhát keresek neked estére – ezzel folytatta is a kutakodást a szekrényemben. Már vagy 10 perce kutatott mikor előhúzott egy nagyon szép ruhát.

- Ez lesz a tökéletes ruha – ezzel a kezembe is nyomta.

Zayn ezt a ruhát választotta nekem:

Ezt a ruhát még az egyik öreg szomszédtól kaptam. Az unokájának vette csak rá kicsi mert az utóbbi időben meghízott. Eltettem mert nekem nem nagyon vannak ilyen ruháim leszámítva azt amit tegnap este vettem fel.

- Komolyan azt akarod, hogy ezt vegyem fel? – néztem rá mert azt hittem, hogy viccel.

- Igen, meglátod tök jó buli lesz. – nagyon remélem, hogy igaza lesz.