2. fejezet: Új munkatárs

2. fejezet: Új munkatárs

Mikor magamhoz tértem már hajnal 2 óra volt. Gyorsan felálltam a földről. Nagyon éhes vagyok, de még egy darab kenyeret se hagytak a konyhában. Nagyon ki vagyok merülve. Ez a nap már így is sok volt. Előhúztam a táskámból az a tárgyat, ami nagyon fontos volt nekem. Szerencsére mindig magamnál hordom így a tolvaj ezt nem tudta ellopni. Egy arany nyaklánc volt, amibe édesanyám képe volt benne. Ez a legértékesebb és egyben legfontosabb kincsem. Mindig ezt veszem elő, ha szomorú vagyok, vagy ha rossz a kedvem. Az intézetben is mikor bántottak akkor is elbújtam és mindig ezt a nyakláncot nézegettem a benne lévő képpel. Valahogy megnyugtat. Miközben az ágyon feküdtem és a nyakláncot néztem megint rám tört a sírhatnék. Hajnal 3 óra fele lehetett az idő mire végre álomba tudtam magam sírni. Reggel 6 órakor arra ébredtem, hogy a szomszédban üvölt a zene. Felkeltem felöltöztem és bekopogtam a szomszédom ajtaján. Egy fiatal srác nyitott ajtót, akiről szinte ordított, hogy be van drogozva.

- Na, mond szívi. Mit szeretnél? - nézett rám kíváncsian.

- Szeretnélek megkérni, hogy halkítsd le a zenét, mert hajnal 6 óra van és szeretnék pihenni, mert én ma még dolgozni is megyek. - mondtam olyan nyugodt hangon, ahogyan csak tellett tőlem, ami nagy erőfeszítésembe került, mert legszívesebben ordítottam volna.

- Egy csókért cserébe lehalkítom - vigyorgott rám szemtelenül.

- Menj a fenébe - mondtam neki most már nagyon dühösen, majd sarkon fordultam és ott hagytam. Megpróbáltam még egy kicsit aludni, de ekkora zajban lehetetlenség volt. Ilyenkor irigylem a másik szomszédságot, akik nemrég utaztak el. A párnát a fejemre húztam hátha úgy még vissza tudok egy kicsit aludni, de be kellett látnom, hogy ez már nem fog sikerülni ezért felkeltem  megmosakodtam és felöltöztem. Már nagyon éhes voltam, de nem volt itthon egy falat kenyér se, pénzem sincsen már. Épp azon gondolkoztam, hogy mit csináljak mikor eszembe jutott, hogy raktam be 10 Eurót a fagyasztóba, hogy ha majd égető szükségem lenne, rá akkor előveszem. Azt hiszem most jött el az a pillanat. Abban reménykedtem, hogy a tolvajok nem néztek be a fagyasztóba. Reménykedve nyitottam ki a mélyhűtő ajtaját és amint megláttam a tartalmát megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Annyira megkönnyebbültem, hogy még a könnyeim is kicsordultak. Rögtön kivettem és felraktam a radiátorra, hogy kiolvadjon. Azt terveztem, hogy fél órával korábban indulok el a munkahelyemre és út közben bekapok valami, hogy ne éhesen kezdjem el a műszakom. A nyakláncot, ami még mindig az ágyamon volt gyorsan beletettem a táskámba és már indultam is. Amint kinyitottam a bejárati ajtót Dév-vel a főbérlőmmel találtam szemben magam, aki épp kopogtatni szeretett volna.

- Á Ada, de jó, hogy itthon vagy - mosolygott rám köszönetképpen Dév.

- Szia Dév. Most indultam a munkába épp időben kaptál el. Miben segíthetek?  - néztem rá kicsit csodálkozva miközben kiléptem a lakásból és bezártam kulcsra az ajtót. Még mindig azon törtem a fejem, hogy mit keres itt Dév hisz csak egy hét múlva kell lakást fizetni.

- Azért jöttem, mert szeretném veled közölni, hogy felemelem a lakbér árát. - mondta csöndesen lesütött szemmel - ráadásul korábban szeretném kérni a lakbért. 3 napod van, hogy kifizesd.

- Most ugye csak viccelsz velem? Tudod jól, hogy nem bírok többet fizetni. Megbeszéltük az anyagi helyzetemet mielőtt beköltöztem. Ráadásul fizetést is csak 1 hét múlva kapok.

- Tényleg sajnálom, de ha nem tudod teljesíteni a kérésemet, akkor ki kell költöznöd a lakásból. Megsemmisülten indultam tovább dolgozni. Ez a beszélgetés a főbérlővel nagyon lehangolt. Az étterem felé beugrottam a pékségbe venni valami ennivalót habár eléggé elment az étvágyam. Mikor beértem az étterembe egy teljesen új lány fogadott. Teljesen meglepődtem, mert nem tudtam, hogy Conor szándékozik másik pincérnőt is keresni. Mindig azt mondta, hogy spórol azért kellett nekem annyi mindent csinálnom. Gondoltam oda megyek, köszönök és bemutatkozok.

- Szia, engem Adának hívnak. Te mióta dolgozol itt? - kérdeztem tőle egy kis csodálkozással.

- Szia, engem Mayának hívnak és ma reggel óta dolgozom itt - mosolygott rám - gondolom te vagy az a másik pincér, akivel többször egy műszakban leszek-

- Igen, nagyon úgy néz ki. Remélem jól ki fogunk jönni egymással.

- Ebben teljesen biztos vagyok. Műszak után megihatnánk együtt egy kávét. - mosolygott rám Maya. Tudtam, hogy nincs nálam sok pénz, de annyira reménykedve nézett rám, hogy nem volt szívem nemet mondani.

- Benne vagyok - mosolyogtam rá még egyszer nehogy Conor belém tudjon kötni vagy plusz túlórát a nyakamba varrni. Átöltöztem és mentem Conor irodája felé. A szívem a torkomba dobogott, mert tőle szerettem volna fizetés előleget kérni, hogy ki tudjam fizetni a lakbért. Most, aztán ha kidobnának, végképp nem tudnék hova menni. Nagy levegőt vettem és bekopogtam.

- Gyere be - szólt ki Conor. Vettem egy nagy levegőt és benyitottam az irodába. Conor az íróasztal mögött ült és valamit nagyon olvasott.

- Conor beszélhetnénk egy percet? - kérdeztem félve. Belül már mindenem remegett, de most már nem fújhatok visszavonulót.

- Persze, mondjad csak - nézett fel a papírjai közül - gondolom, komoly dologról lehet szó, mert még egyszer se merészkedtél az irodám közelébe. Csak nem fel akarsz mondani?

- Nem azért jöttem, hogy felmondjak - mondtam lesütött szemmel.

- Akkor mit szeretnél? - nézett rám kíváncsian. Vettem még egy mély levegőt és belekezdtem.

- Szeretnék fizetés előleget kérni - hadartam el egy szuszra. Conor nem szólt egy szót se csak nézett rám. Gondolom azon törte a fejét, hogy mi indított arra, hogy előleget vegyek fel.

- Nagyon fontos neked ez az előleg ugye? - nézett rám kíváncsian. Most mit csináljak? Mondjam el neki, hogy ha nem fizetem ki a lakást, akkor az utcára kerülök? De ha elmondom neki nem fog még jobban szívatni. Viszont lehet, hogy ha azt mondom nem is olyan fontos, akkor nem fogja megadni.

- Igen, nagyon fontos - mondtam lehajtott fejjel - előrébb hozták a lakásom fizetési határidejét. Ezért kell most sürgősen előleget felvennem, mert különben kiraknak az utcára - mondtam neki már a sírás határán.

- Bármit képes lennél megtenni, hogy kaphass előleget? - nézett rám vigyorogva. Nagyon rossz előérzetem támadt, ahogy Conorra néztem.