3. fejezet: Most komolyan én csináljam?

3. fejezet: Most komolyan én csináljam?

- Bármit képes lennél megtenni azért, hogy kaphass előleget? – nézett rám vigyorogva. Nagyon rossz előérzetem támadt, ahogy Conor-ra néztem.

- Mire gondolsz? – néztem rá félve – nem fogok semmi szexuális szolgáltatást nyújtani, ha erre céloztál.

- Most az egyszer kedvesem nem a szexre gondoltam. –mosolyodott el. Azt hiszem megkönnyebbültem, hogy nem azt várja, hogy lefeküdjek vele, de akkor mégis mit akarhat tőle?

- Akkor mire gondoltál? – néztem rá kicsit kíváncsian, de közben féltem is hogy mit fog mondani.

- Tudod, hogy ez az étterem rendezvényszervezéssel is foglalkozik, csakhogy az a személy, aki ezt intézte megbetegedett és nem bír dolgozni.

- Oké, és ehhez nekem mi közöm? – kérdeztem értetlen fejjel.

- Mikor bejöttél épp azon törtem a fejem, hogy miként oldjam meg azt, hogy egy nagyszabású rendezvényt megszervezzenek – mondta miközben előjött az íróasztala mögül és felült a sarkára, én pedig még mindig értetlen fejjel néztem rá – már épp azon voltam, hogy lemondom és mondom nekik, hogy keressenek egy másik éttermet, de most hogy bejöttél arra gondoltam, hogy te foglalkozhatnál vele.

- Miiii? – néztem rá zavarodottan – ezt te sem gondolod komolyan. Semmi tapasztalatom sincs az ilyenekben. Én csak felszolgálni szoktam rendezvényeken, én magam nem tudok megszervezni semmi ilyesmit.

- Ha elvállalod, megkapod a fizetés előleget, plusz ennek a rendezvénynek a munkabérét, vagyis megkapod azt az összeget, amit Blake kapott volna, aki beteg lett.

- Ez most tényleg komoly vagy csak szivacc? – néztem rá még mindig hitetlenkedő fejjel.

 - Ez nem szívatás, ahhoz túlságosan is szorít az idő. – elég komolyan mondta. Kezdem elhinni, hogy ez az egész nem szívatás.

- Kaphatok gondolkozási időt? – kérdeztem, mert egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy ekkora felelősséget a nyakamba szeretnék venni. Ha valamit elrontok azt a munkám is bánthatja, azt pedig semmiképp se szeretném.

- Persze, a műszak végéig gondolkozhatsz, de utána kérem a válaszod – ezzel hátat is fordított nekem és visszament az íróasztala mögé.

Egész nap e törtem a fejem. Mit kéne csinálnom? Fogadjam el? Akkor megkaphatnám a fizetés előleget és még plusz pénzt is kereshetnék. Szóval vannak előnyei. A hátránya viszont az, hogy ha elrontok valamit, akkor ki is rúghatnak és még nehezebb helyzetbe kerülnék. Ezt semmiképp se szerettem volna. Igaz, hogy nem szeretem ezt a munkát és a főnökért se rajongok túlságosan, de ha muszáj, mert különben nem élnék meg. Letelt a műszakunk délután 5 órakor. Átöltöztünk és szóltam Mayának, hogy várjon egy picit, mert be kell mennem a főnök irodájába. Amint beléptem Conor felnézet.

- Nos? Hogy döntöttél? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Elvállalom- mondtam neki lehajtott fejjel.

- Remek, holnap reggel gyere be fél órával előbb. Megbeszéljük a részleteket és holnap rögtön oda is adom a fizetési előleget – mondta mosollyal az arcán.

- Rendben, akkor holnap reggel találkozunk. Szia. – ezzel ki is rohantam az irodából.

Maya már a bejáratnál várt.

- Mehetünk? – kérdezte széles mosollyal.

- Persze menjünk. – mondtam neki én is ugyanolyan széles mosollyal. Egy közeli kávéházba mentünk, ami ott volt a sarkon. Sok mindenről szó volt. Azt is elmeséltem neki, hogy Conor felajánlotta, hogy én szervezzek meg egy rendezvényt.

- Amúgy te mindig pincérnő szerettél volna lenni – kérdezte miközben a kávéját kortyolgatta.

- Nem, igazság szerint mindig is stylist szerettem volna lenni, de mivel intézetben nevelkedtem és nem mehettem tovább tanulni, mert az apám nem engedte.

- Miért? – kérdezte ártatlanul. Nem is sejtette, hogy ezzel milyen fájdalmas emlékeket idézett fel bennem. Elmeséltem neki mindent az anyámról, az apámról és az intézeti életemről és persze Dottie-ról. Nagyon nehéz volt erről beszélnem, mert még senkivel sem osztottam meg ezeket a titkokat, de valamiért úgy éreztem benne megbízhatok. Nem is csalódtam, mert mikor olyan részhez értem és elérzékenyültem akkor ő vigasztalón megfogta a kezem és átölelt. Nagyon jól esett ez az ölelés. Úgy éreztem igazán találtam egy jó barátnőt. Miután befejeztem a mesélést én is megkérdeztem.

- És te? Mindig ezt szeretted volna csinálni? – kérdeztem én is. Erre elkomolyodott és elmondta, hogy ő igazából divattervezői főiskolára járt mikor összejött egy fiúval, akibe beleszeretett. Ő volt az első, akinek odaadta magát és a fiú ezt kihasználta. Egy alkalommal véletlen kiszakadt a gumi és teherbe esett, de a srác azt mondta, hogy oldja meg, mert ő csak szórakozni akart vele és nem csak ő volt az egyetlen. A gyerekéért sem volt hajlandó felelősséget vállalni. Elszörnyedve hallgattam, hogy milyen ember az, aki képes magára hagyni a saját gyerekét.

- Ezért abba kellett hagynom a főiskolát, mert úgy döntöttem, hogy megtartom a kicsit. Ezért vállaltam a Marlott’s-ban felszolgálói munkát. Nem sokat fizetnek, de arra jó, hogy most el tudjam magam tartani, és ha találok valami mást, akkor pedig váltok. - Még egy darabig beszélgettünk mindenféléről, azt is megtárgyaltuk, hogy ki hogyan képzeli a jövőjét. Nagyon élveztem a társaságát. Azt vettünk észre, hogy már zár a kávézó. nem akartam hinni a szememnek mikor megláttam a falon az órát, ami negyed 11-et mutatott. Elköszöntünk egymástól majd mindketten mentünk hazafele. Már nagyon fáradt voltam elvégre reggel 6 óta talpon vagyok és az éjszaka se aludtam valami sokat. Hazafele még beugrottam egy kisboltba, mert még volt 5 euro-m. Vettem magamnak ilyen készételt majd fizettem és indultam is haza. Épp mentem be a kapun mikor valaki belém futott és fellökött. Nem is foglalkozott velem, futott tovább.

- Kösz a segítséget, ha már voltál olyan kedves és fellöktél – kiáltottam még utána. Erre visszanézett és elkezdett mosolyogni, csak akkor láttam, hogy ugyanaz a srác volt, mint aki hajnal 6-kor hallgatta a zenét.

- Bocsi szívi – ezzel tovább rohant. Ezt nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire paraszt? Még csak kétszer találkoztam vele, de már kezd nagyon elegem lenni belőle. Felmentem megcsináltam a kaját, ettem majd gyorsan lefürödtem és már bújtam is az ágyba. Nagyon fáradt voltam, de alig bírtam elaludni, mert izgultam azon, hogy mi lesz holnap a munka miatt amit Conor adott. Alig várom már, hogy valami újat is csináljak ebben az étteremben. Ezzel a gondolattal már el is ragadtak az álommanók.