4. fejezet: Nyakig a szervezésben

Na meg is hoztam a kövi részt. Remélem tetszeni fog! :) Jó olvasást.

Puszi Anikó!

4. fejezet: Nyakig benne a szervezésben

Reggel 6-kor szintén nagy zajra keltem fel, de most nem a zene dübörgött, hanem üvöltöztek a szomszédba. Gondolom az a tapló meghívta a haverjait, és ahogy hallom nem csak fiú van nála. Fáradtan kikeltem az ágyból elmentem megmosakodni majd felöltöztem. Fél 7-re már teljesen el is készültem. Nagyon meglepődtem magamon, mert reggelente legalább 1 óra kell ahhoz, hogy elkészüljek. Még nagyon korán volt ezért gondoltam hallgatok egy kis zenét, de az Mp3-omat is elvitték. Ezért inkább a konyhába sétáltam, és ami megmaradt az este a kajából, amit csináltam azt szép lassan megettem. Nagyon izgatott voltam. Alig vártam, hogy Conor elmondja, hogy mit kell majd megszerveznem, amilyen nehezen fogadtam el most annyira vagyok izgatott. Most még a visítozó fiatalok se tudták elrontani a kedvem. Mikor megettem az ételt gyorsan elindultam a munkába, mert nem akartam elkésni. Amint mentem lefele a lépcsőn Dév-vel találtam szemben magam. Ma még ő sem tudta elrontani a kedvem azzal a morcos fejével.

- Szép jó reggelt Dév – köszöntem rá vidáman. Ő csak felhúzott szemöldökkel nézett rám, mert nem számított ilyen kedves fogadtatásra.

- Neked is jó reggelt Ada – mondta nem túl barátságosan – nem akarom elrontani a kedved, de ki tudod akkor fizetni a lakást holnapra? – nézett rám kíváncsian  Gondolom nemleges válaszra számított, mert mikor sűrűn elkezdtem bólogatni elég fura fejet vágott. Majdnem elnevettem magam rajta.

- Akkor jó – mondta eléggé zavarban.

- Gyere holnap reggel ide a lakáshoz és akkor oda adom azt a pénz. Rendben? – ezzel, széles mosollyal elrohantam mellette. Még láttam a megrökönyödést az arcán. Ezen megint elkezdtem mosolyogni. Úgy siettem az étterembe, ahogy csak tudtam, mire oda értem a Marlott’s bejárata elé már teljesen ki voltam fulladva. Gyorsan bementem az öltözőbe letettem a cuccomat és már mentem is az iroda felé. Halkan bekopogtam és visszafojtott lélegzettel vártam.

- Gyere be – szólt ki Conor. Halkan kinyitottam az ajtót és beléptem. Mint mindig Conor most is  bele volt bújva a papírjaiba és azzal se törődött, hogy beléptem.

- Jó reggelt Conor – köszöntem rá. Amint meghallotta a hangom felkapta a fejét.

- Jó reggelt Ada. Korábban jöttél még nem számítottam rád. Azt hittem, hogy a húgom jött meg, mert azt mondta h szeretne nyomtatni pár papírt. – mondta mosolyogva.

- Nem is tudtam, hogy van húgod, amúgy csak azért jöttem ilyen, korán mert a szomszédomtól nem bírtam aludni, ezért gondoltam bejövök korábban és akkor lesz időnk nyugodtan megbeszélni a dolgokat.

- Rendben van, akkor kezdjük is – mondta mosolyogva – egy szülinapi bulit kéne rendezned. Az ünnepelt neve Zayn Malik. Gondolom, ismered – csodálkozva néztem rá. Nekem honnan kéne ismernem? Nem rémlik, hogy valaha is találkoztam volna egy ilyen nevű emberrel.

- Nem ismerem. Találkoztam már vele? – kérdeztem tőle egyre nagyobb kíváncsisággal.

- Nem hiszem, hogy találkoztál volna vele. Ismered a One Direction nevű bandát? -  mikor látta, hogy még mindig értetlen fejjel nézek rá ezért megmagyarázta – ez egy énekes fiú banda. Ők kértek fel minket, hogy szervezzük meg Zayn Malik-nak  az egyik énekesüknek s szülinapját. Minden távpont itt van a papíron – adta oda azt a papírt amit a kezében szorongatott – fel írtam mindent amit el kell intézned.

- Mikor lesz ez a buli:

- 1 hét múlva – mondta teljes nyugalommal. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolog lenne, hogy 1 hét alatt rendezzek meg egy szülinapi bulit.

- Mi van? Ennyi mindent nem tudok elintézni 1 hét alatt.

- Akkor jobb, ha igyekszel.

- Kösz. Na, megyek átöltözni – mondtam neki majd hátat fordítottam neki. Épp ki akartam volna lépni az ajtón mikor utánam szólt:

- Itt is nyugodtan átöltözhetnél.

- Álmodozz csak.

- Igazán nem bánnám – mosolygott rám perverzül.

- Meghiszem azt – majd fogtam magam és kimentem az irodából. Gondolataimba merülve mentem az öltöző irányába mikor az öltöző előtt beleütköztem Mayába.

- Szia. Hát te már itt vagy? – kérdezte mosolyogva.

- Persze, meg kellett beszélnem Conor-ral, ezt a szülinapi bulit.

- Szóval akkor szülinapot fogsz megrendezni? – nézett rám a legújabb barátnőm.

- Igen és már alig várom, csak elég sok mindent kell addig csinálni, van rá 1 hetem, az pedig nagyon kevés szerintem.

- Igazad van adhatott volna több időt is. Na, menjünk dolgozni. – Nagyon forgalmas napunk volt azt hittem már soha nem lesz vége. Az elkövetkező napok nagyon fárasztóak voltak. Reggel fél 6-kor kelletem, mert mindig bementem munka előtt megnézni, hogy megnézzem, hogy haladnak a díszítéssel. Meg voltam elégedve a munkásokkal, de ezen kívül még sok minden mást is el kellett intéznem. Megrendeltem a tortát, több féle különlegesnek mondható süteményt. Rengeteget dolgoztam a szülinapon, de nagyjából meg vagyok magammal elégedve. Igaz, hogy a hét végére nagyon elfáradtam, de megérte. Conor-tól is megkaptam a fizetés előleget, amiből ki tudtam fizetni Dév-et. Azt hiszem megkönnyebbült, szerintem azt hitte, hogy nem fogom kifizetni a pénz, és hogy csak húzni szeretném. Ezen a héten még Conor se zaklatott. Azt mondta, azért nem mert nem szeretné, hogy visszalépjek a munkától. Azt hiszem ettől egy kicsit megkönnyebbültem. Ma viszont korán le szeretnék feküdni, mert nem szeretném, ha másnap a rendezvényen olyan lennék, mint egy élő halott. Amint letettem a fejem a párnára már jöttek is az álom manók, hogy elvigyenek magukkal álomországba.