6. fejezet: Találkozás

6. fejezet: Találkozás

Nagyon megijedtem. Már épp sikítani akartam mikor közelebb jött és befogta a szám. Gondolom észrevette a fejemen, hogy sikítani szeretnék.

- Kapsz két koncertjegyek és mindegyikőnktől egy aláírást ha nem sikítasz. – mondta a srác teljesen komolyan. Ez most szórakozik velem minek kérnék tőle aláírást? Milyen koncertről hablatyolt itt nekem. elvettem a kezét a számról és megszólaltam.

- Milyen koncertről magyarázol itt nekem és minek kéne tőletek aláírás? Azért, hogy emlékezzek találkoztam tiszta részeg pasikkal ahhoz elég minden nap dolgoznom, csak azért akartam sikítani mert megijedtem – láttam a srác arcán, hogy az egészből nem ért semmit. Jesszus ez meg milyen bolygóról jött vagy talán be van drogozva és azt hiszi, hogy egy szupersztár. vagy mi van? Én nem értek semmit.

- A nevem Liam Payne. Még így se ismerős? – mikor látta, hogy még mindig halvány lila gőzöm sincs, hogy kicsoda ezért inkább elmondta, hogy honnan kéne ismernem – a híres fiú banda egyik énekese vagyok. Az a neve, hogy One Direction.

- A ti zenekarotokba énekel Zayn Malik? – kérdeztem mert mintha úgy emlékeznék, hogy Conor azt mondta, hogy ő is egy énekes valami fiúbandában. A nevükre már nem emlékszem.

- Igen őt ismered? Velünk énekel? Az ő rajongója vagy? – kérdezte némi reménnyel a hangjában. Szegény srác azt hiszi a rajongójuk vagyok pedig még egy számukat se halottam igazság szerint azt se tudtam, hogy léteznek egy 1 héttel ezelőttig.

- Nem csak azt tudom, hogy neki volt most a szülinapi bulija. Róla se halottam még.

Hát jó. Nem baj. Nem tudnál egy kicsit segíteni? A srácok eléggé be vannak rúgva. Nem tudok egyszerre 4 embert elcipelni egyedül. – vakargatta zavartan a fejét.

- Ha tudok segítek. Merre laktok? – kérdeztem most már teljesen megnyugodva.

- A tenger mellett.

- Te jó ég az nagyon messze van én meg már hulla fáradt vagyok. Ne haragudj, de odáig nem tudok segíteni.

- Akkor nem segítesz? – láttam rajta, hogy nagyon elkeseredett mert nem tudta, hogy hazavinni a barátait. Eszembe jutott egy ötlet ami talán egy kicsit kellemetlen, de majd megoldjuk.

- Gyertek fel hozzám én csak egy saroknyira lakom innen. – elmosolyodtam Liam örömét látva. Nagyon kedves srácnak tűnt.

- Nagyon aranyos vagy, hogy befogadsz minket északára – mondta miközben összekapartuk a fiúkat a földről

- Nincs mit.

Liam:

Nagyon kedves volt ettől a lánytól, hogy felajánlotta, hogy aludjunk nála. Igazság szerint nagyon megkönnyebbültem. Már épp sétáltunk a háza felé mikor eszembe jutott, hogy még a nevét se tudom.

- Ne haragudj, de meg mondod a neved mert még nem mondtad.

- Persze és bocsi a nevem Ada Woltör. Igazság szerint szerintem kicsit hülyén hangzik a nevem, de nem tudok mit csinálni. – mondta mosolyogva. Szegény eléggé fáradtnak tűnt  csoda hogy nem hagyott ott az utcán. Én biztos azt csináltam volna ha annyira fáradt lennék mint most Ada. Alig bírja nyitva tartani a szemét. Gondolom sok dolga volt az utóbbi napokba.

- Nem is annyira vészes. Halottam már ezerszer rosszabbat is. – mosolyogtam Odaértünk egy hat emeletes házhoz – mond hogy nem a 6.-on laksz – néztem rá reménykedve. Nagyon remélem, hogy nem kell ezt a 4 részeg srácot felcipelni. Ráadásul ahogy elnézem nincs benne lift.

- Nem csak a másodikon. Az nem olyan vészes – nyugtatott meg. Megkönnyebbültem hogy nem kell a hatodikig cipelnem a srácokat.

- Amúgy te mér nem vagy részeg úgy mint a barátaid? – kérdezte miközben próbáltuk felcipelni a srácokat.

- Én nem ihatok, van egy kis problémám az alkohol miatt. – nem akartam neki elmondani, hogy tulajdonképpen mi is a bajon, de ahogy látom megértette mert nem kérdezősködött tovább hanem elkezdett viccelődni.

- Legalább van valaki aki a részeg disznókat haza tudja cipelni. Nem igaz? – ezen én jó nagyot nevettem. Végre a lakásban voltunk. Nem volt nagy de nekünk teljesen megfelelt főleg, hogy csak északára maradunk. A srácok szerintem úgysem tudják beazonosítani, hogy hol vannak.

-  Ne haragudj, de csak a földön tudtok aludni mert csak 1 ágyam van – nézett rám bocsánatkérően.

- Igazán nem baj, nekünk már az is segítség, hogy itt maradhatunk északára. – mondtam mosolyogva. Elvégre nem sok ember venne fel vad idegeneket, hogy haza hozza magával.

- Kérsz valamit enni? – nézett rám kérdőn, kicsit éhes voltam, de nem akartam szegényt kínozni azzal, hogy még kaját is csináltatok magamnak.

- Hagyd csak ha nem gond majd én csinálok magamnak. Látom mennyire fáradt vagy. Menny nyugodtan aludni a többivel már elboldogulok egymagam is.

- Rendben. Szép álmokat. – ezzel bement a szobába. Én még ettem 2 szelet kenyeret majd én is lefeküdtem a földre a rácok mellé. miközben a konyhában voltam addig Ada hozott ki nekünk lepedőt és párnát. Milyen aranyos. Amint letettem a fejem a párnára már el is nyomott a mély álom.

Ada:

Miután felértünk a lakásomig rá nem sokkal már mentem is be a szobámba. Tudom, hogy nagyon udvariatlanság, hogy magára hagyom a vendéget, de már nagyon fáradt vagyok. Alig állok a lábamon. Már kint kezdett világosodni, de örülök, hogy ma nem kell bemennem dolgozni mert az étterem zárva tart mert ma mennek a takarító nők, hogy mindent rendbe tegyenek. Még vittem ki párnát és lepedőt a fiúknak. Nem volt sok, de legalább kicsit kényelmesebb lesz nekik az alvás. kicsit zavarba jöttem mert akkor vettem észre, hogy az a srác is ott fekszik a nappaliban aki a bulin folyamatosan engem bámult. biztos csak azért mert már annyira be volt rúgva. Liam gondolom a konyhában van mert ott égett a villany én még elmentem gyorsan megmosakodni és aztán mentem is vissza a szobámba mert már nagyon hullának érzem magam. Amint lefeküdtem már aludtam is.