62. fejezet: Veszekedés

Meg is hoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog. Nem bírtam magammal és elkezdtem egy másik blogot. Tudom, hogy az előző bejegyzésben is egy ilyen hírt hoztam, de most megint nyitottam egyet. Mint látjátok nem nagyon bírok magammal. Szeretek írni és tele vagyok jobbnál jobb ötletekkel. Ez a történet most kivételesen nem Harrys blog lesz hanem Zayn-es, de remélem ettől függetlenül benéztek majd. Már fent van a tartalom és egy kis videó a történetről. Ha érdekel akkor kukkancs be.

Katt a bloghoz

62. fejezet: Veszekedés

Még a hideg is felállt a hátamon mikor ez az egyetlen szó elhagyta a száját. Hogy képes még azok után, amit tett lányának nevezni? Nekem ő már csak egy idegen. Egy rossz tényező a múltamból, akire soha többet nem akarok emlékezni és ezt neki is meg kell értenie végre valahára.

- Örülök, hogy eljöttél – vetett rám egy hálás pillantást, amit én csak megvetően fogadtam. Gőgösen lebiggyesztettem az ajkamat és elfordultam, mint akinek teljesen mindegy mit csinál, vagy éppen mond. Úgy látszik nem nagyon fogta fel a testtartásom üzenetét, mert lépett felém egyet.

- Hozzám ne merj érni – fakadtam ki végül. Attól tartottam, ha hozzám ér megint olyan emlékek jönnek elő, amit már mélyen eltemettem magamban. Nem akartam megint kórházba kerülni a rossz emlékek miatt. Amúgy is össze kellett szednem minden bátorságomat, hogy ilyen nyugodtan itt álljak előtte, de nagyon jól tudom, hogy az is sokban segít, hogy Harry itt van vele és nem fogja hagyni, hogy bántsanak. Ebben teljesen biztos vagyok.

- Most meg mi bajod van? – ráncolja Alec a homlokát. Látszott rajta, hogy tényleg nem ért semmit. Hitetlenkedve húztam fel a szemöldökömet. Komolyan azt hitte, hogy mindent előröl, kezdhetünk, hogy mindent elfelejtek? Ha ebben reménykedett, akkor tévedett, mert én nem felejtek olyan könnyen. Tönkre tette a fél életemet és nem fogom hagyni, hogy a továbbiakat is megkeserítse. Épp arra készültem, hogy elküldjem a pokolba mikor Harry dühtől remegő hangon megszólalt.

- Azért jöttünk csak el, hogy megmondjuk, nem akarja magával újra kezdeni. Gyűlöli magát és ez nem fog változni. Remélem felfogta – éreztem, ahogyan a teste megfeszül és ebből tudtam mekkora önuralom kell neki most ahhoz, hogy nem verje be ennek az embernek a képét. Egyedül csak a rám való tekintettel nem balhézott szerintem, de ha nem lennék, itt egészen biztosan egymásnak esnének.

- Milyen jogon beszélsz te az én lányom nevében? – éreztem a hangjában, hogy ő is dühös, és ha Harry nem fogja, be egészen biztosan neki megy.

- Ha annyira ragaszkodsz, hozzá ő is megmondja neked a szemedbe – amint ezt kimondta mind a két fiú felém fordult és várták a válaszomat.

- Igaza van Harrynek, nem fogok neked megbocsátani és nem akarom, hogy te is az életem része legyél – szavaimra Harry megkönnyebbülten sóhajtott, míg  Alec dühében fújtatni kezdett. A homlokán kidagadt egy ér, ami igazolta balsejtelmemet, nem fogja sokáig tartani magát. Nem hiszem, hogy az évek során olyan sokat változott és az tény hogy annak idején nem bírta elviselni, hogy ellent mondok neki és ezért kellő képen meg is bűnhődtem. Ha Harry nem lenne itt biztosan már akcióba lendült volna. Megszorítottam Harry kezét, amiből rögtön tudta, hogy megijedtem tőle és maga mögé húzott. Ha a szívem nem lenne már így is Harryé, akkor ezzel a tettével egészen biztosan bele szerettem volna.

- Most szólok utoljára. hagyd békén Adát és ne ijeszd meg a fújtatásoddal. Világos? ha nem bírod elviselni a vereséget, akkor ne előtt mutasd legalább ki – ezzel felém fordult és elkezdett tolni abba az irányba amerről jöttünk. Megkönnyebbültem, hogy végre eljövünk arról a helyről ahol az állítólagos apám áll, de még hallottuk, ahogyan utánunk kiállt.

- Akkor is az enyém leszel legalább még egyszer – üvöltötte teli torokból. Szavai hatására megtorpantam, de nem csak én Harry szikrázó szemmel indult vissza Alec felé. Gyorsan felocsúdtam és utána futottam. Mikor beértem megragadtam a karját és hozzá bújtam. A szememből patakokban folytak a könnyek. Nem akartam, hogy Harry olyanba keveredjen, amit később esetleg megbánna.

- Kérlek, ne tedd – suttogtam halkan a mellkasába, de tudtam, hogy meghallotta. – Ne… Nem ér meg annyit. Ké…Kérlek – a hangom elcsuklott a visszafojtott sírástól. Éreztem, hogy szavaim hatására kicsit enyhül az agressziója. Megfordult és ismét elindult az ellenkező irányba a kocsija felé. Csendben követtem és rimánkodtam benne, hogy nem gondolja meg magát. Amint odaértünk a kocsihoz lendületesen kinyitotta előttem az ajtót és várta, hogy beszálljak. Miután egyetlen szó nélkül engedelmeskedtem megkerülte a kocsit és ő is beszállt. Egyetlen hang nélkül indította be az autót és indultunk el London forgalmas utcáin. Már jó húsz perce ültünk néma csendben, a kocsiban, nem bírtam tovább. halkan megszólaltam.

- Mondj már valamit – a hirtelen hangra összerezzent. Teljesen bele volt merülve a gondolataiba.

- Mit mondjak? – mosolygott rá. Megkönnyebbültem, hogy már nem mérges.

- zavar a csend. Azt hiszem, hogy haragszol – erre a mondatomra rám kapta a fejét. Mikor meggyőződött róla, hogy igazat beszélek a kezem után nyúlt és erősen megszorította.

- Miért haragudnék rád? Elvégre te nem tehetsz arról, hogy milyen görény az apád. Nem igaz? – eközben megérkeztünk a házukhoz, így felém tudott fordulni egész testével. – Téged pedig mindennél jobban szeretlek. Szóval emiatt szintén nem kell aggódnod – mielőtt bármit is mondhattam volna magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. – Sosem tudnék rád ilyen miatt haragudni. Ezt jól jegyezd meg – zihálta miután elvált egy pillanatra az ajkunk. Gyönyörű szép szemét az enyémbe fúrta és ott is maradt egészen addig, míg nem látta benne a bizonyosságot. – Menjünk be – suttogta mielőtt végleg elengedett. Ezen már mosolyognom kellett. Csöndben ültünk egymás mellet az autóban és néztük egymást. Nem tudtam betelni a látványával.

- Mit szólnál hozzá, ha kettesben néznénk valami filmet egész este? – vetettem fel az ötletet. Harry szeme felcsillant.

- Jó ötlet. Imádok veled lenni – adott egy puszit az arcomra majd kipattant az autóból. Én mosolyogva követtem. Nagyon remélem, hogy ezentúl minden napom ilyen boldog lesz mint amilyen boldognak érzem magam ebben a percben.

7. díjam

Nagyon szépen köszönöm a díjat kriszty96 - nak! <3

 

Szabályok:

1.Írj 10 dolgot magadról! ( Már nem tudok mit írni)

2.Válaszolj 10 kérdésre!

3.Írj 10 kérdést!

4.Küldd tovább 10 embernek!

Ne haragudjatok, de szinte semmire sincs időm ezért inkább csak a kérdésekre válaszolok

2.

• Neked nehezen szoktak menni, hogy kérdéseket tegyél felé? Igen
• Mit tartasz a legcsábítóbb dolognak? csokoládé
• Melyik édesség a legfinomabb? csoki
• Miért pont történet írásba kezdtél bele? mert szeretek történeteket írni.
• Álmodni is szoktál történetekről? igen, még mindig rengeteg ötletem van
• A suliban is szoktál írni? Ha tehetem akkor igen
• Mit tartasz olyan dolognak, ami a legnagyobb bűnök közé sorolható? Gyilkolás
• Tengerkék vagy narancssárga? Tengerkék
• Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? Ezen még nem gondolkoztam.
• Na és kit? Legjobb barátnőmet

61. fejezet: Hagyjál békén

Drága olvasóim! Mint látjátok megváltoztattam a blogon az egész desinget és szeretném kikérni a véleményeteket, hogy szerintetek milyen lett. Nekem nagyon tetszik, de azért kíváncsi vagyok rá, hogy nektek mi a véleményetek. Van mégegy hírem a számotokra. Bele kezdtem egy új blogba. Egy lányról szól aki szerelmi bánatában elég mélyre süllyed és oyanokkal barátkozott akikkkel nem kellett volna. Róla fog szólni ez az egész történet. Vajon fog még találkozni azzal a fiúval aki miatt tönkre ment az élete? Ha felkeltettem az érdeklődéseteket akkor nézzetek be!

Katt ide a bloghoz

 Október 4.-én fog felkerülni a prológus. Ha érdekel titeket akkor olvassatok bele. Ennyi lett volna. Nem is fecsérlem tovább a szót. Jó olvasást a részhez. :)

Puszi! :)

61. fejezet: Hagyjál békén

Megdermedve bámultam a papírra írt sorokat. Ez nem velem történik. Ilyen nincsen. Már azt hittem, hogy a mai napomat semmi sem teheti tönkre, de nagyon úgy néz ki, hogy tévedtem. A fiúk értetlenkedve néznek rám, mert mióta a papír lap a kezemben van csak megdermedve állok. Nem nézek egyikükre sem és nem is kérem, hogy adjanak nekem támaszt, de most kétség kívül jól esne, de míg nem tudják, hogy mégis mi bajom addig ez felejtős.

- Kicsim, mi a baj? – lépett óvatosan előre Harry. Nem bírtam ránézni, de éreztem, ahogy közeledik. A szemgödrömbe már gyűltek a könnyek, de én képtelen voltam megállítani, hogy le is csurogjon az arcomon. Sós könnyem egyenesen a fehér lapra hull, amit Harry idegesen vesz észre. Állam alá nyúl és felemeli a fejemet, hogy gyönyörű szemébe nézzek. – Mond el – kérlel halkan. Most sem szólok, semmit csak odaadom neki a fehér papírt és a nyakába borulók, hogy ne lássam a reakcióját, amikor elolvassa, de sajnos éreztem, ahogyan az egész teste megfeszül, ebből tudtam, hogy elolvasta a nekem szánt üzenetet. – Ezt nem hiszem el – kelt ki magából teljesen. – Ezt nézzétek dobta oda a fehér papírlapot a fiúknak miközben engem még erősebben ölelt. Ezzel is tudatni akarta, hogy mellette biztonságban vagyok és ebben már én sem kételkedtem. Elvégre Harry már számtalanszor bebizonyította, hogy rá mindig számíthatok, akármi történjék. Zayn hasonlóképpen reagált, mint Harry, míg a másik 3 fiú nem értett az egészből semmit. Ők még mindig nem tudják, hogy mi történt velem a múltam.

- Ez tök jó nem? – vette végül a bátorságot Louis, hogy megjegyezze. Harry és Zayn egyszerre fordult felé gyilkos tekintettel. Szegény Louis úgy megszeppent, hogy még a hangja is elakadt, ami nála eléggé fura. Gyorsan a két fiú elé álltam. Mégsem hagyhatom, hogy emiatt összevesszenek mikor Louis csak jót akart. Amíg nem tudják mi történt a múltamban így fognak reagálni és ezt Zaynnel és Harryvel is meg kell értetnem mielőtt még neki, esnek szegény fiúnak.

- Ők még nem tudnak semmiről. Ne őt hibáztassátok. Rendben? – Harry és Zayn egyszerre bólintott, ami kicsit megnyugtatott. Azt hittem tovább kell majd győzködnöm őket. Sajnos nem tartott sokáig a diadalérzetem, mert Zayn olyat mondott, amire végképp nem számítottam.

- Ideje nekik is elmondani – rémülten néztem Zayn szép arcába. Gyorsan Harry felé fordultam segítségért, de úgy látszik, tőle sem kapom meg, mert egyetértően bólogatott.

- Egyet értek Zaynnel. Nekik is joguk van hozzá – úgy éreztem, hogy most már felesleges lenne ellenkeznem. Ebből nem engednek, amit tulajdonképpen nem is bánok. Így legalább a fiúk tudni fogják és nem lesz még egy ilyen megjegyzés amire Zayn és Harry így reagálna. Másrészről viszont én semmiképpen nem akarom elmondani. Elég volt kétszer.

- Megtennétek helyettem? Én képtelen vagyok rá – Zayn és Harry kis hezitálás után bólintott. Louis értetlenkedve kapkodta a fejét hármunk között, de nem szólt egy szót, sem amit most megkönnyebbülve tapasztalok, mert attól féltem, ha még egy szó esik erről a témáról a jelenlétemben, akkor biztosan elsírom magamat.

- Ne aggódj emiatt – adott végül Harry hangot is a beleegyezésének. Megkönnyebbülten bólintottam majd elindultam a szobám felé. Tudom nem szép dolog tőlem, hogy rájuk hagyom a piszkos munkát, de nekik nem lennék képes elmondani. Amint becsuktam a szobám ajtaját éreztem, hogy megint kinyitódik. Megfordultam és nagy meglepetésemre Harrybe ütköztem.

- Hát te? Nem lent kéne magyarázkodnod a fiúknak? – elvégre most ígérte meg, hogy mindent elmond nekik, de akkor mégis mit keres itt. Nem mintha ellenem lenne. Mindig szívesen vagyok együtt vele.

- A piszkos munkát inkább Zaynre hagytam én meg feljöttem utánad. Nem akarlak most egyedül hagyni – mint mindig most is kitalálta, hogy mi a legjobb nekem. Egyszerűen rám kellett néznie és tudta, hogy nem akarok egyedül lenni.

- Köszönöm. Szeretlek – öleltem meg jó erősen. Megkönnyebbülten sóhajtottam mikor viszonozta az ölelésemet.

- Gyere, búj be az ágyba – hajtotta fel nekem a takarót. Boldogan nézte, ahogyan egyetlen szó nélkül engedelmeskedem neki. Jól betakart majd ő is lefeküdt mellém és jó szorosan átölelt.– Én is szeretlek – súgta még a fülembe mielőtt végleg az álmok birodalmába.Mikor felkeltem Harry már nem volt mellettem. Érdeklődve nézek, szét a szobámban hátha ott van valahol, de sehol sem találom. Hova tűnhetett? Nagy nehezen kikelek, az ágyból majd megindulok a fürdőszoba felé. Mikor belenézek, a tükörbe elborzadva veszem tudomásul, hogy szörnyen nézek ki. Az arcomat elnyomta a párna, a sminkem pedig elkenődött. Gyorsan rendbe kell szednem magamat. Harry nem láthat meg így. Fél órámba telt mire végre elfogadható külsőt varázsoltam magamra. Így most már merek mutatkozni a fiúk előtt. Mikor kilépek a fürdő ajtaján Harry vigyorgó arcával találom magamat szemben.

- Hát te merre voltál? – adtam egy lágy csókot az ajkaira, amit készségesen viszonzott.

- Hoztam neked reggelit – vált el ajkaimtól. Az ágyon egy megrakott tálca díszelgett, csak úgy mint Hawaii-on most is úgy érzem, hogy Harry-nél tökéletesebb pasit nem is találhatnék. Kész főnyeremény az már biztos.

- Mit tervezel apáddal? – kérdezte Harry miközben neki álltam falatozni. Erre a kérdésre megállt a kezemben a villa.

- Semmit, nem veszek róla tudomás és reménykedem benne, hogy többet nem keres – úgy éreztem, hogy Harry nem igazán erre a válaszra számított.

- Szerintem találkoznod kéne vele – erre a mondatra azt hittem, hogy ott helyben megfulladok. Miért kéne találkoznom vele? Én ezt nem értem. – Csak azért, hogy megmond, neki nem akarsz tőle semmit és hagyjon békén. Úgy hatásosabb lenne és én is veled mennék. Bízz bennem – el kell ismernem, van valami abban, amit mond, de nem merek vele találkozni, de talán ha Harry is ott lesz mellettem, akkor nem lehet olyan nagy baj. Bízom benne, hogy meg fog védeni. Sosem engedné, hogy bántson, ebben biztos vagyok.

- Rendben. – amint elhagyta ez a szó a számat megkönnyebbültem. Talán ha ettől a tehertől megszabadulok soha többet nem lesz a múltam hatással a jövőmre. Nem sok időbe tellett, míg értesítettük Alecet, hogy találkozzunk a tengerparton és már indultunk is. Miközben már a tengerparton sétáltunk úgy szorítottam Harry kezét mintha attól félnék, bármelyik pillanatban magamra hagyhat. Hevesen dobogó szívvel néztem, ahogy azaz ember közelít felénk, aki tönkre tette az életemet. Milyen nyugodtan sétál, de mikor meglátja, mellettem Harryt máris elkomorul az arca.

- Nyugi – súgja a fülembe Harry. Ettől kicsit megnyugszom, de a feszültség csöppet sem enged fel a testemben. Harry kezében szerintem már elszorítottam a vérkeringést, de nem teszi szóvá. Eközben megállt előttem, azaz ember, aki mindezidáig kísértette az életemet.

- Lányom – szólalt meg halkan.

60. fejezet: Megváltoztam

60. fejezet: Megváltoztam

Reggel mikor felkeltem még mindig szorosan Adához voltam simulva. Még mindig mélyen aludt. A szívem összefacsarodott a látványtól. A haja szétterülve simult a párnára, a szája egy kicsit elnyílva. Mintha azt várná, hogy az ajkam birtokba vegye az övét. Legyőztem a késztetést arra, hogy megcsókoljam így inkább csak néztem, ahogy lassan emelkedik és süllyed a melle a lélegzet vételeitől. Megnyugtató volt látni, hogy az arca olyan békés, mint egy kis gyereké. Már vagy egy órája nézhettem, hogy milyen édes mikor alszik, mikor elkezdett nyújtózkodni, de amint a keze hozzám ért kipattant a szeme. Mikor meglátott rémületében tágra nyitotta gyönyörű szép szemeit és hátra húzódott.

- Mit keresel te itt? – suttogta végül. Nem értettem ezt a reakcióját hisz most már szokásunkká vált, hogy mindig együtt alszunk. Úgy éreztem mintha betörtem volna egy olyan helyre ahova nem akartak beengedni és ezért büntetést érdemlek.

- Mindig együtt szoktunk aludni. Nem? – láttam rajta, hogy meglepődött a válaszomon. Gondolom arra számított, hogy amint fel kell, a kérdéseimmel fogom bombázni és számon kérem rajta a tegnapi napot.

- De… De i… igen – nagy nehezen összeszedte magát és folytatta – Nem számítottam rá, hogy mikor felkelek, itt talállak majd – az utolsó szót már suttogva ejtette ki. Nem értettem ezt az egészet. Azt hitte, hogy haragudni fogok rá a tegnapi nap miatt? Ha tényleg erre számított, akkor mellé fogott. nem akarom egy ilyen miatt elveszíteni. Örülök, hogy végre együtt vagyunk.

- Akarsz róla beszélni? – tettem fel végül azt a kérdést, amitől legbelül én is rettegtem. Igen, hogy a fiúkkal be akartunk menni a munka helyére, de jobban örültem volna, ha Adától tudom meg és nem kéne utána nyomozni. Nem szívesen vájkálok az életében, de legalább tudnám, hogy mitől ijedt annyira meg.

- Meg fogsz haragudni. – megint suttogott, de annyira halkan, hogy alig hallottam. Amint eljutottak a szavak értelme a tudatomig megdermedtem. A legrosszabb dolgok suhantak át az agyamon. Megcsalt? Már nem szeret? Valaki bántotta? El akar költözni? Gyorsan kitöröltem minden lehetőséget az agyamból és nagy levegőt vettem. Próbáltam koncentrálni, hogy ellazítsam minden izmomat és ne vegye észre mennyire megijedtem a szavaitól.

- Megígérem, hogy nem leszek. Akkor elmondod? – nem gondoltam volna, hogy van ekkora önuralmam. A hangom olyan nyugodtan csengett, hogy még én is elhittem nincsen semmi baj. Ada olyan sokáig hallgatott, hogy azt hittem nem is fog megszólalni, de végül még is megszólalt, de olyan halkan, hogy minden erőmmel rá kellett koncentrálnom, hogy haljak valamit.

- Megjelent valaki a boltban, akire nem számítottam – olyan jeges rémület szorította össze a szívemet. Remélem nem az volt, akire gondoltam.

- Conor? – vettem végül a bátorságot arra, hogy megkérdezzem tőle. Visszafojtott lélegzettel vártam válaszát. Megint hallgatott egy kis ideig, de végül halkan megszólalt.

- Nem – úgy éreztem, hogy ettől az egy szótól minden probléma megoldódott, de tévedtem jöttem rá az arckifejezése láttán. A szeméből azt olvastam ki, hogy jobban örült volna ha Conorral találkozik, de akkor mégis kivel futott össze az üzletben?

- Akkor ki volt? – kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de ekkor megszólalt mellettünk a telefonom. Morogva nyúltam a sípoló készülék után és mérgesen vettem fel.

- Mi van? – szóltam bele mogorván. Azt sem néztem meg, hogy ki hív ezért eléggé meglepődtem mikor szeretett édesanyám volt a telefon túloldalán. Gyorsan le kell ráznom, csak ez kattogott a fejemben. Nem akarom, hogy Ada esetleg meggondolja magát és mégse mondjon semmit.

- Mi a baj kisfiam? – tért rá anyám a lényegre. Mindig megérzi, ha valami bajom van és mindig el is szoktam neki mondani, de most nem akarom őt a gondjaimmal traktálni és nem is akarom, hogy miközben én mesélek, addig Ada kiosonjon a szobából. Megnéztem az órát. Dél múlt, ami azt jelenti, hogy Ada nemsokára indul dolgozni. Már éppen állt volna fel, hogy megy készülődni. Megfogtam a csuklóját és magamhoz húztam.

- Anya, most nem alkalmas. Majd később vissza hívlak. Szia – ezzel le is tettem a válaszát meg sem várva. – Ne haragudj – csókoltam szájon a szerelmemet. Még most is olyan gyönyörű volt, hogy majdnem felejtette velem azt, hogy éppen egy elég komoly beszélgetés közepén vagyunk, de csak majdnem.

- Nem haragszom – mosolyodott el és megcsókolt. Az ajka édes volt. Úgy éreztem magam tőle, mint egy drogfüggő. A nem tudtam levenni ajkamat az ajkáról. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk, de ekkor megint eszembe villant, hogy még mindig nem fejeztük be a beszélgetést.

- Szóval kivel találkoztál tegnap a boltban?

- Apámmal – ezzel az egy szóval úgy éreztem, hogy az egész föld megfordul körülöttem. Hitetlenkedve néztem rá. Mit keres ez szabad lábon? Ezután Ada elmesélte hogyan történt a találkozás. Úgy ledöbbentem, hogy a történet végén még mindig meredten bámultam Ada szép arcába. Megráztam a fejemet, hogy visszatérjek a jelenbe és ismét erre a gyönyörű lányra tudjak koncentrálni. Magamhoz húztam és gyengéden megcsókoltam.

- Ne aggódj. Én, megvédelek. Ígérem – suttogtam bele a fülébe.  Éreztem, hogy a karjaim között ellazul.

Ada:

Míg elkészülődöm Harry felajánlotta, hogy addig lemegy és készít nekem reggelit. Egyáltalán nem úgy viselkedett, ahogyan vártam. Azt hittem őrjöngeni fog, mert nem szóltam neki, de nem. Teljesen nyugodtan fogadta és megígérte, hogy mindig vigyázni fog rám és én hittem benne, hogy így lesz. Odaléptem a ruhásszekrényem elé és elkezdtem azon tépelődni, hogy mégis mit vegyek fel. Kinéztem az ablakon, megdöbbenve látom, hogy odakint nem kis vihar van. Hát az már biztos, hogy nem fogok rövidnadrágban menni pedig abban szerettem volna. Na, mindegy. Kivettem a szekrényből egy hosszú bézs színű nadrágot. Vettem ki hozzá egy világossárga pólót és hozzá illő szintén bézs színű blézert.

 Bementem a fürdő szobába, hogy elkészüljek, ha nem sietek el fogok késni. Mire kijöttem Harry már egy tálcával várt. Addig nem engedett felállni, míg meg nem ettem az őszeset, mert úgy tartotta, hogy éhesen mégsem mehetek dolgozni. Aranyos, hogy ennyire aggódik, értem pedig igazán tudok vigyázni magamra, még ha nem is hiszi. Mire megettem mindent, amit felhozott a tálcával már késésben voltam. A további készülődést kapkodva tettem meg. Ez még csak a második napom nem szeretnék elkésni. Amilyen gyorsan csak tudtam felvettem a tornacipőmet, amit utólag megbántam, mert világos színűt vettem fel és odakint hatalmas sártócsák vannak, de már arra sem volt időm, hogy átvegyem. Még az volt a szerencsém, hogy Harry felajánlotta elvisz megint. Pont az utolsó percekben értünk oda.

- Vigyázz magadra. Este jövök érted – kiáltotta még utánam Harry. Megfordultam és dobtam neki még egy csókot futtában, amit széles mosollyal jutalmazott. Szerencsémre a nap villám gyorsan telt el mindenféle meglepetés nélkül. Mire észbe kaptam már be is zártunk és én sétáltam ki Harry kocsijához.

- Szia, édesem. Hogy telt a napod? – üdvözölt széles mosollyal. Annyira édes volt, hogy nem bírtam ki mosolygás nélkül.

- Remekül – és egész úton be sem állt a szám. Harry nem szakította félbe a beszámolómat. Mindent, amit mondtam csak mosolygott. Alig vártam, hogy haza érjünk és lezuhanyozzak.

- Nézünk valami filmet? – kérdezte Harry már a ház előtt.

- Persze csak előtte lezuhanyozom. rendben? – megvártam, míg bólint majd adtam neki egy csókot és kiszálltam a kocsiból. Amint beléptem Liam pattant elém.

- Szia – adott mindkét arcomra egy-egy puszit. – Jött egy leveled – ezen egy kicsit meglepődtem. Nekem senki sem szokott levelet küldeni. Hitetlenkedve bámultam a fehér borítékra, amin csak az én nevem állt. Semmi más. Kinyitottam, de már azt kívánom, hogy bár ne tettem volna. Azt hittem, hogy ott a helyszínen elájulok. A borítékban nem már volt, mint apám levele nekem. Megértem, hogy haragszol, de szeretném vissza kapni a lányomat. Találkozz velem és meglátod, hogy megváltoztam. Puszillak apád!

59. fejezet: Sokk

Drága olvasóim meg is hoztam a következő részt ami szerintem egy kicsit gyenge lett, de döntsétek el ti, hogy milyen lett. A részek mostantól csak hétvégén várhatóak mert elkezdődött a suli és rengeteget kell tanulni ezért nem sok időm lesz írni. Remélem megértitek.
Jó olvasást a részhez! :) Puszi! :)

  59. fejezet: Sokk

- Jó napot. Szeretnék venni egy fekete öltönyt - zavarta meg a gondolataimat a hátam mögül egy nagyon is ismerős hangot. Az a hang, amely még az álmaimban is kísért hosszú ideig. Nem, biztosan csak képzelődöm. Lassan megfordultam és amint megláttam a hang tulajdonosát még a vér is kiszaladt az arcomból. Nem képzelődtem. Ez nem lehet igaz. Mit keres ő itt?

- Ada segítenél a vevőnek? – jött oda mellém a főnököm. Mielőtt még bármit is válaszolhattam volna hátra ment a raktárakhoz. Alec megindult felém és én a legszívesebben sikítottam volna, de nem akartam, hogy már az első nap kirúgjanak, mert azt hiszik, hogy őrült vagyok. Minden porcikám remegett miközben azt néztem hogyan közeledik felém, azaz ember, aki tönkre tette az életemet. Tudtommal neki börtönben kéne lennie. Mégis szabad lábon van. Mégis mióta?

- Megköszönném, ha segítene – ért mellém. Úgy tűnik, hogy nem ismert fel, ami egy kis megkönnyebbülést okozott. Szerintem már rég el is felejtette, hogy van egy lánya, akit miután meghalt az anyja megfélemlítette és tönkre tette egy gyerek élet felfogását, de neki mindez semmi. Nagy levegőt vettem és megszólaltam.

- Milyen méretet keres? – nagyon büszke voltam magamra, hogy a hangom érzelem mentes és közönyös volt és nem remegett. Pedig legszívesebben elbújtam volna a wc-ben és végig bőgtem volna a műszakomat, de nem akartam, hogy kirúgjanak azok után, hogy olyan nehezen kaptam meg ezért inkább visszatartottam a sírást. Nagy nehezen találtam abban a méretben öltönyt a méretében. Az a tíz perc, míg keresgéltem nekem egy végtelenségnek tűnt. Azt hittem, hogy soha nem fogok találni, úgy elég nehéz volt, hogy magamon éreztem a pillantását. gyorsan megráztam a fejemet. lehet, hogy csak képzelem. Épp indultam volna vissza a kasszához, hogy kiszolgáljak egy vevőt mikor elkapta a csuklómat és visszahúzott maga mellé.

- Szebb, vagy mint amire emlékeztem – majd elengedte a csuklómat és elindult a pénztár felé. Ettől a néhány szótól teljesen ledermedtem. A szememben gyűltek a könnyek és épp arra készültem, hogy bebújok a mosdóba mikor megjelent mellettem a főnököm.

- Menj a kasszához. Nemsokára zárunk és mindenki megy fizetni – nagy nehezen ráparancsoltam a lábaimra, hogy induljanak. Úgy éreztem mintha mázsás súly lenne rajtuk. Már magam sem tudom hogyan csináltam végig még a fél órát zárásig. Már csak azt vettem észre, hogy kifelé tartok az immár zárt üzletből. Úgy látszik, hogy minden reményem hiába való volt. Még szép hogy megismert. Elvégre szakasztott mása vagyok édesanyámnak. Még húsz év után is felismerne szerintem. nem bírtam tovább és kicsordultak a könnyek a szememből. Zokogva rogytam le a járdára.

- Ada minden rendben? – ugrott ki a kocsiból Harry. Képtelen voltam válaszolni neki ezért csak gyorsan megráztam a fejemet és próbáltam elfojtani a sírást. Harry aggódva emelt fel a hideg földről. Oda szaladt a kocsihoz és beültetett.

- Ada könyörgöm. Mond el mi a baj? Miért sírsz? – nagy nehezen el tudtam fojtani a sírást és megpróbáltam válaszolni Harrynek.

- Nincsen semmi baj. Kérlek, vigyél haza – az utolsó szót olyan halkan mondtam, hogy alig lehetett érteni, de Harry megértette és nem is kellett többet mondanom. Beült a kocsiba és elkezdett száguldozni a ház felé. Hazafelé egyfolytában kérlelte, hogy mondjam el mi a baj, de én képtelen voltam neki elmondani. Félek, hogy mit tenne, ha megtudná, hogy ki járt ma az üzletben. Amint haza értünk kipattantam a kocsiból mielőtt még Harry megakadályozhatta és berohantam a házba. Még hallotta Harry kiáltozását, de nem foglalkozott vele.

- Ada milyen volt az első nap – jött elő a nappaliból Zayn, de rögtön elhallgatott mikor meglátott. Most nem foglalkoztam vele se egyszerűen elszaladtam mellette. Most már két ember kiáltozott utánam, de gyorsabb voltam náluk és mielőtt felértek volna az emeletre-kulcsra zártam a szobám ajtaját. Egy ideig dörömböltek és kérleltek, hogy nyissam ki az ajtót, de egy idő után feladták és lementek a földszintre. Lerogytam az ágyra. Megint rám tört a zokogás. Nem tudtam mit tenni ellene egyszerűen patakokban folytak ki a szememből a könnyek. Olyan hatalmas fájdalmat éreztem a szívem tájékán, amit már nagyon régóta nem. Most előjött minden. lepergett a szemem előtt anyám halála, ahogy apám megerőszakol, és ráadásként még hozza az egyik barátját, hogy ő is jót mulasson a lányán, aztán az intézetben töltött évek és végül Conor. Most már mindig ez lesz? Mikor azt hiszem, hogy végre valahára boldog lehetek, mindig jön valaki, aki tönkre teszi a boldogságomat. Úgy látszik, hogy én erre vagyok kárhoztatva. Az egész életem egy szenvedés. Nem! Kiáltott egy hang a fejemben. Mikor Harryvel vagyok, egyáltalán nem érzem úgy, hogy boldogtalan lennék. Épp ellenkezőleg. vele vagyok egyedül boldog. vele és a fiúkkal. Talán ha elmondanám nekik ezt a mai napot, akkor nem kéne ekkora terhet a vállamon cipelnem, de azt sem szeretném, ha miattam szenvednének. Abba belehalnék, ha még őket is elveszítem. Ezzel a gondolattal mély álomba zuhantam.

Harry:

Kétségbeesetten rohantam Ada után miután kipattant a kocsiból, de hiába. Mire felértem az emeletre már becsukta az ajtót és akárhogy kérleltem nem nyitotta ki újra. Kétségbe esetten mentem vissza a nappaliba Zaynnel. Igazság szerint azt sem tudom, hogy hogyan került mellém.

- Mi a fene történt Harry? – kérdezte meg végül Zayn. olyan mintha engem vádolna Ada különös viselkedéséért.

- Fogalmam sincs. Mikor érte mentem a járdán volt össze kucorodva és sírt és mikor megkérdeztem, hogy mi történt csak annyit mondott mindig, hogy nem történt semmi. Szerintem nyilvánvaló, hogy történt valami, de nem hajlandó elmondani. – fakadtam ki. nem bírtam elviselni, hogy azt hiszi, képes lennék Adának ilyen mértékű fájdalmat okozni. Ő a szemem fénye és nem bírnám, ki ha valami bántódása esne.

- Különös – mélázott el Zayn. – Férfi a főnöke? – erre a kérdésre még az ütő is megállt bennem. Egyszer már volt olyan, hogy sírva jött haza és akkor a főnöke meg akarta erőszakolni. Miért ne történhetett volna most is ez? Már épp fel akartam ugrani, hogy megkeressem azt a szemétládát mikor eszembe jutott egy aprócska részlet, amit Ada mondott.

- Nem. Ada azt mondta, hogy nő. Ezért is örült annyira ennek a munkának – egy ideig csöndben ültünk és azon gondolkoztunk, hogy mi válthatta ki Adából ezt a furcsa viselkedést. Közben a fiúk is megjöttek és elmeséltünk nekik mindent.

- Mi lenne, ha megkérdeznénk a főnökét? Lehet, hogy látott valamit – vetette fel az ötletet Niall. Ezen egy kicsit elgondolkoztam. Nem is rossz ötlet. A főnöke biztosan szemmel tartotta mivel még csak ez volt az első napja és a legtöbb főnök az alkalmazottakat nagyon szemmel tartják főleg az első napon.

- Jó ötlet – válaszoltam Niall ötletére. – Van valami programunk délelőttre? – kérdeztem a fiúkat, ami nagy fejtörést okozz mindenkinek, míg Zaynnek volt annyi esze, hogy megnézze a naptárunkat.

- Nincs. Holnap csak egy interjúnk lesz, de az is délután.

- Ada délutánra megy dolgozni, így délelőtt el tudunk menni. na, benne vagytok? – kértem ki a véleményüket. Mindenki lelkesen bólogatott. Azt hiszem Ada mindegyikünk szívébe belopta magát ezért nem is csodálkozom, hogy mindenki benne van. Nagy nehezen felálltam a kanapéról és elindultam felfelé a lépcsőn. Szokás szerint Ada szobája felé vettem az irányt. Halkan bekopogtam, de miután nem jött válasz lenyomtam a kilincset hátha nyitva van. Nagy meglepetésemre a kilincs engedett. Halkan kinyitottam az ajtót és beléptem a szobába. Ada az ágyon aludt, a kislámpát égve hagyta így pontosan az arcán hagyott nyomokat. A szemei fel voltak duzzadva a sok sírástól, de én még így is gyönyörűnek találtam. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót majd elindultam az ágy felé. Amilyen csöndben csak tudtam felhajtottam a takarót és bebújtam az ágyba Ada mellé. Ada amint megérezte, hogy mellette vagyok hozzám bújt és átölelt. Szerencsére ez nem változott. Ebben a megnyugtató ölelésben végre én is álomba szenderültem.

58. fejezet: Rég nem látott ismerős

Meg is hoztam a következő részt. nagyon remélem, hogy tetszeni fog. Őszintén szólva ez a rész elég nehezen jött, de azért itt van. Őszintén szólva mostantól ritkábban fogok tudni hozni részt mert mint tudjátok elkezdődött a suli és keményen tanulni kell.
 Jó olvasást a részhez. Puszi! :)

58. fejezet: Rég nem látott ismerős

Egész éjjel Adával táncoltam. Mikor észrevettem, hogy más férfiak felé tekingetnek rögtön magamhoz húztam és megcsókoltam ezzel is kimutatva, hogy Ada csakis az enyém és hogy jobb ha más lányokról ábrándoznak. A legtöbben ennyiből megis értették. Minden barátomnak bemutattam és úgy vettem észre, hogy mindenki első látásra megkedvelte amin nem is csodálkozom mert Ada nemcsak, hogy szép, de lehet vele beszélgetni és jó a humora. Éppen ezért nem is tágítottam mellőle egész este. Nem akartam, hogy bármelyik férfi is megkörnyékezze. Ada szerintem nagyon jól érezte magát, bár nem ivott túl sokat. Mindig azt mondta, hogy mivel nem szokott inni nagyonj könnyen megárt neki az ital.
- Nem megyünk inni valamit? - kiabálta túl Ada a zenét. Lelkesen bólintottam mert már én is nagyon szomjas voltam. Jót fog esni egy hideg ital. Én a hűtőből egy hideg sört vettem ki, Ada pedig csal almalét kért.
- Jó egy kicsit végre kettesben lenni - súgtam a fülébe. Szerencsére a konyhában nem volt egy teremtett lélek sem és a zene sem hallatszott olyan hangosan. Magamhoz húztam Adát és szenvedélyesen megcsókoltam. Kis habozás után viszonozta.
- Bocsi - hallom meg magam mellől Niall hangját. Mind a ketten felkapjuk a fejünket, nem számítottunk közönségre. - Éhes vagyok. Azért jöttem ki a konyhába, nem akartalakat titeket megzavarni - kezdett bele a magyarázkodásba Niall. Én bosszúsan néztem rá, míg Ada elnevette magát. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Jaj Harry, ne nézzél már olyan morcosan. A konyha nem csak a miénk. Gyere menjünk inkább táncolni - húzott ki a konyhából. Niall zavartan nézett utánunk. Hajnal három után kezdtek el szállingózni hazafele az emberek. Kész megkönnyebbülés volt. Már nagyon fáradt voltam és ahogy elnéztem rajtam, Adán és Liamen kívül mindenki totál részeg volt.
- Gyere, segítsünk Liamnek felvinni a fiúkat - egy jó fél órába telt mire mind a három fiút ágyba dugtuk és végre mi is mehettünk aludni. Alighogy lefeküdtem az ágyba már aludtam is. Másnap arra ébredtem, hogy Ada nincsen mellettem. Helyette a takarót szorongatom. Hol lehet ilyen korán? Megnézem az éjjeli szekrényen az órát és leesik az állam. Nincs is olyan korán. Délután három óra múlt pár perccel. Nagy neheze felkeltem az ágyból és Ada keresésére indultam. Amint kiléptem a szobából mennyei illat csapta meg az orromat. Mintha valaki főzne. Most már lelkesebben indultam a konyha felé és nagy meglepetésemre Ada szorgoskodott a konyhába. Mosolyogva dőltem az ajtó keretnek. Pár perc múlva Ada észrevette, hogy ott állok.
- Jó reggelt Harry, illetve most már jó napot. Mit ne mondjak nagyon jó alvókájuk van. Még mindenki alszik, Liam kivételével. - oda jött elém és adott a számra egy szűzies csókot. A karjával átfogta a nyakamat és úgy nézett fel rám.
- Hát igen. Mi mindig ilyenek vagyunk egy jó buli után. Mit főzöl? - néztem körül a konyhában.
- Hagyma levest sajtos pirítóssal, másodiknak pedig Oxfordi csirkemellt csinálok és desszertnek pedig Csokis muffin. Remélem mindegyiket szeretitek - még a nyál is össze futott a számban. Mióta elköltöztem a szüleimtől szinte soha nem eszek házi főztöt. Mindig rendelünk vagy étterembe megyünk.
- Hol tanultál meg ilyeneket csinálni? - furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis hol tanult meg főzni. Az illat alapján nagyon finom lehet.
- Még anyukám tanított rá kiskoromban. Mindig úgy tartotta, hogy egy nőnek mindig jól kell tudnia főzni. Ezt készítettem el először egyedül ezért gondoltam, hogy megcsinálom nektek. Nem volt itthon semmi kaja ezért el kellett mennem a boltba. Szerencsére Liam elkísért. Annyira jól fel van szerelve a konyhátok. Hiba, hogy nem használjátok főzésre. Remélem nem gond, hogy főzök - nézett fel rám gyönyörű szemeivel.
- Persze, hogy nem gond. A fiúk örülni fognak ha felkelnek. Egyébként hol van Liam? - csak most tűnt fel, hogy ne láttam Liamet sehol.
- Vissza kellett menni a boltba mert elfelejtettem muffin papírt venni, de mindjárt itt lesz szerintem. Már csak arra várok és mindennel kész leszek. Felkelted a többieket? - lelkesen bólintottam. Mégy amúgy sem kapták vissza a tegnapi ébresztőt. Elindultam felfelé a lépcsőn.
- Jól érzem, hogy valaki főz? - jött velem szemben Niall.
- igen, Ada főz. Megkért, hogy keltsem fel a fiúkat és akkor leülhetünk enni. Segítesz? - a kaja gondolatára Niall szeme felcsillant és rögtön megfordult és elindult Zayn szobája felé. Nevetve követtem. Halkan kinyitottuk a szoba ajtaját, oda osontunk az ágyhoz, majd lehajoltam Zayn füléhez, Niall ugyanígy tett majd egyszerre kezdtünk el üvölteni.
- Ébresztő - üvöltöttük teli torokból. Zayn úgy megijedt, hogy egyből kipattant az ágyból és jobbra balra forgatta a fejét. Niall és én alig bírtunk megszólalni a nevetéstől.
- Ez egyáltalán nem vicces - kezdett el duzzogni Zayn - Meg is süketülhettem volna és akkor annyi a bandának - erre még jobban elkezdtünk nevetni, de most már Zayn is velünk nevetett. Elindultunk Louis szobája felé, de most már hárman. Zayn és NIall hozott egy-egy vödör jéghideg vizet. Itt is halkan nyitottuk ki az ajtót nehogy felébresszük. Odaosontunk az ágyhoz és Louis fejére öntöttük a jéghideg vizet. Louis visítva ugrott fel az ágyból. Mindenki nevetésben tört ki.
- Ezt még vissza kapjátok - fogadkozott Louis.
- Öltözzetek fel mert Ada főzött nekünk ebédet és arra vár, hogy mindenki lejöjjön és akkor eszünk - erre mindenki fellelkesült és ment is öltözni. Nem telt bele sok időbe és már mindenki az asztalnál ült és habzsolta be az ételt. El kell ismernem nagyon finom volt minden.
- Megtartunk Ada. Nagyon finomat főztél - szólalt meg Niall miután már harmadszorra szedett a csirkéből. Miután mindenki megebédelt bementünk a nappaliba és néztünk egy vígjátékot.
- Na, én megyek aludni. - állt fel Ada olyan este tíz óra körül.
- Máris? - kérdeztem furcsállva. Soha nem szokott ilyen korán aludni menni.
- Igen. Holnap kezdek az új munkahelyemen. Elfelejtetted? - teljesen elfelejtettem, hogy Ada holnap már kezd az új munkahelyén amit Maya szerzett neki.
- Ja, tényleg - vakartam zavartan a tarkómat. - Elviszlek, jó?
- rendben, de akkor te is menj aludni mert nem akarok reggel könyörögni, hogy keljél fel.
- Nem kell mert nekem is mennem kell. Lesz egy interjúnk holnap. - gyorsan elköszöntünk a fiúktól és elindultunk a szobánk felé. Jobban mondva Ada szobája fel, de már úgy érzem mintha a sajátom lenne. Az már biztos, hogy több időt töltök Ada szobájába mint a sajátomban.
- Mit szólnál hozzá ha holnap az interjúban elmondanám, hogy te vagy a barátnőm? - kérdeztem már akkor mikor az ágyban feküdtünk. Erre a kérdésemre Ada hitetlenkedve felém fordult.
- Biztosan ezt szeretnéd? - kérdezte bizonytalanul.
- Igen.
- Akkor rendben - megkönnyebbültem, hogy bele egyezett. Sokkal jobb lesz ha az egész világ tudni fogja, hogy Harry Styles már nem szingli és nagyon remélem, hogy ez sokáig így is lesz. Ezzel a gondolattal mély álomba merültem.

Ada:

Reggelt az ébresztő órámra keltem. Arra lettem figyelmes, hogy Harry olyan erősen szorít, hogy szinte nem kapok levegőt. nagy nehezen kikászálódtam az öleléséből majd elkezdtem rázni a vállát.
- Harry, ébredj. Megigérted, hogy elviszel dolgozni - szinte azonnal kipattantak a szemei. Miután megbizonyosodtam róla, hogy Harry fent van kikeltem az ágyból és a szekrényemhez sétáltam. Mit vegyek fel? Kinéztem az ablakon. Nincsen valami jó idő ezért hosszú nadrágot veszek fel. Nagy nehezen kiválasztottam egy hosszú fehér farmer nadrágot, hozzá illő fehér pólót amin egy gitár volt és egy fehér torna cipőt. Kiegészítőként vettem fel egy karkötőt, fülbevalót és egy gyűrűt. Gyorsan kisminkeltem magamat majd kimentem a fürdőből.

 - Vegyél fel kabátot mert nagyon hideg van kint - figyelmeztet Harry aki már szintén fel volt öltözve. Bólintottam majd oda mentem a szekrényemhez és kihúztam egy szintén fehér kabátot. Ahogy a tükörbe néztem elégedett voltam a látvánnyal.

- Mehetünk? - kérdezte Harry.
- Igen - elindultunk a ruha üzlet felé ahol mostantól dolgozni fogok.
- Izgulsz? - szólalt meg Harry már az üzlet előtt. Ezen egy kicsit elgondolkoztam.
- Igen, azt hiszem.
- Ne aggódj. Ügyes leszel. Este jövök érted. Jó? - bólintottam, majd adtam neki egy gyors csókot és elindultam az üzlet felé. A nap felénél már teljesen megnyugodtam. Azt hittem, hogy nem fog menni, de a főnököm nagyon kedves és mindenben készséggel segített. Már a pénztárban is elég magabiztos voltam.
- Jó napot. Szeretnék venni egy fekete öltönyt - zavarta meg a gondolataimat a hátam mögül egy nagyon is ismerős hangot. Az a hang amely még az álmaimban is kísért hosszú ideig. Nem, biztosan csak képzelődöm. Lassan megfordultam és amint megláttam a hang tulajdonosát még a vér is kiszaladt az arcomból. Nem képzelődtem. Ez nem lehet igaz. Mit keres ő itt?

57. fejezet: Buli a hazatérőknek

57. fejezet: Buli a hazatérőknek

Mire leszálltunk a géppel úgy éreztem magam mint egy kifacsart citrom. Hulla fáradt voltam és az sem segített, hogy Londonban szinte leszakadt az ég. Annyira esett, hogy Harryvel még a repülőtér hangárjából sem tudtunk kilépni és nem csak mi. Több tucat ember tolongott, hogy végre elálljon az eső.
- Milyen kiábrándító Hawaii után ez a szakadó eső. Nem? - fordultam Harry felé. Már felhívtuk a fiúkat, hogy jöjjenek értük és ha lehet akkor az ajtónál álljanak meg mert nem szeretnénk elázni.
- Az már biztos. Szívesen süttetném még ott a hasam - kacsintott rám. Nem bírtam tovább ezen a kifiús arcon nevetnem kellett. - Most meg mit nevetsz? - lett sértődött a hangja.
- Ne haragudj - simultam hozzá. Ettől rögtön megjött a kedve és két kezével átfogta a derekamat.
- Rád nem lehet haragudni - csókolt meg lágyan. - Ezzel soha nem fogok betelni - suttogta bele az ajkaimba. A csókunk egyre szenvedélyesebb lett míg meg nem hallottuk a torok köszörülést a hátunk mögül. Megfordultam és négy szempárral találtam szemben magamat.
- Több napig voltatok távol és még mindig faljátok egymást? Ez hihetetlen - törte végül meg a csendet Louis. Ezen mindenki elkezdett nevetni. Én a srácok nyakába ugrottam, majd jó szorosan megöleltem Zayn-t. Jobban hiányoztak mint azt gondoltam volna.
- Azt hittem már meg sem akarsz ölelni - tréfálkozott Zayn majd jó szorosan vissza ölelt. Annyira megörültem neki, hogy adtam egy puszit a homlokára majd fordultam Harry felé aki rosszallóan nézett Zayn-re és rám.
- Hagyd már abba - szóltam rá. Elkerekedett szemmel nézett rám, nem számított arra, hogy észre veszem a pillantását. Gyorsan oda léptem hozzá és hosszan szenvedélyesen megcsókoltam, csak akkor engedtem el mikor a fiúk a hátunk mögött fütyültek és éljeneztek. Ezen megint nevetnem kellett, de ezúttal Harry is velem nevetett.
- Na, akkor megyünk vagy mi? - kezdett el húzni Harry a bejárat felé. Kint még mindig szakadt az eső, de szerencsére a fiúk közvetlenül előttünk álltak meg, így csak ki kellett szaladnunk és már bent is ültünk. Egy kicsit vizes lett mindenki, de nem foglalkoztunk vele. Nem volt olyan vészes.
- Egyébként ti, hogyhogy nem letettek vizesek mikor bejöttetek a hangárba? - még csak most esett le, hogy mikor megöleltem mindenki tiszta szárazak voltak, mintha nem is lettek volna kint.
- Van nálunk esernyő - hencegett Louis. Felvon szemöldökkel fordultam felé.
- Akkor kifele jövet miért nem használtuk? - zavartan néztek egymásra a fiúk.
- Bakker. Szerintem bent hagytuk az esernyőnket a hangárba - szólalt meg végül Liam. Igen, határozottan hiányoztak nekem a srácok. Velük minden hétköznap szórakoztató. Mosolyogva bújtam Harry vizes mellkasához.
- Fáradt vagy? - kérdezte Harry gyengéden, de mielőtt megszólalhattam volna Louis kezdte el rángatni a vállamat.
- Nem lehetsz fáradt Ada. Hallod? Ma este nagy bulit csapunk, hogy végre haza értetek és te aludni akarsz.
- Louis, engedd már el. Ne rázd annyira - szólt rá Harry. - Milyen buliról beszélsz? - kérdezte meg miután Louis megnyugodott és megint a mellkasához bújtam.
- Ma este nálunk buli lesz. Már nem tudjuk lemondani. Egy csomó embert meghívtunk. Tök rég láttunk már titeket, így gondoltunk bulizzunk egy jót.
- Ez jó ötlet, mondjuk nem bántuk volna, ha mondjuk holnap estére szervezitek. nem gondoltátok, hogy fáradtak leszünk ilyen hosszú utazás után? - válaszolt végül Harry.
- Tudtok pihenni mielőtt még a vendégek megérkeznek - vetette közbe Niall. - és lesz jó sok kaja - ezen megint nevetnem kellett. Nem ő lenne ha nem mindig a hasát féltené. Azt már nem hallottam, hogy Harry mit válaszolt mert a következő percben már mély álomba merültem.

Alison:

- Akkor minden világos? - kérdezte meg harmadszorra is Dottie. - Értesüléseink szerint Ada holnap után kezd az új munkahelyén. Ott kell meglepnünk mert nem lesz ott Harry, így nem tud mit csinálni. Elvileg ma jönnek haza és úgy hallottam, hogy rendeznek a One Direction házba egy nagy bulit. Élvezzék ki addig amíg tudják mert ez lesz az utolsó alkalom. - olyan volt mintha magában beszélne. Én csak ültem és hallgattam. Nagyon kíváncsi voltam, hogy beválik-e a terven. Nagyon remélem mert nagyon sokat dolgoztunk vele. A gondolataimat egy velőt rázó sikoly szakította félbe.
- Ez meg mi? - kapta fel a fejét Dottie.
- Apám és Alec új játékszere. Fel akarták eleveníteni a régi szép időket - válaszoltam unottan. Ez megy mióta Alec megjelent nálunk. Reggel még tévét sem tudtam nézni. Ezek soha nem fáradnak el?
- Látom Alec beilleszkedett. - vigyorodott el Dottie.
- Igen és nagyon jól érzi magát, már amennyit hallok belőle -erre mind a kettőnkből kipukkadt a nevetés.
- Nálatok mindig ez megy. Úgy értem, hogy kiskorod óta hordta ide apád a nőket?
- Nem, csak akkor ha anya külföldön van, úgy mint most. Egyébként kiskoromban nem csinálta, csak mikor már kezdtem nőni. - fura, de apa mindig is védett minden férfitól ami már kezdett az idegeimre menni, főleg, hogy ő maga ha teheti rajtam kívül mindent lányt megront, de ha az én közelembe jön egy férfi perceken belül elkergeti. Szerintem attól fél, hogy ugyanazt művelnék velem amit ő csinál anyámon kívül a legtöbb nővel. A gondolataimat még egy sikoly szakította félbe. Nagyot sóhajtottam és elindultam a konyha felé.
- Kérsz kávét? - kérdeztem Dottie-t
- Igen, köszi - válaszolt, de a végét alig halottam mert még egy sikoly hallatszott lentről. Már kezd nagyon elegem lenni ebből az egészből.

Harry:

Mire a házunkhoz értünk Ada már elaludt a karjaimban. Kiszálltam a kocsiból és egyenesen Ada szobája felé vettem az irányt. Adának fel sem tűnt, hogy megérkeztünk, békésen aludt tovább a karjaim között. Óvatosan lefektettem az ágyra, majd betakartam. Csak most érem, hogy milyen fáradt vagyok én is. A múlt éjszaka nem aludtam valami sokat és az utazás is kifárasztott. Odabújtam Ada mellé, nem is kellett sok idő és már mély álomba voltam. Arra keltem fel, hogy Louis ugrál az ágyon.
- Ébresztő álomszuszékok - ez már viszont Niall hangja. Mit keresnek ők itt?
- Mi van? - kérdeztem mogorván. A zajra Ada is felkelt. Úgy látszik, hogy Louis ébresztője hatásos volt, mindketten teljesen éberek lettünk.
- Egy óra múlva jönnek a vendégek és kezdődik a buli, szóval jó lenne ha felkelnétek - ezzel kirohantak a szobából. Értetlenkedve néztem utánuk. Most már teljesen éber lettem.
- Azt hiszem igaza van - szólalt meg mellettem Ada álmos hangon - Nem akarok a barátaitok előtt ilyen álmos képpel mutatkozni - mosolyogva néztem rá.
- Bébi, te mindig gyönyörű vagy - szavaim hatására Ada feje pipacs vörös lett. Kipattant az ágyból és eltűnt a fürdőszobában. Hallottam a víz csobogását ahogy zuhanyozott. Legszívesebben én is csatlakoztam volna hozzá, de akkor egészen biztosan nem végeztünk volna egy óra alatt. Fél óra múlva Ada kilépett a fürdő ajtaján. Még a szám is tátva maradt, olyan szép volt. Lila ruha volt rajta, egyszerű fekete fécipő.
Kiegészítőként felvette gy apró lila fülbevalót és egy karkötőt. Hozzájuk vett fel egy fehér köves nyakláncot.

- Na, hogy tetszem? - pördült meg előttem. Még mindig nem tudtam szólni egy szót sem. Nagyon jól állt neki ez a ruha.
- Gyönyörű vagy - nyögtem ki végül. Mosolyogva odajött mellém és adott a számra egy csókot.
- Jobb ha megyünk. Ha jól hallom már megérkezett pár ember. - húzódott el végül. Kézen fogtam és megindultunk lefele. Lent a nappaliban már nagyban folyt a buli. Mosolyogva húztam Adát a táncparkett közepére.