58. fejezet: Rég nem látott ismerős

Meg is hoztam a következő részt. nagyon remélem, hogy tetszeni fog. Őszintén szólva ez a rész elég nehezen jött, de azért itt van. Őszintén szólva mostantól ritkábban fogok tudni hozni részt mert mint tudjátok elkezdődött a suli és keményen tanulni kell.
 Jó olvasást a részhez. Puszi! :)

58. fejezet: Rég nem látott ismerős

Egész éjjel Adával táncoltam. Mikor észrevettem, hogy más férfiak felé tekingetnek rögtön magamhoz húztam és megcsókoltam ezzel is kimutatva, hogy Ada csakis az enyém és hogy jobb ha más lányokról ábrándoznak. A legtöbben ennyiből megis értették. Minden barátomnak bemutattam és úgy vettem észre, hogy mindenki első látásra megkedvelte amin nem is csodálkozom mert Ada nemcsak, hogy szép, de lehet vele beszélgetni és jó a humora. Éppen ezért nem is tágítottam mellőle egész este. Nem akartam, hogy bármelyik férfi is megkörnyékezze. Ada szerintem nagyon jól érezte magát, bár nem ivott túl sokat. Mindig azt mondta, hogy mivel nem szokott inni nagyonj könnyen megárt neki az ital.
- Nem megyünk inni valamit? - kiabálta túl Ada a zenét. Lelkesen bólintottam mert már én is nagyon szomjas voltam. Jót fog esni egy hideg ital. Én a hűtőből egy hideg sört vettem ki, Ada pedig csal almalét kért.
- Jó egy kicsit végre kettesben lenni - súgtam a fülébe. Szerencsére a konyhában nem volt egy teremtett lélek sem és a zene sem hallatszott olyan hangosan. Magamhoz húztam Adát és szenvedélyesen megcsókoltam. Kis habozás után viszonozta.
- Bocsi - hallom meg magam mellől Niall hangját. Mind a ketten felkapjuk a fejünket, nem számítottunk közönségre. - Éhes vagyok. Azért jöttem ki a konyhába, nem akartalakat titeket megzavarni - kezdett bele a magyarázkodásba Niall. Én bosszúsan néztem rá, míg Ada elnevette magát. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Jaj Harry, ne nézzél már olyan morcosan. A konyha nem csak a miénk. Gyere menjünk inkább táncolni - húzott ki a konyhából. Niall zavartan nézett utánunk. Hajnal három után kezdtek el szállingózni hazafele az emberek. Kész megkönnyebbülés volt. Már nagyon fáradt voltam és ahogy elnéztem rajtam, Adán és Liamen kívül mindenki totál részeg volt.
- Gyere, segítsünk Liamnek felvinni a fiúkat - egy jó fél órába telt mire mind a három fiút ágyba dugtuk és végre mi is mehettünk aludni. Alighogy lefeküdtem az ágyba már aludtam is. Másnap arra ébredtem, hogy Ada nincsen mellettem. Helyette a takarót szorongatom. Hol lehet ilyen korán? Megnézem az éjjeli szekrényen az órát és leesik az állam. Nincs is olyan korán. Délután három óra múlt pár perccel. Nagy neheze felkeltem az ágyból és Ada keresésére indultam. Amint kiléptem a szobából mennyei illat csapta meg az orromat. Mintha valaki főzne. Most már lelkesebben indultam a konyha felé és nagy meglepetésemre Ada szorgoskodott a konyhába. Mosolyogva dőltem az ajtó keretnek. Pár perc múlva Ada észrevette, hogy ott állok.
- Jó reggelt Harry, illetve most már jó napot. Mit ne mondjak nagyon jó alvókájuk van. Még mindenki alszik, Liam kivételével. - oda jött elém és adott a számra egy szűzies csókot. A karjával átfogta a nyakamat és úgy nézett fel rám.
- Hát igen. Mi mindig ilyenek vagyunk egy jó buli után. Mit főzöl? - néztem körül a konyhában.
- Hagyma levest sajtos pirítóssal, másodiknak pedig Oxfordi csirkemellt csinálok és desszertnek pedig Csokis muffin. Remélem mindegyiket szeretitek - még a nyál is össze futott a számban. Mióta elköltöztem a szüleimtől szinte soha nem eszek házi főztöt. Mindig rendelünk vagy étterembe megyünk.
- Hol tanultál meg ilyeneket csinálni? - furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis hol tanult meg főzni. Az illat alapján nagyon finom lehet.
- Még anyukám tanított rá kiskoromban. Mindig úgy tartotta, hogy egy nőnek mindig jól kell tudnia főzni. Ezt készítettem el először egyedül ezért gondoltam, hogy megcsinálom nektek. Nem volt itthon semmi kaja ezért el kellett mennem a boltba. Szerencsére Liam elkísért. Annyira jól fel van szerelve a konyhátok. Hiba, hogy nem használjátok főzésre. Remélem nem gond, hogy főzök - nézett fel rám gyönyörű szemeivel.
- Persze, hogy nem gond. A fiúk örülni fognak ha felkelnek. Egyébként hol van Liam? - csak most tűnt fel, hogy ne láttam Liamet sehol.
- Vissza kellett menni a boltba mert elfelejtettem muffin papírt venni, de mindjárt itt lesz szerintem. Már csak arra várok és mindennel kész leszek. Felkelted a többieket? - lelkesen bólintottam. Mégy amúgy sem kapták vissza a tegnapi ébresztőt. Elindultam felfelé a lépcsőn.
- Jól érzem, hogy valaki főz? - jött velem szemben Niall.
- igen, Ada főz. Megkért, hogy keltsem fel a fiúkat és akkor leülhetünk enni. Segítesz? - a kaja gondolatára Niall szeme felcsillant és rögtön megfordult és elindult Zayn szobája felé. Nevetve követtem. Halkan kinyitottuk a szoba ajtaját, oda osontunk az ágyhoz, majd lehajoltam Zayn füléhez, Niall ugyanígy tett majd egyszerre kezdtünk el üvölteni.
- Ébresztő - üvöltöttük teli torokból. Zayn úgy megijedt, hogy egyből kipattant az ágyból és jobbra balra forgatta a fejét. Niall és én alig bírtunk megszólalni a nevetéstől.
- Ez egyáltalán nem vicces - kezdett el duzzogni Zayn - Meg is süketülhettem volna és akkor annyi a bandának - erre még jobban elkezdtünk nevetni, de most már Zayn is velünk nevetett. Elindultunk Louis szobája felé, de most már hárman. Zayn és NIall hozott egy-egy vödör jéghideg vizet. Itt is halkan nyitottuk ki az ajtót nehogy felébresszük. Odaosontunk az ágyhoz és Louis fejére öntöttük a jéghideg vizet. Louis visítva ugrott fel az ágyból. Mindenki nevetésben tört ki.
- Ezt még vissza kapjátok - fogadkozott Louis.
- Öltözzetek fel mert Ada főzött nekünk ebédet és arra vár, hogy mindenki lejöjjön és akkor eszünk - erre mindenki fellelkesült és ment is öltözni. Nem telt bele sok időbe és már mindenki az asztalnál ült és habzsolta be az ételt. El kell ismernem nagyon finom volt minden.
- Megtartunk Ada. Nagyon finomat főztél - szólalt meg Niall miután már harmadszorra szedett a csirkéből. Miután mindenki megebédelt bementünk a nappaliba és néztünk egy vígjátékot.
- Na, én megyek aludni. - állt fel Ada olyan este tíz óra körül.
- Máris? - kérdeztem furcsállva. Soha nem szokott ilyen korán aludni menni.
- Igen. Holnap kezdek az új munkahelyemen. Elfelejtetted? - teljesen elfelejtettem, hogy Ada holnap már kezd az új munkahelyén amit Maya szerzett neki.
- Ja, tényleg - vakartam zavartan a tarkómat. - Elviszlek, jó?
- rendben, de akkor te is menj aludni mert nem akarok reggel könyörögni, hogy keljél fel.
- Nem kell mert nekem is mennem kell. Lesz egy interjúnk holnap. - gyorsan elköszöntünk a fiúktól és elindultunk a szobánk felé. Jobban mondva Ada szobája fel, de már úgy érzem mintha a sajátom lenne. Az már biztos, hogy több időt töltök Ada szobájába mint a sajátomban.
- Mit szólnál hozzá ha holnap az interjúban elmondanám, hogy te vagy a barátnőm? - kérdeztem már akkor mikor az ágyban feküdtünk. Erre a kérdésemre Ada hitetlenkedve felém fordult.
- Biztosan ezt szeretnéd? - kérdezte bizonytalanul.
- Igen.
- Akkor rendben - megkönnyebbültem, hogy bele egyezett. Sokkal jobb lesz ha az egész világ tudni fogja, hogy Harry Styles már nem szingli és nagyon remélem, hogy ez sokáig így is lesz. Ezzel a gondolattal mély álomba merültem.

Ada:

Reggelt az ébresztő órámra keltem. Arra lettem figyelmes, hogy Harry olyan erősen szorít, hogy szinte nem kapok levegőt. nagy nehezen kikászálódtam az öleléséből majd elkezdtem rázni a vállát.
- Harry, ébredj. Megigérted, hogy elviszel dolgozni - szinte azonnal kipattantak a szemei. Miután megbizonyosodtam róla, hogy Harry fent van kikeltem az ágyból és a szekrényemhez sétáltam. Mit vegyek fel? Kinéztem az ablakon. Nincsen valami jó idő ezért hosszú nadrágot veszek fel. Nagy nehezen kiválasztottam egy hosszú fehér farmer nadrágot, hozzá illő fehér pólót amin egy gitár volt és egy fehér torna cipőt. Kiegészítőként vettem fel egy karkötőt, fülbevalót és egy gyűrűt. Gyorsan kisminkeltem magamat majd kimentem a fürdőből.

 - Vegyél fel kabátot mert nagyon hideg van kint - figyelmeztet Harry aki már szintén fel volt öltözve. Bólintottam majd oda mentem a szekrényemhez és kihúztam egy szintén fehér kabátot. Ahogy a tükörbe néztem elégedett voltam a látvánnyal.

- Mehetünk? - kérdezte Harry.
- Igen - elindultunk a ruha üzlet felé ahol mostantól dolgozni fogok.
- Izgulsz? - szólalt meg Harry már az üzlet előtt. Ezen egy kicsit elgondolkoztam.
- Igen, azt hiszem.
- Ne aggódj. Ügyes leszel. Este jövök érted. Jó? - bólintottam, majd adtam neki egy gyors csókot és elindultam az üzlet felé. A nap felénél már teljesen megnyugodtam. Azt hittem, hogy nem fog menni, de a főnököm nagyon kedves és mindenben készséggel segített. Már a pénztárban is elég magabiztos voltam.
- Jó napot. Szeretnék venni egy fekete öltönyt - zavarta meg a gondolataimat a hátam mögül egy nagyon is ismerős hangot. Az a hang amely még az álmaimban is kísért hosszú ideig. Nem, biztosan csak képzelődöm. Lassan megfordultam és amint megláttam a hang tulajdonosát még a vér is kiszaladt az arcomból. Nem képzelődtem. Ez nem lehet igaz. Mit keres ő itt?