2013. december 22., vasárnap
2013. december 15., vasárnap
Epilógus
Drága olvasóm! Elérkeztünk ehhez a pillanathoz is. Hamarabb vége lett a blognak mint ahogyan számítottam rá. Nagyon köszönöm azoknak akik rendszerességgel olvasták és néha kommentáltak is. Nagyon sokat jelent kriszty96-nak is a segítsége, mert nélküle valószínűleg el sem kezdtem volna írni. Igazság szerint nagyon fog hiányozni ez a blog. Ezt nyitottam meg legelőször és őszintén szólva nagyon a szívemhez nőtt ez a történet. Arra kérek minden kedves olvasómat, hogy legalább az utolsó részhez írja le a véleményét, mert nagyon kíváncsi lennék rá. Szerintem nem kérek olyan sokat. Remélem tetszeni fog az utolsó rész. Jó olvasást kívánok! Puszi!
- Anya, anya. Kimegyünk a tengerhez? Olyan szép - futott oda hozzám a legkisebbik kisfiam aki most 3 éves. Miután bejelentettük mindenkinek, hogy gyermeket várok, nagy bulit csaptunk, Harry pedig kijelentette, hogy nem szeretne egy gyereknél megállni, mert annyira szeret engem, hogy legalább tizet szeretne. Akkor jót mulattam a kijelentésén, és szerencsére sikerült meggyőznöm, hogy ne legyen tíz, mert az egy kicsit fárasztó lenne. Azóta már született 3 gyönyörű gyermekünk. Két lány és egy fia. A legidősebb Darcy, aki most 9 éves. Utána született meg Alex aki most 5 éves és végül kicsi Robi aki nemrég töltötte a harmadik életévét. Éppen nyári szünet van az iskolában és az óvodában, ezért Harry kitalálta, hogy megmutatjuk nekik hol töltöttük a mézes heteinket, mert eddig mindig csak kettesben jöttünk el. Nem kell arra gondolni, hogy elhanyagoltuk a szülői kötelességünket, erről szó sincs. Egyszerűen csak pihenni szerettünk volna és néha leruccantunk ide miközben a gyerekekre vigyáztak az anyósomék. Szerencsére nagyon szerettek ott lenni, mert kivétel nélkül mindent megkaptak, míg mi nem mindent vettünk meg nekik, mert szerettük volna őket felkészíteni az életre és, hogy tanulják meg nem kaphatnak meg mindent. Legutoljára Robi születése előtt voltunk itt és már nagyon hiányzott ez a hely. Mivel a gyerekek kíváncsiak voltak, hol voltunk nászúton, úgy döntöttünk, hogy megmutatjuk nekik és borzasztóan örülök, hogy ennyire tetszik nekik.
- Persze, mindjárt megyünk, csak megvárjuk, hogy a lányok és apád átöltözzenek - válaszoltam végül a kicsinek, aki már türelmetlenül toporgott az ajtóban. Három éves létére már folyékonyan beszélt, a másik két testvéréhez képes sokkal gyorsabban fejlődött.
- Mikor lesznek már kész? - mielőtt válaszolhattam volna, Harry vidám hangját hallottam meg magam mögül.
- Nem kell türelmetlenkedni Robi, már itt is vagyunk. Menjünk - ahogyan ezt kimondta mind a három gyerek kirohant a tengerhez. Mi csak nevetve sétáltunk utánuk.
- Csak óvatosan - kiáltott oda Harry mikor a gyerekek belerohantak a vízbe. Mikor teherbe estem, már akkor tudtam, hogy Harryből remek apa válik. Már velem is olyan aggódó és gondoskodó volt. Minden apró rezdüléstő meg akart védeni, mindig agyon tömött kajával, akár éhes voltam, akár nem és ez így ment minden terhességemnél.
- Harry, mondanom kell valamit - fordultam most imádott férjem felé. Amint ezt a pár szót kimondtam aggódva fordult felém.
- Nem. - ráztam meg a fejem mosolyogva. Harry kíváncsi pillantással várta, hogy fojtassam. - Terhes vagyok - amint kimondtam, Harry a karjai közé kapott.
- Olyan boldog vagyok - csókolt meg gyengéden.
- Fúj - hallottunk magunk mögött egy kis vékonyka hangot. Mind a ketten felé fordultunk. Mind a hárman minket néztek és nem a vízben játszottak.
- Minek örülsz annyira apa? - kérdezte meg végül Darcy.
- Lesz még egy kis testvéretek - guggolt le eléjük, hogy velük is megossza az örömhírt - Nemsokára már négyen lesztek és nem hárman. Jó lesz? - Robi szeme azonnal felcsillant.
- Nem én leszek a legkisebb. Hurrá - kezdett el ugrálni örömében, amin mindannyian elkezdtünk nevetni. Sosem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk, de semmit nem bántam meg. Nincs nálam boldogabb ember a világon. Mikor Harryvel összeházasodtunk, még mindig tartottam tőle, hogy nem lesz hosszú életű, de az évek múlásával minden aggodalmam elszállt, már csak a boldogság maradt.
- Jut eszembe. Hoztam neked valamit - nyúlt bele Harry a nadrág zsebébe. - Tessék - nyújtott át egy dobozkát. Izgatottan elvettem és kinyitottam. Egy gyönyörű arany nyaklánc volt benne medállal, amire az volt belevésve, hogy "mindörökké szeretni foglak". Meghatódva emeltem Harryre a tekintetemet.
- Köszönöm - ugrottam a nyakába miközben eleredtek a könnyeim, mert már nem tudtam vissza tartani. Gyengéden megcsókoltam és boldogan mosolyogtam fel rá. Azt el is felejtettem mondani, hogy a fiúk még mindig a leghíresebb fiúbanda és még egy jó ideig tartani is akarják ezt a címet, annyi különbséggel, hogy nem járnak annyit turnézni mint előtte és már egyikük sem agglegény. Bizony, mindenki megnősült és megtalálta a boldogságot a párja mellett.
2013. december 8., vasárnap
72. fejezet: Új jövevény érkezik?
72. fejezet: Új jövevény érkezik?
Két hét múva nagy bánatomra, vége lett a núszútunknk. Szívesen maradtam volna még, de Harrynek nagyon sűrű hete lesz, mert mostanság eléggé elhanyagolta a kötelességét és rengeteg minden felhalmozódott. Fura lesz megin visszatérni a hétköznapokhoz, miután ilyen csodálatos két hetet töltöttünk együtt, de ideje visszatérni a valóságba. Nekem is munkát kell keresnem, újra mert miután olyan sok szabadságot vettem ki kirúgtak. Azt mondták, hogy nagyon kedvelnek, de egy megbízhatatlan munkatársra nem érpíthetnek. Kicsit szomorú voltam, hogy elvesztettem azt a munkát, mert nagyon megszerettem azt a munkát. Remélem találok legalább egy hasonlót. Harry felajánlotta, hogy beszél a csajjal, de rögtön elutasítottam, mert nem szeretném, hogy azt hidjék csak azért dolgozhatok ott, mert a híres pasim elintézte nekem. Nem akarok kellemetlen személy lenni, viszont ha Harry közbe avatkozott volna, nem hiszem, hogy a szívök csücskébe zártak volna. Mondjuk erről is volt egy kis vitánák Harryvel. Nem akarja, hogy elmenjek dolgozni. Mindig azzal érvelt, hogy van elég pénze ahhoz, hogy eltartson. Szerencsére végül, szerencsére beleegyezett, hogy elmenjek dolgozni, de ez elég hosszú vita eredménye lett.
- Mindjárt otthon vagyunk - fogta most meg a kezemet Harry. Még mindig nem tértem magamhoz, a Karibi-szigetbeli két hét után. Még nem készültem fel arra, hogy leszálljunk.
- Hiányozni fog a nászútunk - bújtam Harry mellkasához. Egyenletesen dobogott a szíve. Olyan megnyugtató volt hallgatni. Minden este a mellkasán alszok el, mert így érzem, hogy mikor felkelek nem fog eltűnni mellőlem. Még mindig úgy érzem, hogy szükségem van erre a kis biztosítékra.
- Akkor viszlek el megint, amikor csak akarod. Rendben? - nem szóltam semmit, csak bólintottam - Mondjuk az első házassági évfordulónkon.
- Már most betervezed, hogy mi lesz jövőre? - emeltem rá tekintetemet, hogy gyönyörű szép zöld íriszébe nézzek, amiben jelen pillanatban, csak boldogságot láttam.
- Már most betervezed, hogy mi lesz jövőre? - nevettem el magam. Az előttünk lévő ülésből elkezdett pisszegni a nőt. Csak most vettem észre, hogy egy kis gyerek van nála, aki éppen alszik. - Nézd milyen édes - súgom Harrynek és mutatom neki az alvó kisgyereket.
- Tényleg nagyon cuki - szorította meg a kezemet. Fél óra múlva a gép végre leszállt és leszállhattunk a gépről. Már nagyon vártam, hogy végre találkozhassam a fiúkkal. Harry fogott egy taxit, de teljesen más címet mondott mint ahol eddig laktunk.
- Hova megyünk? - tudakoltam értetlenül. Nem emlékszem, hogy mondta volna, megyünk-e valahova amint leszálltunk.
- A saját házunkba - kellett egy kis idő míg felfogtam szavait, de amint eljutottak tudatomig, visítva ugrottam a nyakába, amit a taxis nem nézett jó szemmel, de engem ez most egyáltalán nem érdekelt. Már alig vártam, hogy megérkezzünk. - Egyébként készülj fel, a fiúk át akarnak jönni az este és itt is akarnak aludni. Szóval mostantól vége van a nyugalmunknak.
- Örülök, hogy látom őket. Rég találkoztunk - Harry rosszalló tekintettel csóválta, mosolyogva a fejté, amin nevetnem kellet. A taxis megint csúnyán mustrálta a hátsó ülést,de most sem nagyon foglalkoztam vele.
Reggel fáradtan ébredtem fel. Úgy éreztem mintha egy percet sem aludtam volna. Harry még mindig édesen szuszogott mellettem. Az este tökéletes volt. Átjöttek a fiúk, filmet néztünk és társasoztunk, ami velük nem volt éppen egyszerű mutatvány. Nagyon jó volt végre a saját házunkban lakni. Sosem gondoltam volna, hogy Harry egy házzal fog meglepni. Gyönyörű volt. Mindenre gondolt és ezt szerettem benne a legjobban. Olyan figyelmes és kedves volt. Minden apró részletre odafigyelt. Nagy nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe, majd ledobtam magamról a takarót és felálltam az ágyról, de amint a saját súlyommal tartottam meg magamat, megszédültem és vissza estem az ágyba. Harry szemei azonnal kipattantak és aggódva hajolt fölém.
- Minden rendben van kicsim? Jól vagy? - zúdította rám az összes kérdését miközben aggódva nézte sápadt arcomat. Épp mondani akartam, hogy nincsen semmi bajom és ne aggódjon, mikor éreztem, hogy gyorsan ki kell mennem a fürdőbe, különben Harry viszontláthatná a tegnapi vacsorámat. Amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam és gyomrom minden tartalmát a vécébe ürítettem. Harry aggódva jött utánam.
- Hívom az orvost - épp tiltakozni szerettem volna, mikor Zayn kiáltott be a szobába.
- Kész a reggeli, gyertek enni - mielőtt még elmehetett volna, Harry utána kiáltott.
- Zayn - üvöltött teli torokból, mert félt, hogy nem hallja mivel még mindig a fürdőben voltunk.
- Igen? - állt meg az ajtó túloldalán. Gondolom azt hitte, meztelenül vagyunk, ezért inkább nem jött be.
- Ada rosszul van, hívj orvost - erre a mondatra viszont már kicsapódott az ajtó és még egy aggódó fejjel találtam szemben magam. Miután felmérte a helyzetet, máris rohant a telefonért, hogy segítséget hívjon. Próbáltam elmondani, hogy erre semmi szükség, de Harry nem hallgatott rám. Nekem pedig nem volt annyi energiám, hogy vitatkozzam vele. Az orvos hamar megérkezett. Kiküldte mind az öt fiút, akik közben mind a szobánkban gyűltek össze és aggódva kémleltek. Harry nem nagyon akart elmenni, de miután megkértem már nem ellenkezett. csendben kiment, az orvos pedig elkezdett megvizsgálni.
- Meg kell kérdeznem, hogy mikor volt utoljára a menstruációja? - éreztem, hogy az arcom egyre vörösebb árnyalatot vesz föl. Miután megmondtam neki elégedetten bólogatott.
- Tudja, hogy mi bajom van Doktor úr? - vettem a bátorságot, hogy megkérdezzem.
- Nagyon valószínű, hogy ön gyermeket vár, de veszek le vért és beviszem a laborba. Rendben? - kábultan bólintottam mert nem akartam elhinni azt ami hallok. Komolyan terhes vagyok?
- Megkérhetem valamire? - kérdeztem miközben az orvos elkezdte a pakolás. Beleegyezően bólintott. - Ne mondja el a fiúknak, mert én szeretném nekik elmondani. - az orvos beleegyezően bólintott, majd elköszönt és kilépett az ajtón. Harry és a fiúk ideges arckifejezéssel rontottak be a szobába.
- MI bajod van kicsim?
- Ada, minden rendben van?
- Ugye nincsen semmi komoly bajod?
- Rendbe fogsz jönni?
- Jól vagy? - egymás után záporoztak a kérdések, azt sem tudtam melyikre válaszoljak előbbi. A fiúk folytatták a kérdezősködést, míg végül el nem nevettem magam. Minden fej felém fordul és furcsa pillantást lövelltek felém.
- MI olyan vicces? - kérdezte meg végül Harry miközben odajött mellém z ágyra és magához ölelt. Éreztem, hogy az egész teste remeg az idegességtől, ezért úgy döntöttem ideje elmondani neki az örömhírt, mielőtt még valami baja lesz.
- Terhes vagyok - mondtam olyan halkan, hogy csak Harry hallhassa, mert úgy gondoltam neki kell előbb megtudnia. Harry először ledermedt, majd boldogan a karjaiba zárt. A fiúk értetlenül néztek ránk.
- Gyerekem lesz -kezdett el üvölteni Harry a boldogságtól rekedt hangon. Bejelentését hatalmas éljenzés fogadta.
- Mindjárt otthon vagyunk - fogta most meg a kezemet Harry. Még mindig nem tértem magamhoz, a Karibi-szigetbeli két hét után. Még nem készültem fel arra, hogy leszálljunk.
- Hiányozni fog a nászútunk - bújtam Harry mellkasához. Egyenletesen dobogott a szíve. Olyan megnyugtató volt hallgatni. Minden este a mellkasán alszok el, mert így érzem, hogy mikor felkelek nem fog eltűnni mellőlem. Még mindig úgy érzem, hogy szükségem van erre a kis biztosítékra.
- Akkor viszlek el megint, amikor csak akarod. Rendben? - nem szóltam semmit, csak bólintottam - Mondjuk az első házassági évfordulónkon.
- Már most betervezed, hogy mi lesz jövőre? - emeltem rá tekintetemet, hogy gyönyörű szép zöld íriszébe nézzek, amiben jelen pillanatban, csak boldogságot láttam.
- Már most betervezed, hogy mi lesz jövőre? - nevettem el magam. Az előttünk lévő ülésből elkezdett pisszegni a nőt. Csak most vettem észre, hogy egy kis gyerek van nála, aki éppen alszik. - Nézd milyen édes - súgom Harrynek és mutatom neki az alvó kisgyereket.
- Tényleg nagyon cuki - szorította meg a kezemet. Fél óra múlva a gép végre leszállt és leszállhattunk a gépről. Már nagyon vártam, hogy végre találkozhassam a fiúkkal. Harry fogott egy taxit, de teljesen más címet mondott mint ahol eddig laktunk.
- Hova megyünk? - tudakoltam értetlenül. Nem emlékszem, hogy mondta volna, megyünk-e valahova amint leszálltunk.
- A saját házunkba - kellett egy kis idő míg felfogtam szavait, de amint eljutottak tudatomig, visítva ugrottam a nyakába, amit a taxis nem nézett jó szemmel, de engem ez most egyáltalán nem érdekelt. Már alig vártam, hogy megérkezzünk. - Egyébként készülj fel, a fiúk át akarnak jönni az este és itt is akarnak aludni. Szóval mostantól vége van a nyugalmunknak.
- Örülök, hogy látom őket. Rég találkoztunk - Harry rosszalló tekintettel csóválta, mosolyogva a fejté, amin nevetnem kellet. A taxis megint csúnyán mustrálta a hátsó ülést,de most sem nagyon foglalkoztam vele.
Reggel fáradtan ébredtem fel. Úgy éreztem mintha egy percet sem aludtam volna. Harry még mindig édesen szuszogott mellettem. Az este tökéletes volt. Átjöttek a fiúk, filmet néztünk és társasoztunk, ami velük nem volt éppen egyszerű mutatvány. Nagyon jó volt végre a saját házunkban lakni. Sosem gondoltam volna, hogy Harry egy házzal fog meglepni. Gyönyörű volt. Mindenre gondolt és ezt szerettem benne a legjobban. Olyan figyelmes és kedves volt. Minden apró részletre odafigyelt. Nagy nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe, majd ledobtam magamról a takarót és felálltam az ágyról, de amint a saját súlyommal tartottam meg magamat, megszédültem és vissza estem az ágyba. Harry szemei azonnal kipattantak és aggódva hajolt fölém.
- Minden rendben van kicsim? Jól vagy? - zúdította rám az összes kérdését miközben aggódva nézte sápadt arcomat. Épp mondani akartam, hogy nincsen semmi bajom és ne aggódjon, mikor éreztem, hogy gyorsan ki kell mennem a fürdőbe, különben Harry viszontláthatná a tegnapi vacsorámat. Amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam és gyomrom minden tartalmát a vécébe ürítettem. Harry aggódva jött utánam.
- Hívom az orvost - épp tiltakozni szerettem volna, mikor Zayn kiáltott be a szobába.
- Kész a reggeli, gyertek enni - mielőtt még elmehetett volna, Harry utána kiáltott.
- Zayn - üvöltött teli torokból, mert félt, hogy nem hallja mivel még mindig a fürdőben voltunk.
- Igen? - állt meg az ajtó túloldalán. Gondolom azt hitte, meztelenül vagyunk, ezért inkább nem jött be.
- Ada rosszul van, hívj orvost - erre a mondatra viszont már kicsapódott az ajtó és még egy aggódó fejjel találtam szemben magam. Miután felmérte a helyzetet, máris rohant a telefonért, hogy segítséget hívjon. Próbáltam elmondani, hogy erre semmi szükség, de Harry nem hallgatott rám. Nekem pedig nem volt annyi energiám, hogy vitatkozzam vele. Az orvos hamar megérkezett. Kiküldte mind az öt fiút, akik közben mind a szobánkban gyűltek össze és aggódva kémleltek. Harry nem nagyon akart elmenni, de miután megkértem már nem ellenkezett. csendben kiment, az orvos pedig elkezdett megvizsgálni.
- Meg kell kérdeznem, hogy mikor volt utoljára a menstruációja? - éreztem, hogy az arcom egyre vörösebb árnyalatot vesz föl. Miután megmondtam neki elégedetten bólogatott.
- Tudja, hogy mi bajom van Doktor úr? - vettem a bátorságot, hogy megkérdezzem.
- Nagyon valószínű, hogy ön gyermeket vár, de veszek le vért és beviszem a laborba. Rendben? - kábultan bólintottam mert nem akartam elhinni azt ami hallok. Komolyan terhes vagyok?
- Megkérhetem valamire? - kérdeztem miközben az orvos elkezdte a pakolás. Beleegyezően bólintott. - Ne mondja el a fiúknak, mert én szeretném nekik elmondani. - az orvos beleegyezően bólintott, majd elköszönt és kilépett az ajtón. Harry és a fiúk ideges arckifejezéssel rontottak be a szobába.
- MI bajod van kicsim?
- Ada, minden rendben van?
- Ugye nincsen semmi komoly bajod?
- Rendbe fogsz jönni?
- Jól vagy? - egymás után záporoztak a kérdések, azt sem tudtam melyikre válaszoljak előbbi. A fiúk folytatták a kérdezősködést, míg végül el nem nevettem magam. Minden fej felém fordul és furcsa pillantást lövelltek felém.
- MI olyan vicces? - kérdezte meg végül Harry miközben odajött mellém z ágyra és magához ölelt. Éreztem, hogy az egész teste remeg az idegességtől, ezért úgy döntöttem ideje elmondani neki az örömhírt, mielőtt még valami baja lesz.
- Terhes vagyok - mondtam olyan halkan, hogy csak Harry hallhassa, mert úgy gondoltam neki kell előbb megtudnia. Harry először ledermedt, majd boldogan a karjaiba zárt. A fiúk értetlenül néztek ránk.
- Gyerekem lesz -kezdett el üvölteni Harry a boldogságtól rekedt hangon. Bejelentését hatalmas éljenzés fogadta.
2013. december 3., kedd
2013. december 1., vasárnap
71. fejezet: Nászút
71. fejezet: Nászút
Reggel az ébresztőm hangjára ébredtem. Fáradtan nyúltam a telefonom után, hogy végre elhallgattassam ezt a sípoló hangot, az idegeimre megy. Nagy nehezen felülök az ágyban, majd rögtön Harry felé fordulok, aki még mindig édesdeden alszik. Mikor alszik olyan mint egy ártatlan kis gyerek. Olyan cuki, ezen a gondolaton mosolyognom kellett. Nem hiszem, hogy örülne, ha megtudná, hogy éppen egy kisgyerekhez hasonlítom. Megnéztem az időt és még a víz is levert. Elaludtunk. Le fogjuk késni a gépet, ha nem kelünk fel gyorsan.
- Harry, kelljél fel - rázogattam finoman a vállát, de mivel nem reagált durvább mócert kellett kitalálnom. Az éjjeliszekrényen volt egy pohár víz amit még az éjszaka készítettem oda, ha hajnalban netalántán szomjas lennék. Most felkaptam és az egész tartalmát Harry fejére öntöttem. Ijedten kinyitotta a szemét és felült az ágyon.
- Ada, ezt most miért kellett? - rázogatta tincseit, hogy eltüntesse belőle a vizet - Még jó, hogy ne üdítő volt, különben most moshatnék hajat. Azért jobban örültem volna egy jobb ébresztésnek - vágta be a durcást amin csak nevetni tudtam. Mondom, Harry olyan mint egy gyerek.
- Ne haragudj - játszottam a megbánót, ami mosolyt csalt az arcára. Odahajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. - Harry - szakítottam meg a csókunkat, de Harry ismét felém hajolt - Le fogjuk késni a gépünket - próbálkoztam még egyszer jobb belátásra bírni, de most sem jártam több sikerrel. Harry keze felfedező útra indult meztelen testemen és már nem éreztem magamban annyi erőt, hogy ellen tudjak állni neki.
- Harry, igyekezz már. Tíz perc múlva indulnunk kell - szóltam be a fürdőszoba ajtón, ahol Harry még mindig fürdött, de legalább már vagy fél órája. Komolyan mondom, vele elindulni valahova egy kész rémálom. Annyit készülődik, mint egy menyasszony. Én már rég készen vagyok, ő még mindig tollászkodik. Kezd elfogyni a türelmem. Már épp arra készültem, hogy ismét szólok neki, mikor végre valahára elzárta a csapot. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Kész vagyok, mindjárt indulhatunk - jött lő Harry a fürdőből. Nem volt rajta más, csak a derekára volt tekerve egy törülköző. Lassan odasétált a szekrényhez és kivette belőle azt a ruhát amiben szándékozott jönni. Negyed órán belül el is tudtunk indulni. Csoda egyáltalán, hogy nem késtük le a gépet, mert percekkel az indulása előtt jöttünk csak át az ellenőrzéseken.
- Egyébként hova megyünk? - próbáltam ismét kiszedni Harryből a titkot, mert eddig semmit sem volt hajlandó elmondani. Harry nevetve nézte, hogy milyen könyörgő tekintettel néztem rá, de megszánt mert elmondta.
- Karibi - szigetekre megyünk - adott az arcomra egy puszit.
- Komolyan? - már most alig vártam, hogy leszálljunk, mert még nem nagyon utaztam és szívesen megyek bárhova, főleg, ha Harry is jelen van. Jelen pillanatban úgy érzem, én vagyok a világon a szerencsésebb ember. Van egy tökéletes férjem, aki a jelek szerint, elhatározta, hogy a tenyerén fog hordozni. Mondjuk, én annak is örülök, hogy csak vele lehetek. Egy ócska kunyhóban is olyan boldog lennék vele, mit egy palotában és ezt meg is mondtam Harrynek az esküvőn előtt, mire ő közölte, hogy engem csak palotában fog elhelyezni. Kicsit vicces volt, de a szívesem melegség járta át a szavaira. Pár órán belül végre megérkeztünk a Karibi-szigetekre. Ahogy kinéztem az ablakon egy gyönyörű sziget tárult elénk. Amint leszálltunk Harry bérelt egy kocsit és rögtön elindultunk a szállásunk felé. Nagy meglepetésemre nem egy szállodába mentünk, hanem egy kis házhoz ami körül nem volt semmi.
- Kibéreltem kettőnknek - válaszolt kérdő tekintetemre - Így legalább nem fog senki sem zavarni bennünket - örömömben a nyakába ugrottam, aminek hatására félre rántotta a kormányt és majdnem neki mentünk egy fának - Azért óvatosan, kicsim.
- Bocsi - engedtem el gyorsan mielőtt, még balesetet szenvedünk a saját nászutunkon. A ház belülről még csodálatosabb volt mint belülről. Úgy alakították ki, hogy mindenre rálátás nyíljon. Egyszerűen gyönyörű. Az ágyunk fából lett kifaragva a nevünk amin nagyon meglepődtem.
- Nem azt mondtad, hogy kibérelted? - érintettem meg Harry nevét.
- Igazság szerint megvettem - hitetlenkedve nézek rá. Ezt most komolyan gondolja? Megvette gy házat a világ másik túloldalán?
- Miért vetted meg?
- Mert szerettem volna, még egy pár év múlva visszatérni ide és a nászutunk részleteire emlékezni. Ide bármikor visszatérhetünk, mivel most már a miénk - húzott magához és gyengéden megcsókolt. Perceken belül mind a kettőnkről lekerültek a ruhák.
Kicsivel később kifáradva feküdtünk az ágyban egymás mellett. Nem szóltunk semmit, csak csöndben élveztük egymás társaságát.
- Mit szeretnél most csinálni? - törte meg végül Harry a csendet. Ezen egy kicsit elgondolkoztam. Annyi mindent szeretné csinálni és nem tudom, hol kezdjem.
- Menjünk szétnézni a szigeten és vegyünk a többieknek pár ajándékot - könyököltem fel végül, hogy Harry zöld szemébe tudjak nézni. Harry elmosolyodott a válaszomon.
- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani. Akkor öltözzünk fel és induljunk - gyorsan kikeltem az ágyból és megindultam a bőröndünk felé. Harry hangosan kezdett fütyülni, mivel még mindig meztelenül indultam meg a fürdő felé. Mosolyogva visszafordultam és rákacsintottam, majd eltűntem az ajtó mögött. Még hallottam, hogy Harry egy nagy nyögéssel felkel az ágyból és ő is odalép a bőröndhöz. Már alig vártam, hogy elinduljunk felfedezni a szigetet. Biztos vagyok benne, hogy csodálatos két hét áll előttünk.
- Harry, kelljél fel - rázogattam finoman a vállát, de mivel nem reagált durvább mócert kellett kitalálnom. Az éjjeliszekrényen volt egy pohár víz amit még az éjszaka készítettem oda, ha hajnalban netalántán szomjas lennék. Most felkaptam és az egész tartalmát Harry fejére öntöttem. Ijedten kinyitotta a szemét és felült az ágyon.
- Ada, ezt most miért kellett? - rázogatta tincseit, hogy eltüntesse belőle a vizet - Még jó, hogy ne üdítő volt, különben most moshatnék hajat. Azért jobban örültem volna egy jobb ébresztésnek - vágta be a durcást amin csak nevetni tudtam. Mondom, Harry olyan mint egy gyerek.
- Ne haragudj - játszottam a megbánót, ami mosolyt csalt az arcára. Odahajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. - Harry - szakítottam meg a csókunkat, de Harry ismét felém hajolt - Le fogjuk késni a gépünket - próbálkoztam még egyszer jobb belátásra bírni, de most sem jártam több sikerrel. Harry keze felfedező útra indult meztelen testemen és már nem éreztem magamban annyi erőt, hogy ellen tudjak állni neki.
- Harry, igyekezz már. Tíz perc múlva indulnunk kell - szóltam be a fürdőszoba ajtón, ahol Harry még mindig fürdött, de legalább már vagy fél órája. Komolyan mondom, vele elindulni valahova egy kész rémálom. Annyit készülődik, mint egy menyasszony. Én már rég készen vagyok, ő még mindig tollászkodik. Kezd elfogyni a türelmem. Már épp arra készültem, hogy ismét szólok neki, mikor végre valahára elzárta a csapot. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Kész vagyok, mindjárt indulhatunk - jött lő Harry a fürdőből. Nem volt rajta más, csak a derekára volt tekerve egy törülköző. Lassan odasétált a szekrényhez és kivette belőle azt a ruhát amiben szándékozott jönni. Negyed órán belül el is tudtunk indulni. Csoda egyáltalán, hogy nem késtük le a gépet, mert percekkel az indulása előtt jöttünk csak át az ellenőrzéseken.
- Egyébként hova megyünk? - próbáltam ismét kiszedni Harryből a titkot, mert eddig semmit sem volt hajlandó elmondani. Harry nevetve nézte, hogy milyen könyörgő tekintettel néztem rá, de megszánt mert elmondta.
- Karibi - szigetekre megyünk - adott az arcomra egy puszit.
- Komolyan? - már most alig vártam, hogy leszálljunk, mert még nem nagyon utaztam és szívesen megyek bárhova, főleg, ha Harry is jelen van. Jelen pillanatban úgy érzem, én vagyok a világon a szerencsésebb ember. Van egy tökéletes férjem, aki a jelek szerint, elhatározta, hogy a tenyerén fog hordozni. Mondjuk, én annak is örülök, hogy csak vele lehetek. Egy ócska kunyhóban is olyan boldog lennék vele, mit egy palotában és ezt meg is mondtam Harrynek az esküvőn előtt, mire ő közölte, hogy engem csak palotában fog elhelyezni. Kicsit vicces volt, de a szívesem melegség járta át a szavaira. Pár órán belül végre megérkeztünk a Karibi-szigetekre. Ahogy kinéztem az ablakon egy gyönyörű sziget tárult elénk. Amint leszálltunk Harry bérelt egy kocsit és rögtön elindultunk a szállásunk felé. Nagy meglepetésemre nem egy szállodába mentünk, hanem egy kis házhoz ami körül nem volt semmi.
- Kibéreltem kettőnknek - válaszolt kérdő tekintetemre - Így legalább nem fog senki sem zavarni bennünket - örömömben a nyakába ugrottam, aminek hatására félre rántotta a kormányt és majdnem neki mentünk egy fának - Azért óvatosan, kicsim.
- Bocsi - engedtem el gyorsan mielőtt, még balesetet szenvedünk a saját nászutunkon. A ház belülről még csodálatosabb volt mint belülről. Úgy alakították ki, hogy mindenre rálátás nyíljon. Egyszerűen gyönyörű. Az ágyunk fából lett kifaragva a nevünk amin nagyon meglepődtem.
- Nem azt mondtad, hogy kibérelted? - érintettem meg Harry nevét.
- Igazság szerint megvettem - hitetlenkedve nézek rá. Ezt most komolyan gondolja? Megvette gy házat a világ másik túloldalán?
- Miért vetted meg?
- Mert szerettem volna, még egy pár év múlva visszatérni ide és a nászutunk részleteire emlékezni. Ide bármikor visszatérhetünk, mivel most már a miénk - húzott magához és gyengéden megcsókolt. Perceken belül mind a kettőnkről lekerültek a ruhák.
Kicsivel később kifáradva feküdtünk az ágyban egymás mellett. Nem szóltunk semmit, csak csöndben élveztük egymás társaságát.
- Mit szeretnél most csinálni? - törte meg végül Harry a csendet. Ezen egy kicsit elgondolkoztam. Annyi mindent szeretné csinálni és nem tudom, hol kezdjem.
- Menjünk szétnézni a szigeten és vegyünk a többieknek pár ajándékot - könyököltem fel végül, hogy Harry zöld szemébe tudjak nézni. Harry elmosolyodott a válaszomon.
- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani. Akkor öltözzünk fel és induljunk - gyorsan kikeltem az ágyból és megindultam a bőröndünk felé. Harry hangosan kezdett fütyülni, mivel még mindig meztelenül indultam meg a fürdő felé. Mosolyogva visszafordultam és rákacsintottam, majd eltűntem az ajtó mögött. Még hallottam, hogy Harry egy nagy nyögéssel felkel az ágyból és ő is odalép a bőröndhöz. Már alig vártam, hogy elinduljunk felfedezni a szigetet. Biztos vagyok benne, hogy csodálatos két hét áll előttünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)