72. fejezet: Új jövevény érkezik?
Két hét múva nagy bánatomra, vége lett a núszútunknk. Szívesen maradtam volna még, de Harrynek nagyon sűrű hete lesz, mert mostanság eléggé elhanyagolta a kötelességét és rengeteg minden felhalmozódott. Fura lesz megin visszatérni a hétköznapokhoz, miután ilyen csodálatos két hetet töltöttünk együtt, de ideje visszatérni a valóságba. Nekem is munkát kell keresnem, újra mert miután olyan sok szabadságot vettem ki kirúgtak. Azt mondták, hogy nagyon kedvelnek, de egy megbízhatatlan munkatársra nem érpíthetnek. Kicsit szomorú voltam, hogy elvesztettem azt a munkát, mert nagyon megszerettem azt a munkát. Remélem találok legalább egy hasonlót. Harry felajánlotta, hogy beszél a csajjal, de rögtön elutasítottam, mert nem szeretném, hogy azt hidjék csak azért dolgozhatok ott, mert a híres pasim elintézte nekem. Nem akarok kellemetlen személy lenni, viszont ha Harry közbe avatkozott volna, nem hiszem, hogy a szívök csücskébe zártak volna. Mondjuk erről is volt egy kis vitánák Harryvel. Nem akarja, hogy elmenjek dolgozni. Mindig azzal érvelt, hogy van elég pénze ahhoz, hogy eltartson. Szerencsére végül, szerencsére beleegyezett, hogy elmenjek dolgozni, de ez elég hosszú vita eredménye lett.
- Mindjárt otthon vagyunk - fogta most meg a kezemet Harry. Még mindig nem tértem magamhoz, a Karibi-szigetbeli két hét után. Még nem készültem fel arra, hogy leszálljunk.
- Hiányozni fog a nászútunk - bújtam Harry mellkasához. Egyenletesen dobogott a szíve. Olyan megnyugtató volt hallgatni. Minden este a mellkasán alszok el, mert így érzem, hogy mikor felkelek nem fog eltűnni mellőlem. Még mindig úgy érzem, hogy szükségem van erre a kis biztosítékra.
- Akkor viszlek el megint, amikor csak akarod. Rendben? - nem szóltam semmit, csak bólintottam - Mondjuk az első házassági évfordulónkon.
- Már most betervezed, hogy mi lesz jövőre? - emeltem rá tekintetemet, hogy gyönyörű szép zöld íriszébe nézzek, amiben jelen pillanatban, csak boldogságot láttam.
- Már most betervezed, hogy mi lesz jövőre? - nevettem el magam. Az előttünk lévő ülésből elkezdett pisszegni a nőt. Csak most vettem észre, hogy egy kis gyerek van nála, aki éppen alszik. - Nézd milyen édes - súgom Harrynek és mutatom neki az alvó kisgyereket.
- Tényleg nagyon cuki - szorította meg a kezemet. Fél óra múlva a gép végre leszállt és leszállhattunk a gépről. Már nagyon vártam, hogy végre találkozhassam a fiúkkal. Harry fogott egy taxit, de teljesen más címet mondott mint ahol eddig laktunk.
- Hova megyünk? - tudakoltam értetlenül. Nem emlékszem, hogy mondta volna, megyünk-e valahova amint leszálltunk.
- A saját házunkba - kellett egy kis idő míg felfogtam szavait, de amint eljutottak tudatomig, visítva ugrottam a nyakába, amit a taxis nem nézett jó szemmel, de engem ez most egyáltalán nem érdekelt. Már alig vártam, hogy megérkezzünk. - Egyébként készülj fel, a fiúk át akarnak jönni az este és itt is akarnak aludni. Szóval mostantól vége van a nyugalmunknak.
- Örülök, hogy látom őket. Rég találkoztunk - Harry rosszalló tekintettel csóválta, mosolyogva a fejté, amin nevetnem kellet. A taxis megint csúnyán mustrálta a hátsó ülést,de most sem nagyon foglalkoztam vele.
Reggel fáradtan ébredtem fel. Úgy éreztem mintha egy percet sem aludtam volna. Harry még mindig édesen szuszogott mellettem. Az este tökéletes volt. Átjöttek a fiúk, filmet néztünk és társasoztunk, ami velük nem volt éppen egyszerű mutatvány. Nagyon jó volt végre a saját házunkban lakni. Sosem gondoltam volna, hogy Harry egy házzal fog meglepni. Gyönyörű volt. Mindenre gondolt és ezt szerettem benne a legjobban. Olyan figyelmes és kedves volt. Minden apró részletre odafigyelt. Nagy nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe, majd ledobtam magamról a takarót és felálltam az ágyról, de amint a saját súlyommal tartottam meg magamat, megszédültem és vissza estem az ágyba. Harry szemei azonnal kipattantak és aggódva hajolt fölém.
- Minden rendben van kicsim? Jól vagy? - zúdította rám az összes kérdését miközben aggódva nézte sápadt arcomat. Épp mondani akartam, hogy nincsen semmi bajom és ne aggódjon, mikor éreztem, hogy gyorsan ki kell mennem a fürdőbe, különben Harry viszontláthatná a tegnapi vacsorámat. Amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam és gyomrom minden tartalmát a vécébe ürítettem. Harry aggódva jött utánam.
- Hívom az orvost - épp tiltakozni szerettem volna, mikor Zayn kiáltott be a szobába.
- Kész a reggeli, gyertek enni - mielőtt még elmehetett volna, Harry utána kiáltott.
- Zayn - üvöltött teli torokból, mert félt, hogy nem hallja mivel még mindig a fürdőben voltunk.
- Igen? - állt meg az ajtó túloldalán. Gondolom azt hitte, meztelenül vagyunk, ezért inkább nem jött be.
- Ada rosszul van, hívj orvost - erre a mondatra viszont már kicsapódott az ajtó és még egy aggódó fejjel találtam szemben magam. Miután felmérte a helyzetet, máris rohant a telefonért, hogy segítséget hívjon. Próbáltam elmondani, hogy erre semmi szükség, de Harry nem hallgatott rám. Nekem pedig nem volt annyi energiám, hogy vitatkozzam vele. Az orvos hamar megérkezett. Kiküldte mind az öt fiút, akik közben mind a szobánkban gyűltek össze és aggódva kémleltek. Harry nem nagyon akart elmenni, de miután megkértem már nem ellenkezett. csendben kiment, az orvos pedig elkezdett megvizsgálni.
- Meg kell kérdeznem, hogy mikor volt utoljára a menstruációja? - éreztem, hogy az arcom egyre vörösebb árnyalatot vesz föl. Miután megmondtam neki elégedetten bólogatott.
- Tudja, hogy mi bajom van Doktor úr? - vettem a bátorságot, hogy megkérdezzem.
- Nagyon valószínű, hogy ön gyermeket vár, de veszek le vért és beviszem a laborba. Rendben? - kábultan bólintottam mert nem akartam elhinni azt ami hallok. Komolyan terhes vagyok?
- Megkérhetem valamire? - kérdeztem miközben az orvos elkezdte a pakolás. Beleegyezően bólintott. - Ne mondja el a fiúknak, mert én szeretném nekik elmondani. - az orvos beleegyezően bólintott, majd elköszönt és kilépett az ajtón. Harry és a fiúk ideges arckifejezéssel rontottak be a szobába.
- MI bajod van kicsim?
- Ada, minden rendben van?
- Ugye nincsen semmi komoly bajod?
- Rendbe fogsz jönni?
- Jól vagy? - egymás után záporoztak a kérdések, azt sem tudtam melyikre válaszoljak előbbi. A fiúk folytatták a kérdezősködést, míg végül el nem nevettem magam. Minden fej felém fordul és furcsa pillantást lövelltek felém.
- MI olyan vicces? - kérdezte meg végül Harry miközben odajött mellém z ágyra és magához ölelt. Éreztem, hogy az egész teste remeg az idegességtől, ezért úgy döntöttem ideje elmondani neki az örömhírt, mielőtt még valami baja lesz.
- Terhes vagyok - mondtam olyan halkan, hogy csak Harry hallhassa, mert úgy gondoltam neki kell előbb megtudnia. Harry először ledermedt, majd boldogan a karjaiba zárt. A fiúk értetlenül néztek ránk.
- Gyerekem lesz -kezdett el üvölteni Harry a boldogságtól rekedt hangon. Bejelentését hatalmas éljenzés fogadta.
- Mindjárt otthon vagyunk - fogta most meg a kezemet Harry. Még mindig nem tértem magamhoz, a Karibi-szigetbeli két hét után. Még nem készültem fel arra, hogy leszálljunk.
- Hiányozni fog a nászútunk - bújtam Harry mellkasához. Egyenletesen dobogott a szíve. Olyan megnyugtató volt hallgatni. Minden este a mellkasán alszok el, mert így érzem, hogy mikor felkelek nem fog eltűnni mellőlem. Még mindig úgy érzem, hogy szükségem van erre a kis biztosítékra.
- Akkor viszlek el megint, amikor csak akarod. Rendben? - nem szóltam semmit, csak bólintottam - Mondjuk az első házassági évfordulónkon.
- Már most betervezed, hogy mi lesz jövőre? - emeltem rá tekintetemet, hogy gyönyörű szép zöld íriszébe nézzek, amiben jelen pillanatban, csak boldogságot láttam.
- Már most betervezed, hogy mi lesz jövőre? - nevettem el magam. Az előttünk lévő ülésből elkezdett pisszegni a nőt. Csak most vettem észre, hogy egy kis gyerek van nála, aki éppen alszik. - Nézd milyen édes - súgom Harrynek és mutatom neki az alvó kisgyereket.
- Tényleg nagyon cuki - szorította meg a kezemet. Fél óra múlva a gép végre leszállt és leszállhattunk a gépről. Már nagyon vártam, hogy végre találkozhassam a fiúkkal. Harry fogott egy taxit, de teljesen más címet mondott mint ahol eddig laktunk.
- Hova megyünk? - tudakoltam értetlenül. Nem emlékszem, hogy mondta volna, megyünk-e valahova amint leszálltunk.
- A saját házunkba - kellett egy kis idő míg felfogtam szavait, de amint eljutottak tudatomig, visítva ugrottam a nyakába, amit a taxis nem nézett jó szemmel, de engem ez most egyáltalán nem érdekelt. Már alig vártam, hogy megérkezzünk. - Egyébként készülj fel, a fiúk át akarnak jönni az este és itt is akarnak aludni. Szóval mostantól vége van a nyugalmunknak.
- Örülök, hogy látom őket. Rég találkoztunk - Harry rosszalló tekintettel csóválta, mosolyogva a fejté, amin nevetnem kellet. A taxis megint csúnyán mustrálta a hátsó ülést,de most sem nagyon foglalkoztam vele.
Reggel fáradtan ébredtem fel. Úgy éreztem mintha egy percet sem aludtam volna. Harry még mindig édesen szuszogott mellettem. Az este tökéletes volt. Átjöttek a fiúk, filmet néztünk és társasoztunk, ami velük nem volt éppen egyszerű mutatvány. Nagyon jó volt végre a saját házunkban lakni. Sosem gondoltam volna, hogy Harry egy házzal fog meglepni. Gyönyörű volt. Mindenre gondolt és ezt szerettem benne a legjobban. Olyan figyelmes és kedves volt. Minden apró részletre odafigyelt. Nagy nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe, majd ledobtam magamról a takarót és felálltam az ágyról, de amint a saját súlyommal tartottam meg magamat, megszédültem és vissza estem az ágyba. Harry szemei azonnal kipattantak és aggódva hajolt fölém.
- Minden rendben van kicsim? Jól vagy? - zúdította rám az összes kérdését miközben aggódva nézte sápadt arcomat. Épp mondani akartam, hogy nincsen semmi bajom és ne aggódjon, mikor éreztem, hogy gyorsan ki kell mennem a fürdőbe, különben Harry viszontláthatná a tegnapi vacsorámat. Amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam és gyomrom minden tartalmát a vécébe ürítettem. Harry aggódva jött utánam.
- Hívom az orvost - épp tiltakozni szerettem volna, mikor Zayn kiáltott be a szobába.
- Kész a reggeli, gyertek enni - mielőtt még elmehetett volna, Harry utána kiáltott.
- Zayn - üvöltött teli torokból, mert félt, hogy nem hallja mivel még mindig a fürdőben voltunk.
- Igen? - állt meg az ajtó túloldalán. Gondolom azt hitte, meztelenül vagyunk, ezért inkább nem jött be.
- Ada rosszul van, hívj orvost - erre a mondatra viszont már kicsapódott az ajtó és még egy aggódó fejjel találtam szemben magam. Miután felmérte a helyzetet, máris rohant a telefonért, hogy segítséget hívjon. Próbáltam elmondani, hogy erre semmi szükség, de Harry nem hallgatott rám. Nekem pedig nem volt annyi energiám, hogy vitatkozzam vele. Az orvos hamar megérkezett. Kiküldte mind az öt fiút, akik közben mind a szobánkban gyűltek össze és aggódva kémleltek. Harry nem nagyon akart elmenni, de miután megkértem már nem ellenkezett. csendben kiment, az orvos pedig elkezdett megvizsgálni.
- Meg kell kérdeznem, hogy mikor volt utoljára a menstruációja? - éreztem, hogy az arcom egyre vörösebb árnyalatot vesz föl. Miután megmondtam neki elégedetten bólogatott.
- Tudja, hogy mi bajom van Doktor úr? - vettem a bátorságot, hogy megkérdezzem.
- Nagyon valószínű, hogy ön gyermeket vár, de veszek le vért és beviszem a laborba. Rendben? - kábultan bólintottam mert nem akartam elhinni azt ami hallok. Komolyan terhes vagyok?
- Megkérhetem valamire? - kérdeztem miközben az orvos elkezdte a pakolás. Beleegyezően bólintott. - Ne mondja el a fiúknak, mert én szeretném nekik elmondani. - az orvos beleegyezően bólintott, majd elköszönt és kilépett az ajtón. Harry és a fiúk ideges arckifejezéssel rontottak be a szobába.
- MI bajod van kicsim?
- Ada, minden rendben van?
- Ugye nincsen semmi komoly bajod?
- Rendbe fogsz jönni?
- Jól vagy? - egymás után záporoztak a kérdések, azt sem tudtam melyikre válaszoljak előbbi. A fiúk folytatták a kérdezősködést, míg végül el nem nevettem magam. Minden fej felém fordul és furcsa pillantást lövelltek felém.
- MI olyan vicces? - kérdezte meg végül Harry miközben odajött mellém z ágyra és magához ölelt. Éreztem, hogy az egész teste remeg az idegességtől, ezért úgy döntöttem ideje elmondani neki az örömhírt, mielőtt még valami baja lesz.
- Terhes vagyok - mondtam olyan halkan, hogy csak Harry hallhassa, mert úgy gondoltam neki kell előbb megtudnia. Harry először ledermedt, majd boldogan a karjaiba zárt. A fiúk értetlenül néztek ránk.
- Gyerekem lesz -kezdett el üvölteni Harry a boldogságtól rekedt hangon. Bejelentését hatalmas éljenzés fogadta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése