63. fejezet: Lebukás
Reggel Harry mellett ébredtem, amin
már meg sem lepődöm hisz már szokásunkká vált, hogy mindig együtt alszunk.
Megnyugtató a tudat, hogy mikor reggel felkelek, itt fekszik mellettem. Tegnap
megnéztünk legalább három filmet és szerencsére nem hoztuk többet szóba az
apámmal való találkozást, de tisztában voltam vele, hogy előbb utóbb meg kell
beszélnünk. Nem tehetünk úgy mintha mi sem történt volna. Nem vehetünk nem
tudomást egy problémáról. Elgondolkozva néztem Harry arányos arcát. Mikor
alszik olyan nyugodt az arca. Ha nem tudnám, mennyi idő azt hinném, hogy egy
kisbabával van dolgom. Ezen nevetnem kellett. Gyorsan a kezem elé kaptam a
kezemet, hogy Harryt ne ébressze fel a kacagásom, de már késő volt. Gyönyörű szép
íriszét kinyitotta és felém nézett.
- Mi olyan mulatságos? – kérdezte rekedt
hangon. Imádom, ezt a hangot miután felébred. Annyira szexi. Ezen megint
nevetnem kellett, Harry pedig értetlenül néz rám.
- Minden rendben? – szerintem azt
hiszi, hogy megbolondultam, mondjuk, nem jár messze tőle, ha ezt gondolja.
- Nincsen semmi baj – adok a szájára
egy gyors csókot, ami hál, istennek eltereli a figyelmét a fura
viselkedésemről. Nem tehetek róla ma így ébredtem fel. – Mit csinálunk ma? –
kérdeztem jókedvűen. Úgy éreztem, hogy most semmi nem tudná elrontani ezt a
jókedvet, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem mikor meghallottam mit Harry
következő mondata.
- Bármit, de előtte beszélnünk kell. –
örültem volna, ha ez a beszélgetés elmarad, de Harry komoly arcából ítélve nem
nagyon számíthatok erre.
- Miről akarsz beszélni? – tettem helyét.
Így legalább egy kicsit arrébb tolhatom a mondókáját. Nem akarok most erről
beszélni, de Harry olyan eltökélt fejet vág, hogy egészen biztos vagyok benne,
hogy nem fogja hagyni, hogy kibújjak alóla.
- Nagyon jól tudod, hogy miről.
- Jó, csak először had zuhanyozzam le
– adtam fel végül. Megvártam, míg bólint és csak azután indultam el a fürdő
irányába.
Harry:
Nem akartam Ada múltjában vájkálni,
de meg kellett beszélnünk a tegnapi incidenst. Tegnap nem foglalkoztam vele,
mert nem akartam, hogy szomorú legyen, de jobb minél előbb túlesni ezen a
beszélgetésen. Van egy olyan érzésem, hogy Alec nem fogja egy könnyen feladni
és nem akarom, hogy azért mert nem veszek, a problémáról tudomást Ada lássa
kárát. Ki tudja milyen elmebeteg ötleteket eszelt ki a saját lánya ellen. Még
tegnap este eldöntöttem, hogy ma felkeresem azt a börtönt ahol lecsukták és
megkérdezem, hogy mégis miért engedték szabadon azok után, amit tett.
Egyszerűen nem tudom megérteni. Folyton ezen jár az agyam. Tudni akarom, hogy
Ada velem akar-e jönni vagy inkább itthon marad. Meg akarom adni neki azt a
lehetőséget, hogy maga válasszon. Gondolataimat a fürdő ajtó kinyitása zavarja,
meg és ott van életem szerelme egy törülközővel maga köré tekerve.
- Bocsi csak kint hagytam a ruhámat –
szabadkozott szem lesütve. Gyorsan felkapta a ruháját és visszaszaladt a fürdő
szobába. Ha ezt a műveletet Ashley csinálta volna mikor még együtt jártunk,
biztosra veszem, hogy incselkedni akart velem, de Ada más. Fura azt látni, hogy
azok után is, ami köztünk történt még mindig zavarba tud jönni attól, hogy
törülközőben mutatkozzon előttem. Ismét kinyílt
a fürdő ajtaja, de ezúttal Ada teljesen fel van öltözve. Még mindig tiszta
vörös az iménti jelenet miatt, amitől nevetnem kellett.
- Ne nevess ki vágott hozzám egy
plüss állatot, ami ott volt mellette az asztalon. Annyira édes volt.
Legszívesebben megcsókolnám, de tudtam, hogy beszélnem kell vele. Nem terelhetem
el a figyelmemet róla, és ha ezt így fojtatjuk, egészen biztos vagyok benne,
hogy egy darabig egyikünk sem szólalna meg. Megráztam a fejemet, hogy
elzavarjam illetlen gondolataimat és ismét a feladatra tudjak koncentrálni.
- Gyere ide – nyújtottam felé a kezemet, amit
habozás nélkül elfogadott. Egy nagy rántással magam mellé húztam az ágyba.
Meglepetésében egy sikoly szökött ki gyönyörű ajkai közül, amit nem rögtön
nevetéssé vált. – Szeretnék kérdezni tőled valamit – vettem végre elegendő bátorságot
ahhoz, hogy megkérdezzem tőle.
- Mi az? – kérdezte kíváncsian. Bele
néztem gyönyörű szép barna szemébe, amiben csak úgy ragyogott a szerelem. A
szívesem melegség járta át a gondolatra miszerint ez a csodálatos lány csak
engem szeret. Mély levegőt vettem és belekezdtem a mondókámba.
- Ma elmegyek a börtönbe, mert
szeretném kideríteni, hogy mégis mit keres szabad lábon egy ilyen ember és
szeretném megkérdezni, hogy jössz-e velem vagy sem? – szavaimra a kezemben
megdermedt. Láttam a szemében, hogy mindenre számított csak éppen erre nem, de
nem halogathattam tovább. Meg kellett kérdeznem. Kis habozás után Ada felült és
elgondolkozva nézett maga elé. nem szóltam semmit, mert nem akartam, hogy befolyásoljam.
Ez az ő döntése. Tíz perc elteltével lassan felém fordult és rám nézett.
- Veled megyek – megkönnyebbülten fújtam
ki a levegőt. Észre se vettem, hogy visszatartottam. Nagyon örülök neki, hogy
velem jön. Ő az erőm, és ha ő velem van, akkor úgy érzem, mindennel szembe
tudok szállni. Gyengéden magamhoz húztam és megcsókoltam. Éreztem, hogy ennek
hatására kicsit fölenged. Ez is azt bizonyítja, hogy biztonságban érzi magát
mellettem.
- Akkor készülődjünk – mosolyogtam rá,
amit széles mosollyal viszonzott. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és
megindultam a szobám felé, hogy én is felöltözzem. Nem kellett több mint fél
óra és már mentem is le a konyhába. Ada már ott ült a konyha asztalnál és éppen
ivott valamit. Az illata alapján forró csokit.
- Én is kapok? – pusziltam meg a feje
búbját. Mosolyogva fordult felém és egy bögrére mutatott, ami a pulton állt. –
Köszönöm – adtam neki még egy puszit majd elindultam a bögre felé. Fél órán
belül már mind a ketten a kocsiban ültünk a börtön felé tartva. Ada nem szólt egy
szót se, azt hiszem mind a ketten nagyon feszültek vagyunk. Pár percen belül
meg is érkeztünk a börtön bejáratához.
- Biztosan be akarsz jönni? –
fordultam még egyszer Ada felé. Nem akartam olyanra kényszeríteni, amit ő
esetlen nem akarna.
- Biztos, ha veled megyek, akkor nem
kell semmi miatt aggódnom – adott a számra egy gyengéd csókot. Örömmel tölt el
a tudat, hogy ennyire megbízik bennem. Mosolyogva szálltam ki a kocsiból.
Megfogtam Ada törékeny kezét majd elindultunk befelé. Amint beértünk egy rendőr
szívélyesen fogadott minket és biztosított róla, hogy mindjárt jön a kapitány
és mindenben segít nekünk. Nem kellett sokat várnunk és az irodába ahol
várakoztunk egy egyenruhás férfi lépett.
- Jó napot – fogott velem és Adával
is kezet. – Miben segíthetek? – ült le az asztal másik oldalára.
- Szeretném megtudni, hogy miért
helyezték Alec Woltört szabadlábra – hadartam el egy szuszra. nem tudom, hogy
miért, de a frász jött rám ezen a helyen és minél hamarabb szabadulni akartam
innen. Az egyenruhás elkezdett kutatni egy dossziéban.
- Meg is van. Tulajdonképpen még lett
volna 25 éve, de egy bizonyos Alison nevű hölgy kifizette a maradék éveit – úgy
éreztem magamat, mint akit gyomorszájon vágtak volna. Ezt nem hiszem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése