66. fejezet: Félelem

Drága olvasóim! egy kicsit hamarabb hoztam a rész mint ahogyan szoktam mert vasárnap nem fogok tudni géphez ülni és nem akartam, hogy esetleg ezen a héten ne legyen rész, de azért remélem nem bánjátok. Jó olvasást a részhez, remélem tetszeni fog!

Puszi mindenkinek! :)

66. fejezet: Félelem

Másnap reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. A karjaim közt Ada is elkezdett mocorogni a hangos zajra. Gyorsan odakaptam a kezem az éjjeliszekrényre ahol a telefonom nyugodott, kinyomtam az ébresztőt, majd adtam Ada hajára egy gyengéd puszit.
- Aludj tovább. - suttogtam neki, de nem nagyon akarta megfogadni a tanácsomat mert egyre többször mocorgott és ebből rögtön tudtam, hogy már nem fog vissza aludni. - Nem vagy fáradt? Eléggé kifárasztottalak az este - tudtam, hogy az incselkedésemre fel fogja emelni a fejét.
- Ezt én is kérdezhetném - emelte rám gyönyörű szép szemét. - Ha jól emlékszem nem én voltam az egyetlen aki kimerült - nevette el magát. Nem bírtam tovább, én is elnevettem magamat. Még mindig alig tudtam felfogni, hogy ez a tökéletes teremtmény az enyém. Állatira szerencsés fickó vagyok. Míg nem ismertem meg Adát csak a buli és a csajok érdekelt, semmi más, de Ada ráébresztett arra, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon mint a bulik. Tisztában vagyok vele, hogy nincs tisztában a szépségével és azzal, hogy mennyi jót cselekszik már azzal is, hogy az élet szemléletét megosztja másokkal. Adának van egy olyan képessége, hogy megváltoztasson másokat és ezt mindennél jobban becsülöm benne.
- Mire gondolsz? - bökte meg játékosan életem szerelme a mellkasomat. Ahogyan ránéztem és megláttam, hogy mosolyog a szívem egész tájékán melegség áradt szét. Az egész mosolyával fel tudja vidítani az egész mosolyomat.
- Arra, hogy mennyire más volt az életem, míg meg nem ismertelek - erre már kíváncsian könyökölt fel és várta, hogy folytassam, de mivel nem mondtam többet felém hajolt és megkérdezte.
- Jó vagy rossz értelemben?
- Természetesen jó - pusziltam meg az orra hegyét. - Te vagy a jobbik énem - csókoltam meg a szája sarkát. Élvezettel figyeltem, hogy pirul el a szavaimra. Fura volt, hogy már nem egyszer szeretkeztünk egymással, de amint feljön egy ártalmatlan téma egyből elpirul. - Hívd fel a munkahelyedet szerelmem - adtam még egy puszit az arcára mielőtt kikeltem az ágyból. - Aztán ha gondolod együtt lefürödnénk és utána foglalok helyet a délutáni gépre - léptem oda a telefonom mellé majd a kezébe nyomtam és vártam, hogy tárcsázzon. Mikor elkezdte bepötyögni a számokat elégedetten bólintottam majd bementem a fürdő szobába és megengedtem a vizet. Mire ismét vissza mentem a szobába Ada még mindig az ágyban feküdt, de már nem telefonált - Na? Mit mondtak? - érdeklődtem miközben leültem mellé az ágyra.
- Elengedtek, de nem voltak túl lelkesek. Remélem nem fognak e-miatt kirúgni. Nagyon megszerettem ezt a munkát, még akkor is ha nem olyan nagy szám. - összefacsarodott a szívem mikor láttam mennyire elkeseredett.
- Nagy szám - mosolyogtam rá biztatóan. - Nem az számít, hogy mit csinálsz, hanem, hogy élvezd amit csinálsz - kacsintottam rá amin végre felnevetett. Nem szerettem szomorúnak látni, azt szerettem, hogy nevet és boldog - Gyere, kész van a vizünk - húztam fel az ágyból.

Ada:

Miután Harryvel megfürdettük egymást bepakoltam a bőröndömet és útra készen álltam a konyhában. Azt vártam, hogy Harry végre lejöjjön és elinduljunk a reptérre, ha így igyekszik le fogjuk késni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem vetem észre az alakot aki hátulról átölelt.
- Mi újság van angyalka? - Zayn hangjára megpördültem - Régen beszéltünk - mosolygott rám. Most, hogy így szembesített vele elszégyelltem magamat. Igaza volt. Mióta Harryvel együtt vagyunk szinte semmi időm sincsen Zaynre, pedig több időt kellene vele töltenem.
- Ne haragudj - kezdtem el mentegetőzni, de mielőtt folytathattam volna Zayn félbe szakított.
- Nem szemrehányásként mondtam. Egyébként én is megismerkedtem valakivel - vigyorodott el a végére. Gondolom lelki szemei előtt megjelent az a lány akivel össze jött.
- Gratulálok. Mikor és hol? Megismerhetem? - zúdítottam rá egyszerre minden kérdésemet amit csak nevetve fogadott.
- Egyszerre csak egy kérdést. Egyébként megismerheted amint Harryvel visszajöttetek. Már ő is nagyon meg szeretne ismerni téged. - kíváncsian néztem rá.
- Meséltél neki rólam?
- Természetesen - ölelt magához. Erős torok köszörülés hallottam a hátam mögül amire rögtön megfordultam és Harry szemeivel találtam szemben magamat.
- Féltékenynek kéne lennem? - nézett rám, majd Zaynre. Nevetve léptem oda hozzá majd hosszan megcsókoltam.
- Nem kell. Tudod, hogy téged szeretlek - Zayn a hátunk mögött elkezdett nevetni és egyből magunkra is hagyott a konyhában. - Menjünk - húztam ki a konyhából. Két órán belül már a repülőn ültünk és Berlin felé tartottunk. Még sosem jártam Németországban és Harry szerint ez pont alkalmas időpont rá, hogy végre valahára lássam az országot. Mivel soha az életben nem utaztam még, míg Harryvel nem utaztam ezért nem sok helyen voltam és Harry szerint ezt be kell pótolni.
- Mindjárt megérkezünk - fogta meg kedvesem a kezemet. Izgatottam vártam már a landolást ami nem sokkal később be is következett. Felpattantam a helyemről és már mentem is a kijárathoz, amit Harry hangos nevetéssel díjazott. A szálloda maga volt a csoda, nem győztem álmélkodni.
- Megyünk úszni egyet? - vetette fel az ötletet Harry. Lelkesen bólintottam. Perceken belül már lent voltunk a medencénél. Olyan jól éreztem magamat ahogyan már régen nem. Nem voltam nyugodt mert mindig attól rettegtem, hogy Alec megint felbukkan és megkeseríti az életemet, de most már úgy érzem, hogy senki nem árthat nekem. Egész nap úsztunk, játszottunk és olyan kajákat ettünk amiről még csak nem is hallottam. Boldog és felszabadult voltam. Késő este tértünk vissza a szállodába. Kopogtatásra lettem figyelmes, de mivel Harry éppen zuhanyozott ezért kinyitottam.
- Jó estét - köszöntem a kint ácsorgó portásnak.
- Jó estét - mosolygott rám barátságosan. - Ezt magának küldték - nyomta a kezembe a borítékot. Csodálkozva pillantottam távolodó alakja után. Ki küldött nekem levelet? Elvégre senki sem tudja, hogy mi itt vagyunk. Kíváncsian bontottam ki a levelet, de amint megláttam mi van benne még a vér is meghűlt az ereimben. Nem tudsz elbújni előlem. Ezt tazsd észben!