69. fejezet: Esküvő, s nagy meglepetés

Már csak 3 rész+ epilógus lesz! Jó olvasást! :) Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a fejezet!

69. fejezet: Esküvő, s nagy meglepetés

Miután bejelentettük a fiúknak, hogy Harry és én eljegyeztük egymást belekezdtek a szervezésbe. Jóformán ki sem kérték semmiben a véleményünket. Egyszerűen csak eldöntötték, hogy az úgy lesz és kész. Nekünk semmi beleszólásunk nem volt, egészen addig míg Harry ki nem akadt. Megmondta a fiúknak, ha nem állnak le akkor még az esküvőre sem engedi, hogy eljöjjenek. Én tudtam, hogy csak blöfföl mert előre figyelmeztetett, hogy ezt fogja mondani, de úgy látszik a fiúknál hatásos volt, mert ezután már a mi véleményünket is kikérték és nem csináltak úgy mintha az ő esküvőjüket készítették volna elő. Még szerencse, hogy Harry beszélt velük mert kezdtem úgy érezni, hogy nem is az én esküvőm lesz hanem a fiúké. Miután Harry beszélt a fiúk fejével, minden boltot végig jártunk. Belevetettük magunkat a szervezésbe. Ami azt illeti, nagyon izgultam már a nagy nap miatt. Nem győztem kivárni, de nem csak én. Harry legalább olyan izgatott volt mint én, egyfolytában azt hajtogatja mennyire szeretne már elvenni feleségül. Ezeken mindig jót derülök, de egyben nagyon jó hallani, hogy ennyire várja már, hogy egy életre összekössük az életünket. Sok mindenen mentünk már keresztül és sok akadály volt előttünk, legfőképpen a múltam árnyai, de most már mindennek vége. Új életet kezdtünk és már nem akarok gondolni arra, hogy mi lett volna akkor ha nem ismerkedem meg Harryvel. Igazság szerint pár hónappal ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy valaha férjhez fogok menni. Mondjuk azt el kell ismernem, hogy mind a kettőnket túl fiatalnak gondolom, de szeretem Harryt és nem szeretném elveszíteni. megismerkedtem Harry szüleivel akik rögtön a szívembe lopóztak. Annyi kedvességgel és szeretettel fogadtak, hogy majdnem elsírtam magamat. Jó érzés volt, hogy nem hitték azt, hogy elveszem tőlük Harryt. Sok olyat hallottam már, hogy éppen ezért nem szeretik meg az anyák a fiúk barátnőjét, mert azt hiszik, hogy majd elveszik tőlük, de szerencsére Annie nagyon rendes volt velem és nem éreztette azt, hogy nem tartozom a családhoz, éppen ellenkezőleg.

Végre valahára elérkezett a nagy nap. Izgatottan keltem fel az ágyból. Szokásomhoz hívem Harryhez fordultam volna, de ekkor eszembe jutott, hogy Zayn kijelentette, hogy az ifjú jegyespár nem aludhat együtt az esküvő előtti napon mert az szerencsétlenséget hoz. Éppen ezért nem láttam Harryt tegnap délután óta. Ő egy közeli hotelban szállt meg, hogy hamar odaérjen majd a templomba. Elindultam a fürdőszoba felé, hogy lezuhanyozzam és ezzel is megnyugtassam az idegeimet. Ahogyan közeledett az esküvőm időpontja egyre idegesebb lettem. Beálltam a zuhany alá és megengedtem a jó forró vizet. Fél órán belül lezuhanyoztam, megmostam a hajamat és felöltöztem. Ahogy végeztem kopogtattak a fürdőszoba ajtaján.
. Itt van a manikűrös. Siess - kiáltott be az ajtó túloldaláról. Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe, majd miután elégedett voltam az eredménnyel kiléptem a szobából ahol egy barna lány pakolta ki éppen a cuccait a táskából.
- Szia - nyújtottam felé a kezemet. Annyira megijedt a hirtelen hangtól, hogy ijedtében ugrott egyet. Ezen csak mosolyogni tudtam, de nem nevettem fel hangosan mert nem igazán akartam zavarba hozni. Miután bemutatkoztunk neki is állt a munkának. Miközben csinálta a körmömet tök jól elbeszélgettünk. Mire végzett egészen megkedveltem ezt a lányt. Amint elment jött a fodrász és ez így ment egész nap. Tucatjával jöttek az emberek, hogy felkészítsenek az esküvőre. Pár óra elteltével az esküvői ruhámban, új frizurával néztem bele a tükörbe. Nem ismertem magamra.
- Gyönyörű vagy - jött be a szobába Zayn. Azt hiszem nem túlzok mikor azt mondom, hogy az álla a padlót verdeste. Örültem, hogy ilyen hatást váltok ki belőle, mert ha neki tetszem akkor egészen biztosan Harrynek is fogok. Legalábbis nagyon remélem, mert megszenvedtem ezért a külsőért. - Mehetünk? - bólintottam mire Zayn megfogta a kezemet és kivezetett a házból. Megkértem Zayn, hogy vezessen be mivel ha úgy vesszük nincsen apám aki az oltárhoz vezethetne. Harry után pedig Zayn áll hozzám a legközelebb.Harry is helyeselte, hogy őt kérjem meg. Az elején mikor megismerkedtünk folyton féltékeny volt Zaynre mert ilyen jóban van velem, de szerencsére ez már elmúlt és felfogta, hogy mi csak barátok vagyunk és mindig azok is voltunk. Ez sosem volt másképp. Végre odaértünk a templomhoz, ahol már minden barátunk és családtagok összegyűltek. A legtöbbje Harrynek az ismerőse, mivel én nem sok mindenkit ismerek, de azért akad egy barátom akit én szintén meghívtam. Mayának már elég szépen kikerekedett a pocakja, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Boldogan jön oda hozzám és megölel.
- Gratulálok - mondta mosolyogva. Igazság szerint, ha minden igaz akkor Mayának is nemsokára lesz az esküvője, ugyanis amíg én Harryvel elutaztam, ő bepasizott és úgy tűnik a srácot egyáltalán nem érdekli, hogy más férfitól terhes.
- Köszönöm - súgtam vissza, mielőtt még besétáltam volna Zayn mellett a templomba. Amint beléptünk mindenki felállt és felénk nézett, de én nem láttam senki mást csak Harryt. Ahogyan néz azzal a gyönyörű szemével, egyszerűen nem bírok neki ellenállni. Zayn és én végre odaértünk az oltárhoz, ezért a pap elkezdte az esketést. Én az egészből jóformán nem hallottam semmit mert csak Harry létezett nekem, minden más körülötte megszűnt létezni számomra.
- Házastársaknak nyilvánítom magukat. Megcsókolhatja a menyasszonyt - fejezte be végül a pap, mire Harry odahajolt hozzám és megcsókolt. A templomban tapsvihar tört ki.

Miután a pap hivatalossá tette a kapcsolatunkat és immár Harry felesége vagyok ezért a fiúk házában nagy lagzit csaptunk. Annyi ember volt, hogy alig lehetett elférni, de azért mindenki nagyon jól érezte magát. Buliztunk, ettünk, ittunk és táncoltunk. Rengeteg gratulációt kaptunk az este folyamán ami ha úgy vesszük nagyon jól esett, de jó lett volna már Harryvel egy kicsit kettesben lenni.
- Nem megyünk ki egy kicsit a kertbe? - súgtam Harry fülébe. Harry nem szólt semmi, csak bólintott, majd megfogta a kezemet és kihúzott a tömeg kellős közepéből, egyenes a kertbe.
- Most már jobb? - mosolygott rám Harry, amivel megmutatta édes kis gödröcskéit. Nagyon jól tudta, hogy miért akarok kijönni a kertbe ezért meg sem próbálom letagadni. Úgyis felesleges lenne.
- Jobb - hajoltam közel hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem bírtam most már magammal, szükségem voolt rá, az érintésére és arra, hogy egy kicsit kettesben legyünk. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk mikor valaki megköszörülte a torkát magunk mögött. Ijedten húzódtam el Harrytől. Niall zavartan vakarta a tarkóját és egyik lábáról a másikra állt zavarában.
- Mi a baj Niall? - kérdeztem meg végül mikor láttam, hogy milyen komoly a tekintete. Most már Harry is jobban figyelt sz ír fiúra mert Niallnél nem megszokott, hogy valami miatt szomorkodjon. Főleg nem egy ilyen napon.
- Van itt valaki aki beszélni szeretne Adával - kezdett nagyon rossz előérzetem lenni.
- KI az? - kérdezte Harry mielőtt még én reagálhattam volna. Meg kell szoknom, hogy ezentúl mindent meg kell osztanom Harryvel.
- Dottie - amint kimondta ezt a nevet mind a ketten megdermedtünk. Jól hallottam? Mit keres itt? És ami a legfontosabb mit akarhat tőlem? Mindig is utált és nekem sem volt a szívem csücske, soha. Most mégis beszélni akar velem? Miért pont ezen a napon? Azt hittem, hogy semmi sem ronthatja el a kedvemet, de úgy látszik tévedtem. Nem, parancsoltam magamra. Egy ilyen jelentéktelen személy nem ronthatja el életem legfontosabb napját.
- Beszélek vele - törte meg a csendet Harry - Te várj meg itt - intézte most hozzám a szavait, de én tagadóan megráztam a fejemet.
- Veled megyek - Harry látta rajtam, hogy nem fogom meggondolni magamat, ezért beleegyezően bólintott, majd megfogta a kzemet és elindultunk Niall után. Amint megláttuk Dottiet Harry egész teste megfeszült. Csendben méregettük egymást, míg Harry meg nem törte a zavaró csendet.
- Te meg mit keresel itt?