5. fejezet: A
rendezvényen
Reggel nagyon korán keltem mert
annyira izgultam, hogy minden rendben menyjen. Reggelizni sem tudtam, alig
tudtam magamba gyömöszölni két falatot. Nem gondoltam volna , hogy ennyire
fogok izgulni, de szerintem ez érthető hisz ez az első rendezvény amit teljesen
egyedül csináltam. Igazából az egyetlen rendezvény. Úgy félek, hogy valami baki
lesz. Mi van ha nem érkezik meg a torta, vagy rosszat hoznak ki? ÁÁÁ én ezt nem
bírom tovább. Inkább indulok, hogy megnézzem minden rendben megy e. Habár
szerintem még senki nincs ott. Nem baj. Addig se idegeskedem itthon. Már lent
voltam a kapuba mikor egy öregúr megszólalt mellettem.
- Kedveském, nem tudna nekem segíteni
felcipelni a csomagomat? – nézett rám segélykérően. annyira el voltam merülve a
gondolataimba, hogy észre se vettem először a mellettem álló idős embert.
- Persze szívesen segítek – mondtam
neki mosolyogva – hányadik emeleten lakik? – kérdeztem kedvesem. Amíg segítek
neki addig is telik az idő és nem gondolok a közelgő szülinapra.
- A legtetején kedveském. – hát ez
remek. 6 emeletes a ház ráadásul nincsen benne lift. Legalább meglesz a
reggeli tornám. 20 percbe telt mire felértem az idős bácsival mert ő nem nagyon
tudott menni.
- Ah köszönöm édeském. Most már magam
is boldogulok – mondta mikor már ott álltunk a bejáratnál – tudod most
költöztem ide és még nem vagyok hozzászokva ehhez a sok lépcsőhöz.
- Értem, de ne haragudjon meg de
nekem mennem kell dolgozni. – már nagyon elegem volt. Miközben jöttünk felfele
a annyi bölcsességet halottam, hogy egy életre elég volt.
- Persze nem haragszom. Menyjen csak.
– mosolygott rám. Már rohantam is lefele. Mér nem tudott az elsőre költözni.
Remélem nem találkozunk túl gyakran még ha ez csúnyán is hangzik mert szívesen
segítek, de azt nem szeretem mikor meg akarják mondani, hogy mit csináljak az
életemben. Ezt nagyon utálom. Mentem is tovább az étterem felé, de útközben
megálltam egy pékségnél mert már kezdtem éhes lenni. úgy tűnik a cipekedés
meghozta az étvágyam. Gyorsan megettem egy pizzás csigát majd mentem is a
munkahelyemre. Megint vissza tért ez az idegesség. Már remeg mindenem, de most
nem foglalkoztam vele, ha azt hittem, hogy én leszek az első hát tévedtem.
Conor és még néhány díszítő már ott volt és elég keményen folyt a munka.
- Ada már itt vagy? – nézett rám
Conor.
- Igen nem bírtam aludni annyira
izgulok, hogy minden rendben menyjen. – mondtam széles mosollyal – szóval úgy
gondoltam inkább bejövök, hátha tudok segíteni.
. Hát éppenséggel tudnál, mert nekem
el kell mennem, szóval akkor felügyeld a munkásokat, hogy minden rendbe menjen
mert nem merem őket egyedül hagyni. Számíthatok rád? – nézett rám teljesen
komolyan. Nem mindig tudod eldönteni, hogy flörtölni akar velem vagy teljesen
komolyan beszél. Most viszont úgy vettem észre hogy komolyan beszél, ezért
inkább megtartottam magamnak a cinikus véleményem. Hamar megtanultam hogy néha
jobb csendben lenni mert ha Conor-nak olyanja van akkor nagyon ki tud akadni és
akkor inkább menekülni kell előle. Ilyen volt akkor is mikor legutóbb
visszautasítottam és ő meg kölcsön adott azoknak a részeg hapsiknak. Ezt még
mindig nem tudtam neki megbocsájtani. Annyira megalázó volt. Pont mint az
intézetben egy-két alkalom adtán.
- Persze számíthatsz rám – mondtam
végül nem túl lelkesen. nem akartam azt a benyomást kelteni, hogy ő olyan
munkát tudott amit ilyen nagy izgalommal csinálok.
- Akkor jó. Elmentem. Szia. – ezzel
el is rohant. Nagyon fontos dolga lehetett mert még sosem hagyta más kezére a
szervezéseket az étterembe, de nem is foglalkoztam vele. Nagyon sűrű délelőttöm
volt mert rengeteg mindent kellett elintéznem. A munkások olyanok voltak mintha
semmihez se értenének mert kb mindent elszúrtak. 5 percre nem hagyhattam őket
magukra, mert amint elmentem valami mást csinálni akkor tuti, hogy elrontottak
valamit. Nem is értem milyen munkások ezek. Egész biztos ha még csinálok valaha
ilyet akkor nem őket fogom megbízni. Lassan befutott mindent. Délután 2 óra
körül megjöttek az italok is, rá tíz percre az ételek is és vele együtt a
sütemények. Elég sok időbe telt mire mindegyiket átnéztem, hogy mindent amit
rendeltem azt hoztak e és hogy nem hoztak e többet. Már kezdtem fáradni, de hál
istennek délután 3 óra fele befutott Maya is. Annyira örültem neki, mert
tényleg mindenbe segített nekem. Végre mindennel kész voltunk és kezdődött a
parti. Ete tíz óra körül már a fél társaság tiszta részeg volt. Mondjuk nem is
csodálom mert elég sok piát rendeltek. Mikor épp az üres poharakat vettem le az
egyik asztalról úgy éreztem mintha valaki figyelne. Megfordultam és egy
gyönyörű zöld szempárral találtam szemben magam. Nem foglalkoztam vele, inkább
folytattam az üres poharak leszedését.
Harry szemszöge:
Már egy ideje néztem egy gyönyörű
lány és gondolom megérezhette, hogy nézem mert felém fordult és gyönyörű
szemeit az enyémbe fúrta. Gondolom itt dolgozhat mert egészen biztos, hogy mi
nem hívtuk meg ezt a lányt a buliba mert még életembe nem láttam. Legalábbis
nem emlékszem, hogy találkoztam volna vele. Épp fel akartam állni, hogy
elinduljak felé és beszéljek vele, de akkor egy hapsi neki ment és az egész
tálcát a földre borította. Szegényt nagyon megsajnáltam mert ahogy láttam még a
hapsi őt hibáztatta pedig ő volt a balfék. Mentem volna segíteni neki, de nem
igazán tudtam egyenesen megállni ezért inkább tovább néztem az eseményeket.
Ahogy láttam a lány nem hagyta, hogy rá kenjék az egészet és ezért valaki
behívta az irodába és innentől elvesztettem a szemem elől. Ekkor Zayn oda adott
még egy teli feles poharat és innentől nem sok maradt meg.
Ada szemszöge:
- Mégis te meg mit képzelsz magadról?
Neki állsz vitázni egy vendéggel? Azt akarod, hogy soha többet ne kapjunk
megbízást? – nézett rám Conor olyan dühösen amilyennek már régen láttam.
- Nem akartam én semmi rosszat csak
nem éreztem jogosnak, hogy nekem áll feljebb mikor ő borította ki a tálcát a
kezemből. – néztem rá bűnbánóan Ahogy láttam nem igazán érdekelte, hogy nekem
volt igazam csak az érdekelte, hogy én hogy beszéltem egy vendéggel.
- Ez engem nem érdekel. Még egy ilyen
ne legyen vagy búcsúzhatsz a munkádtól. Világos? – nézett rám még mindig nagyon
dühösen.
- Igen megértettem.
- Remek akkor menj vissza dolgozni –
ezzel hátat is fordított nekem és ment a dolgára. Legszívesebben elsírtam volna
magam, de nem lehetett mert akkor kirúgna az egészen biztos. Az este hátralévő
része nyugisan telt. Már hajnal 4 körül végre az utolsó vendég is elment ezért
én is mehettem haza. Mikor már az utca sarkán voltam megláttam 5 srácot aki
összevissza dülöngélt. egyértelmű, hogy tiszta részegek. Már épp mentem volna
tovább mikor az egyikük felém kezdett el sétálni. Nagyon beparáztam. Mi van ha
bántani akar? Nincs itt senki aki megvédjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése