Meghoztam a kövi rész és remélem, hogy tetszeni fog.
7. fejezet: Te meg ki vagy?
Harry:
- Te meg ki vagy és mit keresel a házunkban – üvölti Lous mellettem azt hittem, hogy ott helyben szétrobban a helyem – te is valami örült rajongó vagy? Inkább adunk aláírást csak ne támadj le minket és ne hívd a sajtókat. – üvölt továbbra is a legjobb barátom. Azt hiszem mindjárt leütöm ha még egy szót is szól.
- Na álljunk csak meg – üvölti vissza egy gyönyörű lány akit eddig észre se vettem. Ez volt az a lány a buliról akinek segíteni akartam, de a lábam nem akart valahogy egyenesen menni. Azt hiszem addigra már egy kicsit be voltam csiccsentve. – ti vagytok az én lakásomba mert este olyan részegek voltatok, hogy még a saját lábatokra se tudtatok megállni. Szegény Liam-nek kellett egyedül cipelni 4 srácot és hogy a rajongótok lennék? Tegnap estig nem is halottam még a bandátok nevéről szóval ne merj velem kiabálni mert nincs hozzá jogod. Világos? – ezzel kiviharzott a szobából. Most néztünk csak igazán körül. Ez tényleg nem a mi lakásunk. Ez sokkal kisebb és ráadásul hegyén hátán alszunk.
- Liam el tudnád nekünk ezt magyarázni – néz Zany Liam-re. Már mindenki kíváncsi pillantással fordult a srác felé.
- Persze – mondta majd belekezdett a mesébe. Egészen addig elmondta, hogy Adával most már tudom hogy így hívják felhoztak minket a lakásba – szóval ha kimentek utána Louis kérj tőle bocsánatot mert ha ő nincs akkor szerintem az utcán aludtunk volna.
- Rendben - mondta Louis lehajtott fejjel. Kicsit megsajnáltam mert látszott rajta hogy tényleg megbánta amiket mondott. Lassan kibattyogott mindenki a konyhába ami megjegyzem nem volt túl tágas. Megálltunk Ada előtt majd Louis megszólalt.
- Sajnálom, hogy elkezdtem veled ordibálni de nem vagyok hozzászokva, hogy más házába ébredjek fel és hát meglepett a jelenléted – mondta lehajtott fejjel.
- Semmi baj azt hiszem én is ezt tettem volna – mosolyodott el. Azt hiszem mindenki nagyon megkönnyebbült, hogy nem haragudott ránk, sőt még ránk is mosolygott. Azt hittem, hogy ott helyben elolvadok a mosolyától. – gyertek enni. Mindenki mondta, hogy nem éhes egyedül Niall mondta, hogy kér. Azt hiszem ezen senki nem lepődött meg. Miközben Ada felállt, hogy elkészítse a kaját Niall-nek addig én oda osontam mögé és a fülébe súgtam.
- Nincs kedven eljönni ma este velem valahová?
- Nincs – mondta egyszerűen majd elsétált. Nagyon meglepődtem. Mi az, hogy nem? nekem a legtöbb csaj repesne a boldogságtól ha elhívnám akár csak egy italra. Többet nem is foglalkozott velem. Igazság szerint nagyon hűvös volt. Biztos ő is olyan csaj akit győzködni kell egy kicsit. Na nem baj. nekem van időm. Biztos bele fog egyezni. ezen a gondolaton elmosolyodtam.
Ada:
Mit képzel magáról ez a srác? Mintha ő lenne a világmindenség. Egyfolytában mikor elmegyek mellette mindig rám vigyorog mintha olyan ellenállhatatlan lenne, ráadásul egyfolytában a kezemet akarja fogdosni. Már nagyon elegem lett belőle. Ráadásul ezen a többi fiú meg jókat mosolygott ami még jobban dühített. Eszembe jutott egy ötlet amivel le tudom koptatni. Ezen elkezdtem mosolyogni.-Harry, meggondoltam magam mégis menjünk el valahová. Most induljunk is. – mondtam tetetett vidámsággal. Harry arca azonnal felragyogott.
- Tudtam, hogy meggondolod magad. Menjünk el hozzám ott van a kocsim.
- Rendben mosolyogtam – erre rögtön fel is pattant és már indult is az ajtóhoz amint az ajtó közelébe ért kilöktem a lakásból.
- Remélem ebből megérted a nem szót és most tünés. – ezzel becsaptam az orra előtt az ajtót. Még láttam a megrökönyödést az arcán, de nem érdekelt – nem bánnám ha ti is mennétek és felejcsétek el, hogy merre kell a házam felé jönni. Világos? – kiáltottam rájuk. Mindegyik csak értetlen fejjel nézett rám ezért a tettek mezejére léptem. Odamentem a kanapéhoz ahol épp ültek és mindkét kezemmel elkezdtem húzni két fiút. Annyira meglepődtek, hogy még hagyták is magukat. Mikor az ajtóhoz értem velük őket is kilöktem. Ugyanez történt még egy sráccal. Már csak Liam ült a nappalimba. Azt hiszem jót mulatott rajtam.
- Most engem is ki fogsz dobni? – kérdezte nevetve. A fejét nézve én is elkezdtem nevetni.
- Nem, eddig te vagy közülük a legnormálisabb és te nem v agy olyan iszákos mint ők és tudod, hogy reggel hol kelsz föl.
- Hát igen, most viszont szerintem én is megyek a srácok után. nagyon örülök, hogy megismertelek Ada. Nagyon megkedveltelek, szóval lehet hogy majd beugrom a Marlott’s-ba egyszer- kétszer. Nem lenne gond?
- Nem, mondtam már, hogy téged egészen megkedveltelek – mosolyogtam. Miután Liam is elment egész nap csak lustálkodtam és néha mikor olyan kedvem volt elkezdtem takarítani.
Ezért a fele napom takarítással a másik fele pedig lustálkodással telt. Már nagyon rám fért egy kis pihenés. Gyakrabban kéne jönnöm szabadságra csak az a baj, hogy az anyagi körülményeim nem engedik. Na mindegy. Este 10 óra körül lefeküdtem aludni mert másnap melóba kell mennem. Reggel 6-kor megint a zene dübörgésére ébredtem. Tegnap már kezdtem örülni, hogy befejezte a hajnali bulizgatást. Jobbnak láttam nem átmenni mert csak felhúzom maga rajta. Egyszerűen nem értem, hogy lehet ilyen tapló. Nem is foglalkozom
vele, de az biztos ha megkapom a szervezésért a pénzt veszek magamnak egy új Mp3-as lejátszót mert nagyon hiányzik a régi. Akkor legalább nem kéne ezt a ricsajt elviselnem, csak bedugnám a fülemet és akkor még vissza is tudnék aludni egy kicsit. Miután felöltöztem elindultam a munkába. Maya ma csak délutánra jön mert ma megy nőgyógyászhoz a kicsi miatt, hogy megtudja minden rendben van e. Már alig várom, hogy bejöjjön és meséljen. A délelőtt viszonylag nyugodtan telt, de egyszer csak belépett egy nagyon is ismerős személy akit tegnap reggel kidobtam a lakásból mert nem hagyott fel az udvarlásával.
- Még mindig nem érted, hogy nem érdekelsz egyáltalán? – néztem rá mérgesen.
- Értem csak szeretném ha megmagyaráznád, hogy mér nem akarsz tőlem semmit. Mi bajod van velem? – nézett rám kíváncsian. Ez a srác tényleg azt várja, hogy megindokoljam. Eszembe is jutott egy egész jó ötlet. Így biztos leszáll rólam.
- Nagyon egyszerű. Van pasim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése