8. fejezet: Van pasim

8. fejezet: Van pasim

- Nagyon egyszerű. Van pasim.
- Mi van? Eddig ezt mér nem mondtad? – nézett rám zavarodottan.
- Mér kellett volna mondanom? Nem tartozom neked elszámolással. Ráadásul nem is ismerlek. – ezzel mentem volna tovább a dolgomra, de Harry megfogta a kezem.
- Nem hiszek neked, ha igaz amit mondasz akkor mond meg az illető nevét. – úgy éreztem csapdába kerültem. Most mit mondjak? Hisz nem nagyon ismerek senkit akire azt mondhatnám, hogy a pasim. Harry biztos csak azt mondaná, hogy biztos kitaláltam ezért gyorsan ki kellett találnom valamit.- Conor-nak hívják – vágtam ki egyszerre. Megrémültem mér pont Conor? Na most már mindegy. Biztos nem fog haragudni ha kölcsön veszem a nevét egy kifogáshoz. – ennek az étteremnek a tulajdonosa. Őt bíztátok meg a szülinapi bulival. Emlékszel? – nagyon remélem, hogy bevette. Nagyon rosszul tudok hazudni és alapjáraton gyűlölöm mikor valaki hazudik vagy ha én magam, de most nem volt más választásom. Meg kell értse, hogy nem akarok tőle semmit.
- Igen emlékszem. Szereted? – ez meg milyen arcátlan kérdés? mi köze van hozzá? Megint hazudnom kell és csak remélni mertem, hogy hamar leszáll erről a témáról.
- Igen nagyon, de most mennem kell dolgozni mielőtt még a főnök észreveszi, hogy zaklatsz mert akkor biztos nem állna jót magáért – ezzel fogtam magam és ott hagytam a még mindig tátott szájú Harry-t.Nem tudom elhinni, hogy van pasija. Mintha kést döftek volna bele a szívembe. Ilyet még soha nem éreztem. Még csak most találkoztam ezzel a lánnyal, de már is az ujjai közé csavart. Éreztem, hogy valami rezeg a zsebembe. Biztos a telefonom. Meg sem néztem hogy ki az csak felvettem.
- Igen? – szóltam bele nem túl lelkesen. Ez az illető mér nem tudott volna később hívni?
- Szia, szívi. Mért olyan unott a hangod? Mi történt? – nagyot néztem én teljesen elfelejtettem, hogy nekem van barátnőm. A fenébe találkoznom kéne vele és megmondani, hogy a kapcsolatunknak vége. Nem maradhatok vele ha ilyen érzéseket táplálok Ada iránt, még ha nem is tudom, hogy az milyen érzések mert még én se vagyok biztos benne.
- Szia Ashley. Találkozunk holnap este? Elmehetnénk egy négyes randira – tudom, hogy szakítanom kéne vele, de talán ha úgy találkozok Adával, hogy ő is ott van akkor nem lehet gond. Biztos bele fog egyezni, hogy eljöjjön velünk. Elvégre ki ne egyezne bele?
- Persze menjünk. Kivel fogunk menni?
- Úgy se ismered akkor holnap este fél 8 –ra ott vagyok érted. – ezzel le is tettem a telefont. Észre vettem azt a fickót akire Ada azt mondta hogy a pasija. Oda mentem hozzá.- Szia, én Harry Styles vagyok. – mondtam teljesen nyugodtan. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen nyugodt tudok maradni.
- Szia, gond volt a szülinappal? – elég feszülten tette fel a kérdést. Éreztem, hogy a legrosszabbra számít. Hagytam még egy kicsit szenvedni, tudom gonosz vagyok, de akkor is féltékeny vagyok, hogy ő Ada pasija. Meg sem érdemli. Én sokkal jobban megérdemelném.
- Nem csak meg szeretném kérdezni, hogy nem akarsz – e eljönni velem és a barátnőmmel dupla randira?
- Tőlem mehetünk, de nekem most nincs barátnőm – teljesen jól játszotta a meglepett képet és a zavarodottságot az arcán. Akár színésznek is elmehetett volna.
- Nem kell most már előttem titkolóznotok. Ada elmondta, hogy a barátnőd. Gondolom azért titkoltátok a kapcsolatotokat, hogy nemhogy azt higgyék a munkatársak, hogy kivételezel vele, de nekem Ada bevallotta, hogy szeret. Szóval akkor eljöttök? – kérdeztem meg ismét. Szerintem zavarta, hogy tudom az igazságot, de engem nem nagyon érdekelt, csak egyezzen bele és kész.
- Persze, tőlem mehetünk.
- Remek, akkor holnap 8-kor találkozzunk itt az étterem előtt. – ezzel mentem is a dolgomra. Adának nem mondtam el, hogy beszéltem a pasijával. Gondoltam majd ezt ő maga megteszi.Ez a nap nagyon fárasztó. Ráadásul ma én zárok Conor-ral együtt. Ő még mindig az irodába gubbaszt. Egész délután nem is találkoztam velem, ami nekem szokatlan hisz mindig itt sürgött- forgott körülöttem. Na mindegy. Engem nem nagyon érdekel mert így legalább lvan egy kis nyugalmam. Elmentem átöltözni. Már épp léptem volna ki a bejárati ajtón mikor meghallottam bentről a nevemet. Amint visszafordultam Conor száját éreztem az enyémen. Próbáltam ellökni, de nem nagy sikerrel. Mire végre sikerült kiszabadulnom a szorításából már egész testembe remegtem.
- Beléd meg mi a fene ütött? Teljesen elment az eszed? – nagyon ideges voltam. Egyszerre minden rossz emlék a felszínre tört.
- Most meg mit színészkedsz? Nem te mondtad annak a Harry gyereknek, hogy belém vagy esve? – ezzel a száját megint az enyémre nyomta. Undorítónak találtam a száját és az érintését a testemen. Már egész testem és lelkem remegett. Mikor elkezdett simogatni már bőgtem is. Mikor nem akart elengedni akkor a térdemmel ágyékon rúgtam.
- Azt csak azért mondtam, hogy végre békén hagyjon. – ezzel kirohantam az ajtón. A sírástól nem láttam az utcát. Mér kell minden férfinak ilyen gusztustalannak lennie? Undorodom az érintésüktől. Mindegyikétől. Még mindig reszket az egész testem. Mér kellett Harrynek beleavatkoznia? Mér nem tudott egyszerűen békén hagyni? Vagy fél órába telt mire haza tudtam menni. Még mindig rázkódtam a sírástól. Gyűlölöm, hogy lánynak születtem. A férfiak élvezik ha egy nőt megalázhatnak. Legszívesebben soha többet nem mennék ki a lakásból, de ezt sajnos nem tehetem meg mert akkor nem tudom miből kifizetni a lakást. Nagy nehezen eljutott a tudatomig, hogy már vagy harmadszorra kopogtatnak. Gyorsan felkeltem és mentem ajtót nyitni. Ki lehet ez ilyen későn. Már elmúlt éjfél. Mikor kinyitottam Dév-vel találtam szemben magam
- Szia Ada, bocs a kései zavarásért, de nagyon fontos dolog miatt jöttem és nem akartam levélbe leírni.- Mondjad mi a baj? – már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi hozta ide ilyen kései órában.
- Az a helyzet, hogy el fogom adni a lakást és már vannak is érdeklődök. Szóval a lényeg, hogy 1 hét múlva ki kéne költöznöd a lakásból.
- Mi van? – néztem rá értetlen fejjel.