9. fejezet: Dupla randi

9. fejezet: Dupla randi

- Az a helyzet, hogy el fogom adni a lakást és már vannak is érdeklődök. Szóval a lényeg, hogy 1 hét múlva ki kéne költöznöd a lakásból.
- Mi van? – néztem rá értetlen fejjel.
- Azt mondtam, hogy eladom a lakást és…- itt muszáj volt félbe szakítanom, mert nem bírtam tovább. El sem hiszem amit mond.
- Hallottam, hogy mit mondott. Engem az érdekel, hogy mér akar 1 hét alatt kidobni. Ennyi idő alatt még lakást se találok, ráadásul nemrég adtam oda az emelt lakbér árát.
- Tudom és sajnálom, de a feleségemmel nyaralni szeretnénk menni és abból a pénzből, amit a lakásért kapunk simán el tudunk menni. Ha 1 hét múlva nem költözöl ki akkor kénytelen leszek kilakoltatni téged. Sajnálom. – ezzel el is ment. Ezt nem tudom elhinni. Ez nem velem történik. Azt hiszem, ennek a napnak rosszabb befejezése nem lehet. Most mit csináljak? Hova menjek lakni? Nincs pénzem, mert a lakbéremelés több mint a fele fizetésemet elvitte. Az ágyon ültem és csak néztem ki a fejemből. Már sírni se volt erőm, olyan minthogyha meghaltam volna. Egyszerűen nem érzek semmit. Valamikor hajnal fele el tudtam aludni, de mikor felkeltem reggel rosszabbul éreztem magam mint az este. Szinte nem aludtam semmit. Nem is tudom, hogy fogok én így dolgozni. Remélem nem találkozom Conor-ral mert azt már nem bírnám ki. Nem akarom látni. Legszívesebben most is elbőgtem volna magam ha visszagondolok a tegnap estére. Pedig már azt hittem, hogy az este elfogyott minden könnyem, de úgy látszik, hogy tévedtem. Olyan szívesen beszéltem volna valakivel, de Maya ma nem jön dolgozni mert a szülei mennek látogatóba. Most fogja elmondani nekik, hogy teherbe esett és emiatt abba hagyta az iskolát. Őt se irigylem ebben a helyzetben. Mikor odaértem az étterem bejáratához nagy levegőt vettem és benyitottam. Nagy szerencsétlenségemre Conor a pult mögött állt és épp beszélgetett egy vendéggel.
- Jó reggelt – vettetem oda nem is várva választ már is az öltözőbe rohantam. A lehető legkevesebbet szeretnék vele egy léktérbe lenni. Mikor kiléptem az öltöző ajtaján beleütköztem valakibe. Már épp bocsánatot akartam kérni mikor látom, hogy Conor az. Megpróbáltam gyorsan elmenni mellette, de megfogta a karomat és nem engedett.
- Ada sajnálom a tegnap estét. Azt hittem te is élvezni fogod. Nem gondoltam, hogy ennyire meg fogsz ijedni. Gondolom még szűz vagy azért pánikoztál be ennyire. Ugye? Nem akartalak bántani, de miután az a srác azt mondta, hogy teljesen belém vagy esve ezért úgy gondoltam, hogy nem bánnád, ha történne köztünk valami. Eszembe se jutott, hogy lekoptatásként mondtad neki, hogy velem jársz és hogy szerelmes vagy belém. – látszott rajta, hogy megbánta és hogy szégyenkezik miatta.
- Oké semmi gond. Felejtsük el. – mondtam mosolyogva, de nem a várt hatást értem el. Úgy éreztem még mondani akar valamit. – Van még valami?
- Hát igen. Megígértem Harrynek, hogy elmegyünk velük egy dupla randira. – azt hittem ott helyben rosszul leszek. – akkor még azt hittem, hogy tényleg szerelmes vagy belém és hogy nem lesz gond.
- Ezt nem hiszem el, ha lemondjuk biztos tudni akarná az okát és idejönne, hogy kérdezősködjön - kezdtem nagyon bepánikozni. Ez is csak velem történhet. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Játsszam el Conor-ral a szerelmes párt? De az olyan kétszínűség. Viszont ha nem megyünk el soha nem fogom tudni lerázni Harryt.
- Ada szerintem inkább lemondom – már épp indult volna az irodához mikor utána szóltam.
- Conor, nem játszod el velem, hogy a pasim vagy? Cserébe 1 hétig dupla műszakot vállalok. Rendben?
-Nem kell dupla műszakot vállalnod. Ez csak természetes a tegnap este után. Ezzel kárpótollak. Akkor majd menj el korábban mert 8-ra ide jönnek az étterem elé. Oké? – azt vártam, hogy tiltakozni fog vagy lesz valamilyen ellenvetése vagy kívánsága cserébe, de nem.
- Rendben. Köszi Conor. – azt hiszem tud ő jó fej is lenni, nem csak olyan perverz állat mint tegnap este volt. A nap elég gyorsan telt. 6-kor elindultam haza, hogy vissza érjek 8-ig. Amint haza mentem rohantam is a fürdőbe gyorsan lezuhanyoztam, majd türközőbe kijöttem és megálltam a szekrényem előtt. Mit vegyek fel? Végül erre esett a választás:

Felvettem hozzá egy fekete magas sarkút. Ez a ruha és a cipő az édesanyámé volt. Ami nálam maradt belőle semmit nem dobtam ki. Feltettem azt a nyakláncot amit mindig magamnál hordok. Gyorsan megcsináltam a hajam. Egy két helyen tettem bele göndör tincset. Szerintem egész jó lett az összeállítás. Fél 8-kor már indultam is az étterem felé. Mire odaértem már mindenki ott volt.
-Hű szívem gyönyörű vagy.  – ezzel adott a szára egy puszit. Próbáltam nem ellökni magamtól mert ugye Harry-ék is itt voltak.
- Ada tényleg nagyon szép vagy – bámult rám Harry – had mutassam be a barátnőmet Ashley Tisdale.
- Szia - mosolygott rám a szőkeség.
- Szia, bocsi, hogy késtem – néztem végig a kis társaságon.
- Ugyan szívem semmi baj. Előfordul. – mosolygott Conor. Nagyon remélem, hogy ezt csak Harry-ék miatt csinálja, de szerintem élvezi is.
- Akkor szerintem menjünk egy étteremben foglaltunk asztalt. – ezzel el is indultunk. Én már csak azért imádkoztam, hogy épségben túléljem ezt az estét. Próbáltam nem mutatni, hogy mikor Conor hozzám ér akkor legszívesebben sikítanék. Ezzel szemben a másik pár nem zavartatta magát csak úgy falták egymást. Néha Conor is smárol velem, de azt hittem, hogy ott helyben elsírom magam. Minek mentem bele ebbe a marhaságba? Végre odaértünk az étteremhez. Remélem túl élem az estét.