19.fejezet: Bocsánat

Ezzel a résszel szeretnék nektek kellemes nyarat kívánni. Sajnos nem biztos, hogy mostantól fogok tudni minden két naponta részt feltenni mert megint elromlott a gépem és mert most nyáron szinte végig dolgozni fogok, de majd megpróbálok minél sűrűbben részt feltenni és remélem emiatt nem haragszotok rám. Jó olvasást kívánok mindenkinek!
Puszi: Anikó
19.fejezet: Bocsánat

- Csak szeretnék bocsánatot kérni. Hülye voltam. Nem akartalak megsérteni. Ugye nem haragszol? – néztem rá könyörgő szemekkel.

- Mond, Harry mért érdekel ennyire, hogy kivel vagyok együtt? Mi közöd van neked hozzá? – nézett rám most már kevésbé dühösen. Azt hiszem most jött el az a pillanat mikor el kell neki mondanom, hogy teljességgel és visszavonhatatlanul beleszerettem.

- Azért viselkedek így mert – itt hirtelen elhallgattam. Folytassam? A szívem már így is a tokomban dobogott. Mit szólna hozzá, ha bevallanám? Biztos nem örülne.

- Mond már Harry. – nézett rám kíváncsian.

- Azért mert féltelek és nem akarom, hogy bármi bajod essen. – mondtam végül. Igazság szerint ez is igaz, de nem emiatt viselkedtem úgy a konyhában. – Felejtsük el az egészet és menjünk egyet fürödni. Rendben? – néztem rá reménykedve. Nagyon reméltem, hogy nem feszegeti tovább a témát.

- Női hangokat hallok? – nézett rám megint kíváncsian. Most már én is hallottam.

- Szerintem megjött Danielle és Elenor. Liam és Louis barátnője. Őket is áthívták. Baj? – igazság szerint nem is tudtam, hogy átjönnek, mert nem figyeltem oda mikor Zayn a részleteket mondta, mert akkor még azt hittem, hogy van valami közte és Ada között.

- Akkor menjünk le – mosolygott rám Ada. Én csak megkönnyebbülten mosolyogtam és bólintottam.

Ada:

Kicsit meglepett, amit Harry mondott a konyhában, sőt meg is bántott vele, de annyira bűnbánó volt mikor feljött a szobámba, hogy nem volt szívem azt mondani, hogy még mindig haragszom rá. Lementünk és legnagyobb meglepetésemre két gyönyörű nő ült a nappaliban. Mellettük én csak elbújhatok, főleg úgy, hogy még a hegek az arcomon vannak.

- Sziasztok – köszöntem, mert ők nem vették észre, hogy beléptünk Harry-vel.

- Szia – pattant fel Louis öléből egy gyönyörű lány. Komolyan hogy lehet Louis-nak ilyen barátnője? Pont neki, akinek csak hülyéskedésből áll az egész napja. Elenor vagyok. Louis barátnője. – mosolygott rám kedvesen ezzel meg is ölelt.

- Szia, én Danielle vagyok, Liam barátnője – ezzel ő is megölelt.

- Én Ada vagyok. A fiúk barátja.

- Nem Harry barátnője vagy? – nézett rám kíváncsian Elenor. Én megütközve néztem rá. Miért lennék én Harry barátnője? Vagy talán Harry mondott nekik valamit? Harry felé fordultam és mérgesen néztem rá.

- Nem én mondtam nekik. – majd a lányokhoz fordult – Ada nem a barátnőm, mi csak barátok vagyunk. – ezzel kiment a szobából. Ennek meg mi baja van már megint,

- Jaj ne haragudj. Azt hittem, hogy együtt vagytok elvégre együtt jöttetek le a szobából. – kezdett bele a magyarázkodásba Elenor.

- Nincs semmi baj csak egy kicsit meglepődtem – mondtam olyan kedvesen ahogy csak tudtam. Mindenki kiment a medencéhez. Egész nap ugráltunk és dobáltuk egymást a medencébe. Nagyon jó volt. Időközben a kaja is megérkezett, de mivel nem számítottam még plusz két személyre ezért kevesebb lett a kaja, de megoldottuk. Niall – en kívül mindenki adott a sajátjából.

- Nem nézünk valami filmet – szólalt meg este Louis. – még nincs olyan késő. – mindenki beleegyezően bólogatott.

- Mit nézünk? – kérdeztem izgatottan. Minden szempár egyaránt felém fordult. Mintha valami hülyeséget kérdeztem volna.

- Természetesen horror filmet. Mi este csak azt szeretünk nézni – szólalt meg végül Louis. Mér pont horror filmet szeretnek nézni? Na mindegy. Én csak bólintottam ők meg betették a fűrészt. Egyszer láttam belőle egy kis részletet és egész éjszaka nem bírtam aludni tőle annyira megijedtem. Én a kanapé szélére ültem, mellém pedig Harry ült le. Mikor el kezdtük nézni a filmet már akkor féltem és ezt Harry észrevette. Halkan felnevetett és magához ölelt. Mikor valami félelmetes rész volt Harry jelzett és én elfordítottam a fejem. Annyira aranyos volt. Végre vége a filmnek és én egy nagyot sóhajtottam. Azt hittem már soha nem lesz vége. Amint végre vége lett a filmnek egy nagyot sóhajtottam. Nagyon megkönnyebbültem. Utána szinte egész délután kint voltunk a fiúk medencéjénél. Nagy megkönnyebbülésemre Harry-vel megint tudtunk normálisan beszélni és viccelődni. Azt hittem, hogy a délelőtti balhé miatt nem fogunk tudni úgy beszélgetni és hülyéskedni egymással, mint régen. Miközben néztem a fiúkat és a lányokat amint a medencébe ugrálnak és szórakoznak én is kezdtem úgy érezni, hogy már soha többé nem leszek egyedül. Végre vannak olyan emberek, akiknek fontos vagyok és nem csak kihasználni akarnak. Jó érzés volt tartozni valahova. Ezelőtt mindig csak azt néztem ki hogy fog átverni, de reményeim szerint ennek vége. Végre én is boldog lehetek és élhetem az életemet, mintha mi sem történt volna. Legalábbis nagyon remélem.  Louis terelte el a borús gondolataimat mikor oda jött, felkapott és bedobott a vízbe.  Nem sokkal utánam a két lány is csobbant a vízbe. Én ezen csak jól szórakoztam, míg a másik két lány mérgelődött és fogadkozott, hogy ezt még visszakapják a srácok. Innentől kezdve mi is kergettük őket és sorra löktük be őket a medencébe együttes erővel. Este már nagyon fáradt voltam. Azt hiszem még soha nem éreztem ilyen jól magam. Ez volt életem legjobb napja, de ha a fiúkkal fogok lakni, akkor valószínűleg több ilyen nap is lesz. Este rendeltünk pizzát és leültünk filmet nézni.  Nagy szerencsémre nem horrort néztünk, hanem valami vígjátékot. Így legalább biztos nem lesznek rémálmaim az éjszaka. Hajnali 3 fele indult el mindenki lefeküdni. Miután lezuhanyoztam felvettem a háló ingemet és bebújtam az ágyba. Mosolyogva gondoltam vissza a mai napra és arra, hogy ezt a napot nagy valószínűséggel soha nem fogom elfelejteni és ezért örökké hálás leszek a fiúknak.