25. fejezet: Borzalmas levél

El sem hiszem, hogy már túl léptem a 3000 látogató számát. Nagyon örülök, hogy sok embernek tetszik a blogom, így legalább érzem, hogy érdemes csinálni. Nagyon szépen köszönöm nektek :)
Puszi és jó olvasást! 


25. fejezet: Borzalmas levél

Reggel arra ébredtem, hogy a fejem alatt rezeg valami. Kinyitom a szemem és akkor veszem csak észre, hogy Ada hálószobájában vagyok és az egyik párnáját szorongatom. Úgy látszik elaludtam a szobájában. Kiveszem a fejem alól azt a rezgő valamit és csak akkor veszem észre, hogy ez egy óra. Mit keres ez a párna alatt? Mindegy is. Az óra szerinte reggel 8 óra van. Megfordulok az ágyban és Zayn szemeivel találom szemben magam.
- Te is felkeltél a rezgő órára? – kérdeztem. Most már rémlik, hogy mindketten ledőltünk még este az ágyra és egymásnak mondtuk el az élményeinket ami Adával kapcsolatos. A találkozástól egészen addig a napig amikor elrabolták.
- Igen, de úgy érzem magam mint akin átment egy kamion – mondta csukott szemmel miközben a szemét dörzsölte.
- Hidd el én se érzem magam most jobban. – és ez teljesen igaz volt. Szörnyen éreztem magam. Mondjuk csak 2 órát aludhattunk mert reggel 6-kor még az órát néztem. Még egy darabig feküdtünk egymás mellett, de aztán felkeltünk és lementünk. Csak Niall volt a nappaliban és nézte a tévét. Épp a hírek ment.
- Louis és Liam merre vannak? – kérdezte Zayn. Mintha ez most olyan fontos lenne. Kit érdekel, hogy merre vannak? Biztos csak udvariasságból kérdezte.
- Mindketten a barátnőiknél. Azt hiszem vigaszt keresnek náluk. – mondta csöndesen. Már vagy 10 perc ültünk csöndben a tévé előtt mikor megszólalt a telefonom. Mikor megláttam, hogy az őrnagy hív aki foglalkozik Ada ügyével rögtön felpattantam.
- Megállapítottuk, hogy a vér Adáé. – kezdett bele a rendőr. Azt hittem ott helyben összeesek, de nem csak én hanem a másik 2 fiú is. Mivel ki volt hangosítva a telefon mindent hallottak.
- Miből gondolják? – kérdeztem mert nem igazán értettem, hogyan szereztek vérmintát Adától.
- Onnan, hogy mikor az étterembe kezdett el dolgozni akkor kellett csinálni egy orvosi vizsgálatot és ott vért is vettek tőle amit meg is kaptunk és összehasonlítottuk a földön talált vérrel. Ugyanaz volt. – meghűlt bennem a vér is. Ezt nem tudom elhinni. MI van ha mér késő? Lehet hogy már Ada halott és akkor feleslegesen keresik. De mégis ki és mit akarnak tőle? Elbúcsúztunk a rendőrtől. Nem igaz, hogy nem tudnak többet kideríteni. Jaj szegénykém. Biztosan nagyon fél.

Ada:

Már az egész testem tiszta seb és vér volt. Miután Ashley tegnap az ájulásig vert még bejött egyszer Conor is. Szerintem minden perverz képzetét rajtam éli ki. Undorodom mikor hozzámér, de nem igazán tudok mit csinálni. Már nagyon éhes és szomjas voltam. Szerintem szándékosan gyengítenek le. Minél éhes, fáradtabb vagy szomjasabb vagyok annál kevésbé lesz energiám küzdeni Conor ellen. Nem mintha most olyan sok esélyem lenne. Na mindegy. Szerencsére az a kígyó és Conor is elment. Egyedül vagyok. Kicsit rémisztő így a sötétben a falhoz kötve lenni, de nem foglalkoztam vele. Úgy látszik már kezdem megszokni. Nem mintha lenne más választásom.

Harry:

Semmi erőm nincsen. Ma interjúra kellett volna lennünk, de közös megegyezéssel lemondtuk szerencsére. Most nem bírnék gondtalanul bájcsevegni a műsorvezetővel. Úgy érzem magam mint egy hulla. Csengettek. Ilyenkor mér nincs itthon senki? Nincs kedvem felállni. Úgy látszik, hogy kénytelen leszek mert az illető rátenyerelt a csengőre. Ilyenkor kell Zayn-nek is elmenni kiszellőztetni a fejét. Ő most legalább ki tudná nyitni azt a rohadt ajtót. Szétrobban a fejem ha nem hagyja abba a csengetést. Lassan felálltam és kinyitottam az ajtót. Nagy meglepetésemre egy postás fiú volt az.
- Jó napot! Ne haragudjon, hogy felébresztettem, de a főnököm azt mondta semmiképp nem hagyhatok itt értesítőt, bár én nem igazán értem, hogy miért. – próbált velem csevegni miközben turkált a táskájában a levelet keresve. – Itt is van a levél. Itt legyen szíves aláírni – nyomott az orrom alá egy papírt. Gyorsan mindent aláírtam mert minél előbb meg akartam szabadulni ettől az alaktól. Idegesített, hogy így vigyorog rám. Végre elment és én bezárhattam az ajtót. Megnéztem a levelet. Ajánlottan adta fel valaki. Egy névtelen személy. Mi lehet ez? Gyorsan kibontottam és abban a pillanatban meghűlt benne a vér is. Adáról volt benne egy kép. Ahogy élettelenül fekszik a padlón. A kép hátulján ez állt: A kis barátnőd halott és nagyon élveztem mikor fájdalmában sikított. Mindig ez a látvány jusson eszedbe. Miattad halt meg ez a lány. Sajnos még a holtestét sem fogod viszont látni. Inkább meghagyom a csótányoknak és más féle bogaraknak. Puszillak szép fiú! Nem hiszem el. Miattam kellett meghalnia. Minden hiába. A rendőrség már feleslegesen keresi. Meghalt az egyetlen lány akibe tényleg beleszerettem és még csak el sem tudtam neki mondani. Jobb lenne ha én is meghalnék. Szinte öntudatlanul mentem a konyhába és vettem kezembe a nagy kést.

Zayn:

Egész nap olyan rossz előérzetem van, lehet rossz híreket fogunk kapni Adáról? Bármi megeshet, de hál istennek eddig még nem jött egy rossz hír. Kijöttem, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem. A seriff telefonhívása után én is és Harry is teljesen magunkba roskadtunk. Remélem, hogy csak megsérült és nem esett bántódása. Harry bement a szobájába és azóta kis se jött. Csak feküdt az ágyon és nézett maga elé. Még a függönyt is behúzta nehogy egy kis fény menjen be a szobába. Én is csak azért jöttem ki a levegőre mert nem bírtam elviselni azt a magányt ami a házban jött rám. Lassan elindultam visszafele. Láttam a sarkon, hogy egy postás fiú igyekszik ki a kapun.
- Hello. Volt aki kinyitotta az ajtót? – kérdeztem mert teljesen biztos voltam benne, hogy Harry hajlandó volt kinyitni az ajtót. Szerintem úgy csinált mint aki nem is hallja.
- Igen és át is vették a levelet. – mosolygott a postás fiú. Ezen meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy Harry kijön ma még a szobájából. Bólintottam és mentem tovább a házhoz. Már nagyon szomjas voltam ezért egyből a konyhába siettem, ahol olyan látvány fogadott amit talán soha az életben nem felejtek el. Harry állt ott egy nagy késsel a kezében. Épp magába akarta vágni mikor megfogtam a kezét és villám gyorsan kikaptam belőle a kést.
- Te teljesen megőrültél? Mi a fene ütött beléd? Ada szerinted mit fog szólni ha az egyikünk meghall? Szerinted boldog lesz? – néztem rá haragvó szemmel. Azt hittem felrobbanok. Csak 20 percre megyek ki a lakásból és máris meg akarja magát ölni, pedig ha másért nem is legalább gondolhatna arra, hogy Ada mit szólna ehhez.
- Ada már soha nem fog szólni semmit – mondta lehajtott fejjel. Ez megőrült. Mi a fene van vele? Addig mindig azt mondta, hogy a rendőrök biztos nemsoká megtalálják és akkor hazahozzák. Lehet szüksége lesz egy pszichiáterre. Kezd megbolondulni.
- Mégis miről beszélsz? A rendőrség meg fogja találni. Ebben én teljesen biztos vagyok – mondtam neki teljes meggyőződéssel a hangomban.
- Nem fogják – itt megint lehajtotta a fejét. Mi lenne ha nem rébuszokba beszélne hanem kinyögné végre hogy mi baja?
- Te megbolondultál vagy vettél be valamilyen szert? – néztem rá. Erre felkapta a fejét. A szemében könnyek csillogtak úgy mondta azt a mondatot amire aztán végképp nem számítottam.
- Láttam egy képet amin mozdulatlanul fekszik. Most már biztos, hogy halott – a szavai úgy értek mint egy villámcsapás.