26. fejezet: Talán van remény

Drága Olvasóim! Kicsit előbb hoztam a részt mit ahogy terveztem, de attól függetlenül holnap is rakok fel részt ha már akkorra ígértem: 
Jó olvasást! Remélem ez a rész is tetszeni fog! :)

26. fejezet: Talán van remény

- Te megbolondultál vagy vettél be valamilyen szert? – néztem rá. Erre felkapta a fejét. A szemében könnyek csillogtak úgy mondta azt a mondatot amire aztán végképp nem számítottam.
- Láttam egy képet amin mozdulatlanul fekszik. Most már biztos, hogy halott – a szavai úgy értek mint egy villámcsapás.
- Hol van az a kép? – kérdeztem még mindig ledermedve. Nem akartam elhinni azt amit Harry mond. Ez nem lehet igaz.
- Kint az előszobába. Egy postás hozta a borítékba – mondta megint könnyes szemmel. Gyorsan kimentem a konyhából egyenesen az előszobába. Fura, hogy nem vettem észre mikor bejöttem. Pont az ajtó előtt hevert fejjel lefele. Felvettem és megfordítottam. Amint megláttam a képet a gyomrom görcsbe rándult. Ez nem lehet igaz.  Lehetséges, hogy Harry-nek igaza van és tényleg halott? Megfordítottam és elolvastam a kép hátulján lévő szöveget. Ha tényleg megölték akkor minek küldenek képet? Így be tudjuk jelenteni a rendőrségen, de ahogy a képet elnézem és hogy volta merszük ide küldeni a képet az a benyomásom, hogy egyáltalán nem érdekli őket. Szerintem csak minket akartak kiakasztani ezzel a képpel. Nem is biztos, hogy Ada az. Elvégre a feje tiszta vér és seb. Az is lehet, hogy egy másik lány és csak bosszantani akarnak minket. Visszamentem a konyhába.
- Harry, arra még nem gondoltál, hogy valaki elküldött egy képet amin nem is Ada van? Hiszen az arca olyan csúnya, hogy nem lehet azonosítani. – mondtam ki hangosan is az elméletemet. Harrry erre felkapta a fejét és láttam, hogy a szemében egy apró remény sugár csillog.
- Gondolod, hogy valaki csak szórakozni akar velünk? – kérdezte még mindig elcsukló hangon.
- Igen el tudom képzelni. Az is lehet, hogy ezt a képet valaki megszerkesztette. Semmit se lehet biztosra tudni. Nem igaz? – próbáltam mosolyt húzni a számra bár nem sok sikerrel – a lényeg, hogy bíznunk kell benne, hogy nem Ada az. Érted? – ő csak bólintott és lassan felállt a padlóról. Kezdi összeszedni magát ami jó jel. Akkor szedjük össze magunkat és menjünk be a rendőrségre. Hátha van rajta újlenyomat – Harry csak lelkesen bólogatott. Azt hiszem sikerült belé lelket öltenem aminek nagyon örülök. Elindultunk a rendőrségre. Elég sokára értünk be mert a városban nagyon nagy dugó volt. 2 órán keresztül csak utaztunk. Mire végre a rendőrségre értünk mindketten elég türelmetlenek voltunk csak úgy pattantunk ki a kocsiból.

Harry:

Zayn persze, hogy pont akkor jön vissza a sétálásból mikor magamba szúrnám azt az átkozott kést. Mikor megosztotta velem a gyanúját akkor azt hiszem felébredt bennem újra a remény. Mi van ha tényleg él? Lehet, hogy fogva tartják, de attól függetlenül élnie kell. Semmi másban nem bízok. Ki fog onnan szabadulni, akár hol is van most.

Ada:

- Szia Szépségem – jött be Conor. Én nem szóltam egy szót se. Szerintem megőrült mert ha nem lenne bolond akkor nem csinálná ezt az egészet. Odament az ágyhoz és mindent előkészített a perverz játékaihoz. Ahogy látom hozott nem is keveset. Ezek szerint a nap hátralévő részét velem akarja tölteni. Már most undorodom tőle. Ez a szemét ráadásul még élvezi is azt amikor fájdalmamban sikítok. A fejem már tiszta seb. Biztos nem ismernének rám az ismerőseim. Úgy nézhetek ki kábé mint aki agyon van verve.
- Na szépségem. Gyere kezdjük. Ma jön egy különleges vendég is. Elő kell készítselek. – jött oda mellém Conor. Most nem ellenkeztem úgy ahogy szoktam csak egyszerűen hagytam, hogy eloldozza a kezemet majd a lábamat. – á szóval feladtad. Rájöttél, hogy semmi értelme hogyha kapálózol. Ha felhagy ezekkel és magad fekszel az ágyra nem foglak oda bilincselni. Rendben, - én csak bólintottam. Életemben nem gyűlöltem még úgy embert az apámon kívül persze mint most Conort. Jobban hasonlítanak mint gondoltam. Lassan odasétáltam az ágyhoz és lefeküdtem. Conor elégedetten vigyorgott. Levetkőzött majd hátat fordított nekem, hogy hozza a korbácsot mert mindig azzal kezdte. Amint megláttam a hátát felpattantam az ágyról és elkezdtem kifelé rohanni. Még halottam ahogy Conor mérgébe szitkozódik, de nem nagyon érdekelt. Csak futottam ahogy a lábam bírta. Az sem érdekelt, hogy meztelen vagyok. Már épp nyitottam volna ki az ajtót ami szerintem a szabadba vezetett mikor kinyílt és egy nagy darab férfi sétált be. Én pedig egyenesen neki ütköztem. Nem tévedtem tényleg ez volt a kijárat, de én már nem léphettem ki rajta mert a nagydarab ember elkapott és becsapta előttem az ajtót. Felnéztem rá és azonnal meghűlt bennem a vér. Azaz ember volt aki az étteremben a haverjaival ült és végig tapogattak. Ennek az embernek adott oda kölcsönbe Conor.
- Na mi van cica. Megismertél? – ekkor ért oda Conor is – szóval meg akart szökni. Ugye? – nézett rá Conorra. Ő csak mosolyogva bólintott mintha valami vicceset mondott volna – ejnye kislány, ezért meg kell büntetnünk – ezzel a mondattal bele is markolt a fenekembe és visszarángattak oda ahonnan olyan eszeveszettül akartam menekülni.
- Azt hiszem megtanulod, hogy többé nem szaladsz el – mondta mosolyogva Conor. Nem tudtam mit terveznek, de nagyon féltem. Így még védekezni se tudok. Teljesen ki vagyok nekik szolgáltatva – éhes vagy? – én csak bólintottam mire elégedetten bólintott. – akkor térdelj le. Kapsz tejbegrízt vacsorára. – ezen mind a ketten jót nevettek. Engem már a síró görcs kerülgetett, de megfogadtam, hogy még egyszer nem fogok Conor vagy bárki más előtt sírni.

Harry:

Ilyen nincs. Több órán keresztül voltunk bent a rendőrségen és nem értünk el semmit. A képen nincs újlenyomat csak a mién mikor megfogtuk. Semmilyen nyom nem vezet Adához. A rendőrök is azt az elméletet állították fel mint Zayn. Nem biztos, hogy Ada az mert a képből ez nem derül ki tisztán. Még ma felhívnak, hogy kiderítettek e valamit. Mikor hazaértünk már mind a 3 fiú minket várt.
- Na merre voltatok? – kérdezte rögtön Louis. Mindent elmondtunk nekik a képről, természetesen azt kihagytuk belőle, hogy meg akartam ölni magam. Azt inkább nem részleteztük mert nem akartuk, hogy még miattam is aggódjanak. Fel mentem a szobámba és meglepően könnyen elaludtam. Ez a folyosó nagyon hosszú. Mikor érek már a végére? Mikor odaértem nem akartam hinni a szememnek. Ada volt odakötözve a falhoz és sírt. Nagyon sírt sőt zokogott. Ekkor odament hozzá egy másik fickó is. Valahogy ismerősnek tűnt és mikor megláttam rögtön felismertem. Conor volt az Ada volt főnöke. Akinek behúztam. Segíts Harry – mondta nekem sírva Ada. Riadtan nyitottam ki a szemem. Mi a fene volt ez? Megérzés? Lehet.
- Srácok – kezdtem el teli torokból üvölteni. Ahogy kinéztem az ablakon megállapítottam, hogy már reggel van.
- Mit üvöltesz Harry? – jöttek be a fiúk.
- Menjünk el abba az étterembe ahol Ada dolgozott. Beszéljünk a volt főnökével.
- Minek? – néztek rám értetlenül a fiúk. Nem is csoda, hogy nem értik, de én biztos voltam benne, hogy ez egy jel volt amit álmomban láttam.
- Mert ő rabolta el Adát.