36. fejezet: Vásárlás, megrázkodtatás

36. fejezet: Vásárlás, megrázkódtatás

- Csak szeretnék bocsánatot kérni. Hülye voltam. Nem akartalak megsérteni. Ugye nem haragszol? – néztem rá könyörgő szemekkel.

- Mond, Harry mért érdekel ennyire, hogy kivel vagyok együtt? Mi közöd van neked hozzá? – nézett rám most már kevésbé dühösen. Azt hiszem, most jött el az a pillanat mikor el kell neki mondanom, hogy teljességgel és visszavonhatatlanul beleszerettem.

- Azért viselkedek így mert – itt hirtelen elhallgattam. Folytassam? A szívem már így is a tokomban dobogott. Mit szólna hozzá, ha bevallanám? Biztos nem örülne.

- Mond már Harry. – nézett rám kíváncsian.

- Azért mert féltelek és nem akarom, hogy bármi bajod essen. – mondtam végül. Igazság szerint ez is igaz, de nem emiatt viselkedtem úgy a konyhában. – Felejtsük el az egészet és menjünk egyet fürödni. Rendben? – néztem rá reménykedve. Nagyon reméltem, hogy nem feszegeti tovább a témát.

- Női hangokat hallok? – nézett rám megint kíváncsian. Most már én is hallottam.

- Szerintem megjött Danielle és Elenor. Liam és Louis barátnője. Őket is áthívták. Baj? – igazság szerint nem is tudtam, hogy átjönnek, mert nem figyeltem oda mikor Zayn a részleteket mondta, mert akkor még azt hittem, hogy van valami közte és Ada között.

- Akkor menjünk le – mosolygott rám Ada. Én csak megkönnyebbülten mosolyogtam és bólintottam.

Ada:

Kicsit meglepett, amit Harry mondott a konyhában, sőt meg is bántott vele, de annyira bűnbánó volt mikor feljött a szobámba, hogy nem volt szívem azt mondani, hogy még mindig haragszom rá. Lementünk és legnagyobb meglepetésemre két gyönyörű nő ült a nappaliban. Mellettük én csak elbújhatok, főleg úgy, hogy még a hegek az arcomon vannak.

- Sziasztok – köszöntem, mert ők nem vették észre, hogy beléptünk Harryvel.

- Szia – pattant fel Louis öléből egy gyönyörű lány. Komolyan hogy lehet Louis-nak ilyen barátnője? Pont neki, akinek csak hülyéskedésből áll az egész napja. Elenor vagyok. Louis barátnője. – mosolygott rám kedvesen ezzel meg is ölelt.

- Szia, én Danielle vagyok, Liam barátnője – ezzel ő is megölelt.

- Én Ada vagyok. A fiúk barátja.

- Nem Harry barátnője vagy? – nézett rám kíváncsian Elenor. Én megütközve néztem rá. Miért lennék én Harry barátnője? Vagy talán Harry mondott nekik valamit? Harry felé fordultam és mérgesen néztem rá.

- Nem én mondtam nekik. – majd a lányokhoz fordult – Ada nem a barátnőm, mi csak barátok vagyunk. – ezzel kiment a szobából. Ennek meg mi baja van már megint,

- Jaj ne haragudj. Azt hittem, hogy együtt vagytok elvégre együtt jöttetek le a szobából. – kezdett bele a magyarázkodásba Elenor.

- Nincs semmi baj csak egy kicsit meglepődtem – mondtam olyan kedvesen, ahogy csak tudtam. Mindenki kiment a medencéhez. Egész nap ugráltunk és dobáltuk egymást a medencébe. Nagyon jó volt. Időközben a kaja is megérkezett, de mivel nem számítottam még plusz két személyre ezért kevesebb lett a kaja, de megoldottuk. Niall – on kívül mindenki adott a sajátjából.

- Nem nézünk valami filmet – szólalt meg este Louis. – még nincs olyan késő. – mindenki beleegyezően bólogatott.

- Mit nézünk? – kérdeztem izgatottan. Minden szempár egyaránt felém fordult. Mintha valami hülyeséget kérdeztem volna.

- Természetesen horror filmet. Mi este csak azt szeretünk nézni – szólalt meg végül Louis. Miért pont horror filmet szeretnek nézni? Na, mindegy. Én csak bólintottam ők meg betették a fűrészt. Egyszer láttam belőle egy kis részletet és egész éjszaka nem bírtam aludni tőle annyira megijedtem. Én a kanapé szélére ültem, mellém pedig Harry ült le. Mikor el kezdtük nézni a filmet már akkor féltem és ezt Harry észrevette. Halkan felnevetett és magához ölelt. Mikor valami félelmetes rész volt Harry jelzett és én elfordítottam a fejem. Annyira aranyos volt. Végre vége a filmnek és én egy nagyot sóhajtottam. Azt hittem már soha nem lesz vége.

- Mit szólnál, ha holnap elmennénk vásárolni? – szólalt meg Danielle és egyenesen rám nézett. – Kicsit összebarátkozhatnánk és kibeszélhetnénk a férfiakat – ezen én csak jót nevettem.

- Rendben van – mondtam végül. Ezután a lányok búcsúzkodtak és már mentek is mi meg mentünk aludni, mert már elég késő volt. Legnagyobb meglepetésemre az egész éjszakát végig aludtam pedig mikor legutóbb néztem horror filmet nem bírtam aludni. Reggel az ébresztő órám riasztott. Kipattantam az ágyból és mentem gyorsan öltözködni, mert a lányok 9 órára itt vannak értem.

- Sziasztok – köszöntem rájuk mikor megérkeztek.

- Szia – mondták szinte egyszerre. Elköszöntünk a fiúktól és már mentünk is. Legalább 5 plázát végig jártunk. nagyon jól éreztem magam. A lányok igazán kitettek magukért. Mindenféléről beszélgettünk és megtárgyaltuk a fiúkat is. Egy ruhás boltot sem hagytunk ki és minden olyan ruhát, ami megtetszett felpróbáltunk és megmondtuk, hogy mi a véleményünk a másikról. Még esküvői boltba is bementünk és eljátszottuk, hogy mi testvérek vagyunk és meg szeretnénk lepni anyukánkat azzal, hogy mi, vesszük meg a koszorúslány ruhánkat. Vagy 5 fajtát felpróbáltunk és láttuk, hogy az eladónak nagyon elege van belőlünk, de nem foglalkoztunk vele. Mi nagyon jól éreztük magunkat. Az utolsó plazában beültünk egy kávézóba, hogy pihenjünk egy, kicsit mert már nagyon fájt mind a hármunk lába és már éhesek is voltunk ezért kértünk süteményt is. Nagyban beszélgettünk mikor egy ismerős arcot véltem felfedezni a kávézóban. Először azt hittem, hogy csak nagyon hasonlít rá, de nem ez tisztára ő volt. Az, aki tönkre tette az életemet az intézetben. Ő is engem nézett azzal a gúnyos tekintetével.

- Menjünk innen. – fordultam a lányokhoz. – Kérlek titeket – ezzel kirohantam a kávéházból. A két lány csak értetlenkedve néztek rám. A szívem a torkomba dobogott. Mi a fenét keres itt Dottie? Úgy tudtam, hogy elment az országból. Nagyon remélem, hogy többet nem találkozom vele. A két lány még mindig nem értett semmit, hiszen nekik nem mondtam el kit láttam a kávézóban, aki ennyire felkavart. Csendben mentünk hazafele és amint hazaértünk elköszöntem tőlük és már rohantam is fel a szobámba el a fiúk mellett, akik szintén nem értettek az egészből semmit.