31. fejezet: Megbolondultam

31. fejezet: Megbolondultam

Úgy rohantunk a kórházba, ahogy csak tudtunk, de közben olyan balsejtelem gyötört. Mi indította az orvost arra, hogy az éjszaka közepén felhívjon, Biztos valami komoly baj történhetett. Amint beértünk a kórházba megpillantottuk az orvost gondterhelt arccal. 

- Mi történt? - esett neki rögtön Harry. Az orvos nagy sóhajtással elmesélte, hogy Ada nemrégiben sikítozott álmában, ami még nem is lenne olyan nagy baj, de mikor felébresztette nem ismerte fel. Teljesen mást látott, mint aki valójában volt. Nagyon aggódik Ada miatt, mert azt gyanítja, hogy ez nem csak egyszeri alkalom.

- A jó hír viszont az, hogy emlékszik magukra és mindenképpen látni akarta Zayn-t. Nagyon megijedt szegényke és megkért, hogy ezt ne mondjam el maguknak, de úgy éreztem, hogy tudniuk kell róla. Csináljanak, úgy mintha nem tudnának semmiről és figyeljék meg a viselkedését. Ha valami szokatlant vesznek észre a viselkedésében, akkor azt javaslom, hogy hozzák vissza ide, mert akkor alapos kivizsgálásra lesz szükség. Rendben? - mi csak bólintottunk. Nehezünkre fog esni úgy csinálni mintha mi sem történt volna, de kénytelenek leszünk erőt venni magunkon Ada érdekében.

Ada:

Ma végre hazamehetek a kórházból. Már nagyon elegem van ebből a helyből. Boldogan pakoltam össze a cuccaimat miközben Zayn és Harry az orvossal beszélt. Hamar végeztem a pakolással. Még bementem a fürdőbe, hogy elfogadható külsőt varázsoljak magamnak. Mikor belenéztem a tükörbe megdermedtem. A tükörből Conor nézett vissza rám, kezében a korbáccsal. Mint aki megörült úgy kezdtem el sikítani. Egyszer csak Conor képe eltűnt. Mi a fene van velem? Zayn és Harry rontott be a fürdő ajtaján.

- Mi a baj Ada? – nézett rám aggodalmasan Zayn. Jobbnak láttam, ha nem mondok, semmit a végén még diliházba vinne. Azóta se látom Conor képét a tükörben. Biztos csak beképzeltem magamnak.

- Nincsen semmi baj Zayn. Csak megláttam egy pókot – nem akartam hazudni neki, de nem volt más választásom. Nem akartam, hogy bolondnak nézzen, mint a Doki mikor felébredtem és azt hittem rá, hogy ő Conor.

- Nem is tudtam, hogy félsz a pókoktól – nézett rám gyanakodva Harry.

- Pedig nagyon félek tőlük – mosolyogtam rá, hogy még hihetőbb legyen a mesém. Nem kérdezősködtek többet. Aláírtam a papírokat és már mentünk is haza. Olyan jó érzés volt mikor beléptem a házba és mindenki a nyakamba ugrott és olyanokat mondtak, hogy de jó hogy nincs semmi bajom. Mégis mi bajom lenne? Felmentem a szobámba és kipakoltam. Utána lehívtak a fiúk ebédelni.

- A te tiszteletedre ma mi főztünk – mosolygott rám Louis.

- Meg akartok mérgezni? – kezdtem velük viccelődni. Úgy láttam mindenki értette a viccet, mert hangos nevetésben törtek ki. Ennek hatására én is nevetni kezdtem.

- A nap specialitás pedig carbonara  - tette le elém a tányért Niall. Úgy viselkedtek mintha pincérek lennének. Ezen megint mosolyognom kellett. Leült mindenki és enni kezdet. Niall már a felét befalta mire én egyáltalán belekezdtem. Belenéztem a tányéromba, hogy végre én is elkezdjek enni mikor megint megláttam Conor képét. Sikítva pattantam fel a székről és mentem minél távolabb az ételtől. Minden fiú rám nézett és láttam a szemükben, hogy nem értenek semmit. Felrohantam a szobámba. Mér nem hagy még most se békén? Minden lépésemet figyeli. Lehet, hogy kezdek megbolondulni?

- Ada – hallottam meg az ajtó másik oldaláról Zayn hangját. Nagyon szégyellem magam, mert neki is hazudtam a kórházban.

- Hagyjatok most békén légy szíves. Lefekszem, és holnap majd beszélünk. Most nem vagyok rá képes. Elhatároztam, hogy mindent elmondok Zayn-nek, de nem, most mert most biztos nem bírnék a szemébe nézni.

- Rendben. Nem fogunk ma este zaklatni. Ha éhes lennél hagyunk neked, majd szedd ki. Rendben? – éreztem a hangján, hogy nagyon aggódik értem, de képtelen voltam megnyugtatni, mert kezdek én magam is kételkedni abban, hogy minden rendben van velem.

- Oké – szóltam ki. Hallottam, hogy visszamegy a konyhába a fiúkhoz. Rosszul éreztem magam, mert hazudtam neki a kórházban. Pedig én nem szoktam hazudni. Vettem be egy nyugtatót, hogy megnyugodjak, és hogy tudjak aludni egész éjszaka. Lassan lehunytam a szemem és hamar el is aludtam. Arra kelek fel, hogy sikítozik valaki. Elég sokáig tartott, míg leesett, hogy az a valaki én vagyok. Gyorsan kinyitottam a szemem, mert éreztem, hogy valaki megfogja a karomat. Mikor kinyitottam a szemem elkezdtem rángatózni, mint egy féleszű.

- Hagyj békén. Ne érj hozzám. Kérlek. Ne bántsál. – könyörögtem sírva és közben olyan távol húzódtam tőle, ahogy csak tudtam.

- Ada te meg miket beszélsz? Mér, bántanálak? – megint hozzám akart érni, de én felpattantam az ágyról és a szoba legtávolabbi sarkába bújtam és csak sírtam. Leguggolt mellém valaki. Félve emeletem fel a fejem és legnagyobb meglepetésemre nem Conor volt ott hanem Zayn és mögötte a négy fiú.

- Zayn te vagy az? – bújtam oda hozzá jó szorosan.

- Eddig is én voltam az Ada – mondta Zayn nem kis döbbenettel.

- Nem te voltál az. Én tudom – mondtam a pólójába sírva.

- Akkor ki? – nézett rám fura fejjel.

- Conor – csak ennyit bírtam kinyögni és megint elkezdtem zokogni. Nem bírtam már ezt tovább. Mi történik velem?

Harry:

Hangos sikításra ébredtem. Sejtettem, hogy Ada sikoltozik. Biztos megint rosszat álmodott. Felpattantam az ágyamról és átrohantam a szobájába. A többi fiú már ott volt. Zayn éppen ébresztette Adát, aki úgy kapálózott, mint akinek az élete múlik rajta. Mikor kinyitotta a szemét fura mód nem bújt oda Zayn-hez ahogy szokott, hanem elkezdett könyörögni, hogy ne bántsa. Ezen szerintem mindenki meglepődött nem csak én, és ami még ezután történt azon lepődtünk meg igazán. Ada az egyik sarokba bújt és csak sírt. Zayn odament hozzá és leguggolt. Ekkor emelte fel Ada a fejét és olyan kérdést tett fel amire senki nem számított.

- Zayn te vagy az? – itt esett le nekem, hogy nem Zayn elől menekült, hanem az elől akit épp akkor látott és az egész biztosan nem Zayn volt.

- Eddig is én voltam az Ada – mondta neki Zayn döbbenten és felénk nézett. Mi ugyanolyan döbbentek voltunk, mint ő.

- Nem te voltál az. Én tudom – erősködött tovább és megint elkezdett sírni.

- Akkor ki? – kérdezte meg végül Zayn.

- Conor. – mikor ezt a nevet meghallottam legszívesebben összetörtem volna valamit. Szóval emiatt ugrott fel az asztaltól. Hallucinál. Az orvos figyelmeztetett minket, hogy nem lesz minden rendben. Lehet erre gondolt? Azt mondta akkor azonnal vigyük be a kórháza, ha valami nem stimmel vele. Ada végül álomba sírta magát Zayn karjai között. Mi meg csak tehetetlenül néztük.

- Most mit csináljunk Zayn? Ez nem normális dolog – kezdett bele Niall.

- Tudom. Holnap elvisszük, a kórházba akárhogy ellenkezik is. Ez így nem mehet tovább – mondta csukott szemmel. Felemelte Adát a földről és lassan lefektette az ágyra.

- Akár erőszakkal is? Mert, ahogy láttam irtózik a kórházaktól – folytatta az elméletet Louis. Zayn ránézett és fel akart egyenesedni, de akkor Ada álmában tiltakozott így visszafeküdt mellé.

- Még erőszakkal is - szólalt meg végül Zayn - nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye az életét.