28. fejezet: Meghalt?

Drágáim! Ma egy kis meglepetést hoztam. Két részt teszek fel egyszerre mert nem tudom, hogy legközelebb mikor fogok tudni gépközelbe jutni, de azért remélem, hogy hamarosan. Még az lenne a kérésem, hogy ha tetszik a történetem akkor írjatok kommentbe, hogy tudjam van értelme tovább csinálnom. A részekhez pedig jó olvasást.
28. fejezet: Meghalt?

- Conor, szabaduljunk már meg a játékszeredtől. Nem bírom tovább. Öljük meg aztán dörgöljük Harry orra alá.
- Micsoda? – néztem döbbenten Ashley-re
- Te meg mi a fenét keresel itt? – kezdett el üvölteni Ashley – mér nem szóltál, hogy itt van?
- Nagyon sajnálom, hogy nem volt időtök valami hihető hazugságon törni a fejeteket. Most pedig ki vele merre van Ada – kezdtem el üvölteni. Nem sok hiányzott, hogy elveszítsem az önuralmam.
- Nem fogok neked semmit mondani. Nem hiszem el, hogy erre a kis csitrire cseréltél le engem – nem bírtam tovább. Felemeltem a kezem és teljes erőmből arcon vágtam. Szinte már remegtem dühömben. Hogy meri még mindig sértegetni? Nem elég neki, hogy elrabolta?
- Nem hiszem el, hogy megütöttél – mondta könnyes szemmel – ezért feljelentelek. Erre megesküszöm.
- Te akarsz feljelenteni engem? Ez most komoly? – kezdtem el megint üvölteni – Mégis mit képzelsz te magadról? Veled egyetlen épeszű férfi se maradna együtt. Most pedig ki vele, merre van Ada?
- Mondjuk el nekik Ashley. Most már úgyis mindegy. Tudják, hogy nálunk van. – szólt közbe Conor is.
- Nem. Nem mondunk nektek semmit. Lehet, hogy börtönbe fogunk kerülni, de nagy örömömre fog szolgálni, hogy az a kis nő se éli túl, mert ha mi nem mondjuk el, hogy merre van akkor soha nem fogjátok megtalálni. Ott fog meghalni és ez ellen semmit nem tudtok tenni. – épp készültem megint lekeverni neki egy pofont, de Zayn lefogott.
- Ezzel nem érsz el semmit Harry. Ésszerűen kell velük beszélnünk. – mondta Zayn pedig tudtam jól, hogy ő is olyan dühös mint most én vagyok.
- Úgy sem fogunk beszélni – közölte Ashley teljesen nyugodtan. Közben megérkezett a többi rendőr aki hátul várakozott. Bilincsbe tették őket majd bevitték a rendőr őrsre. Én és Zayn is mentünk velük. Ott akartam lenni mikor kivallatják őket.
- Had menjek be én Conor-hoz. – mondtam a rendőr kapitánynak.
- Ez egy hivatalos eljárás. Nem engedhetünk be civileket a kihallgatásra. Sajnálom, de ez a szabály. – mondta a rendőr.
- Kérem, én ismerem. Talán jobban fog nekem beszélni mint olyannak akit nem ismer. Csak hadd próbáljam meg. 5 percet kérek, ha nem megy magukra hagyom. – néztem rá könyörögve. Végül beadta a derekát.
- Rendben. Menjen be. Itt vannak a kérdések a papíron – elvettem a kezéből a dosszét és már indultam is a terem felé ahol Conor ült. Biztos vagyok benne, hogy óriási önuralom kell ahhoz, hogy nem húzzak be neki amint meglátom. Beléptem és nagy levegőt véve leültem a vele szemben lévő székre.
- Szóval Conor elmondod, hogy merre van Ada? – néztem mélyen a szemébe.
- Nem szándékozom bármit is mondani. – mondta még mindig nagyon makacsul.
- Persze, nem muszáj elmondanod. Tudod van pár ismerősöm a sitten. Körbe tudok szólni, hogy úgy felcsináljanak hátulról, hogy még ülni se fogsz tudni. Örök életedre bent fogsz ragadni, de egy perc nyugtod se lesz. Ezt megígérhetem, de ha segítesz nem lesz bajod, ráadásul még a büntetésed is enyhítik. – láttam ahogy egyre jobban elsápad a szavaim hallatán. – Na mindegy én mentem. Szevasz. – Már épp kiléptem volna az ajtón mikor Conor utánam szólt.
- Ha segítek szólsz pár jó szót az érdekemben? – kérdezte még mindig halál sápadtan.
- Persze – ez úgy mondtam, hogy nem fordultam hátra. Szinte biztos voltam benne, hogy utánam fog szólni.
- Street utca 10. Lent a pincében – ahogy ezt meghallottam egy szót nem szóltam csak kiléptem az ajtót és bezártam magam mögött.
- Nem azokat a kérdéseket tetted fel amik a papíron vannak – nézett rám szúrósan a rendőr.
- De meg van a cím szóval most menjünk. Nincs egy percünk sem. – ezzel rohantam is kifele és a többiek utánam. 3 rendőrautóval mentünk hátha van még más is az épületben. Mikor bebizonyosodtunk róla, hogy nincs már ott senki sprinteltünk le a pincébe és szinte lesokkolt amit ott láttam. Mindenféle szexuális eszköz hevert szana szét, de ami a legborzalmasabb volt az, hogy Ada a falhoz volt láncolva meztelenül. Nem volt eszméleténél, de a teste tiszta seb volt. Odarohantam hozzá a többiekkel a nyomomban.
- Hívjanak mentőt – mondtam a sírás határán. Olyan volt mintha a kezeim között egy halottat tartanék. Nem volt benne semmi élet. A mentők gyorsan kiértek és mehetett velük egy személy. Én beszálltam a mentőbe, Zayn pedig utánunk jött kocsival. A mentőbe már szinte zokogtam. Nem bírtam nézni ahogy a mentősök végzik a dolgukat. Mi van ha elkéstünk? Hamar beértünk a kórházba. Adát rögtön az intenzívre tolták. Mi Zayn-nel pedig csak álltunk a folyosón és vártuk, hogy a doki kijöjjön. 20 perc után végre kijött egy fehér köpenyes orvos.
- Maguk Ada Woltör hozzátartozói? – kérdezte nagyon hivatalos hangnemben. Kezdtem megijedni.
- Igen – vágtam rá rögtön még ha ez nem is volt igaz. Most nincs idő magyarázkodásra. Csak mondja már, hogy mi van Adával.
- A kisasszony nagyon nehéz napokat élhetett át – mondta az orvos.
- Mondja már, hogy mi van – kezdett türelmetlenkedni most már Zayn is.
- Úgy vettem észre, hogy a kisasszonyt elég sokszor megerőszakolhatták, ráadásul nagyon csúnyán megverték. Valamibe beverhette a fejét mert egy kisebb agyrázkódása is van. A nyomok a testén arra utalnak, hogy korbácsolhatták vagy ostorral ütötték. Egyszóval aki ezt tette már nem is ember. Most komában van és egyáltalán még az is kérdéses, hogy felébred-e egyáltalán valaha.
- Ezt úgy érti, hogy meg fog halni? – néztem rá kikerekedett szemmel. Nem, ez nem lehet. Biztos rosszul hallottam valamit vagy félre értelmeztem.
- Az sem kizárt. – oszlatta el az utolsó reményeimet az orvos. – most nagyon súlyos állapotban van. Nem tehetünk mást csak várunk és reménykedünk, hogy felébredjen a kómából. –ezzel ment is a következő betegéhez. A nővér kijött és mondta, hogy egyesével bemehetünk hozzá csak ne maradjunk túl sokáig.
- Menj be hozzá először te. Én addig felhívom a fiúkat. Rendben? – kérdezte tőlem Zayn. Én csak bólintottam és bementem a szobába ahol életem szerelme feküdt. Az arcán vágások voltak, de nekem még így is gyönyörű volt.
- Ada könyörgöm ébredj fel. Az egész az én hibám. Nem halhatsz meg. Szükségem van rád – zokogtam bele a kezébe. – kérlek ne hagyj itt. Nem sokáig maradhattam bent nála, de a korházban egész éjjel bent voltam. Nem bírom tovább. Ha valami baja esik akkor nem tudom, hogy mi lesz velem. Ő az egyetlen lány aki iránt valaha is többet éreztem mint egyszerű futó kalandot. Istenem kérlek ne vedd el tőlem. Had ébredjen fel, had térjen vissza hozzám. Esküszöm, hogy soha többé nem csinálok semmi rosszat csak őt ne vedd el tőlem.