43. fejezet: Próbáljuk meg

A következő rész2 komi és 3 tetszik után jön! Jó olvasást a részhez! Puszi mindenkinek! :)

Bea Styles
43. fejezet: Próbáljuk meg

- Arra jöttem rá … - nagy levegőt vettem. Úgy éreztem, hogy elhagy az erőm és a bátorságom.

- Igen? – nézett kíváncsian a szemembe. Úr isten milyen szép szemei vannak.

- Arra jöttem rá, hogy én téged mindennél jobban szeretlek.
- Szerelmes vagy belém? - olyan megrökönyödött arcot vágott, hogy a szívemben éles fájdalom nyilat. Ezek szerint ő nem szeret engem.
- Igen, mindennél jobban  szeretlek - válaszoltam végül hosszas hallgatás után a kérdésére.
- De mi van Dottie-val? Vele vagy együtt nem? Én ezt az egészet nem értem. Játszani akarsz velem? - nem akartam hinni a fülemnek. Tényleg ilyennek képzel? De mit is gondoljon azok után, hogy én elvileg egy másik lánnyal vagyok együtt és neki vallok szerelmet, de egyszerűen nem tehetek róla.
- Dottie-val csak azért jártam, hogy téged végre valahára el tudjalak felejteni. Dottie nekem nem jelent semmit és szerintem én sem jelentek neki semmit. - láttam rajta, hogy ez az egész neki egyszerre sok volt. - Ada nem kérem, hogy most rögtön vallj nekem szerelmet, főleg ha nem is úgy érzel mint én, csak annyit kérek, hogy adj nekem egy esélyt. Próbáljuk meg és ha nem működne a kapcsolatunk akkor megígérem, hogy örökre békén hagylak, de ha még csak meg sem próbáljuk akkor honnan tudnám, hogy tényleg kudarcra volt ítélve a kapcsolatunk? Azt szeretném ha lennél a barátnőm. - egyre idegesebb lettem a hallgatása miatt. Mi van ha azon gondolkozik, hogy miként mondja meg nekem, hogy nem érdeklem és hagyjam békén? Én azt nem bírnám ki.
- Harry... - hallgatott el hirtelen. A szívem olyan gyorsan vert, hogy azt hittem ki akar szakadni a helyéről. - Kérhetnék gondolkozási időt? Nekem ez az egész túl hirtelen jött. Át kell gondoljam a dolgokat mielőtt választ adok neked. Nem gond? - minden egyes szava tör döfésként hatolt belém, de felé nem mutattam mert nem akartam rá ezzel is nyomást gyakorolni rá.
- Persze, hogy nem gond. Nem akarom rád erőltetni ha te esetleg nem akarnád. Beküldöm a srácokat még egy kicsit - alig vártam már, hogy szabaduljak a szobából mert a torkomat a sírás fojtogatta. Életemben nem szerettem még úgy láányt mint őt és most kiderül, hogy túl sokáig vártam és lehet, hogy ez miatt elveszítem.
- Bemehettek - szóltam oda futtában a fiúknak miközben kirohantam a kórházból.
- Harry, várj - hallom meg Louis hangját mögülem. Megfordulok. A szememből már kicsordult egy könnycsepp. - Mi a baj? Mi történt? - faggatott, de nem bírtam megszólalni. Olyan fájdalmat éreztem a szívemben mint még soha. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy nem szeret. Különben miért kért volna gondolkozási időt?
- Nem szeret Lou. - borultam Louis nyakába. - Én bevallottam neki mindent. Elmondtam neki, hogy mindennél jobban szeretem és tudod mit mondott, hogy had gondolkozzon mert ez neki túl hirtelen jött, ha szeretne nem kért volna ilyet. Nem?
- Az még nem jelent semmit. Még ha most nem is szeret lehet, hogy idővel megszeret majd. Légy egy kis türelemmel Harry. Várd ki míg végig gondolja ezt az egészet. Lehet idővel rájön, hogy te vagy a legcsodálatosabb dolog az életében. Nem tudhatod, hogy mi lesz még ebből. Hagyd, hadd gondolkozzon. - ahogy így elhallgattam Louis-t rájöttem, hogy talán teljesen feleslegesen borultam ki. Ki tudja? Talán csak azért kért gondolkozási időt mert nem akarja ezt az egész dolgot elsietni.
- Talán igazad van Louis. Köszönöm - ő erre csak elmosolyodott. Már csak ezt a pár napot kell kivárnom és talán Ada örökre az enyém lesz, viszont ott van az a hatalmas de is és ezt nem szabad elfelejtenem.

Ada:

- Miért viharzott ki Harry úgy a kórteremből? - kérdezte Zayn miután már csak ketten maradtunk a kórteremben.
- Szerelmet vallott nekem - vallottam be halkan Zayn-nek. Ennek hallatára Zayn arcán hatalmas vigyor jelent meg - Most meg mit mosolyogsz?
- Mindig is tudtam, hogy totál beléd zúgott és most már ez biztos, de akkor miért rohant ki olyan elkeseredetten? Nagyon jól tudom, hogy te is érzel valamit iránta még ha te sem vagy képes bevallani önmagadnak.
- Gondolkozási időt kértem - erre már Zayn se vigyorgott, sőt elkomolyult a tekintete.
- Mégis miért? Miért kínzod ezzel magadat és Harry-t is?
- Azért mert nem vagyok abban biztos, hogy képes leszek-e rendes párkapcsolatban élni. Te vagy az egyetlen aki tudja, hogy mi történt velem. Lehet, hogyha Harry megtudja már rám se fog nézni, én pedig azt nem bírnám ki. Testi kapcsolatokra pedig képtelen vagyok. - a végén már sírtam. Zayn nem szólt semmit csak magához ölelt. Egy ideig csendben voltunk majd Zayn megszólalt.
- Nem gondolod, hogy egy próbát megérne? Nem élhetsz egész életedben rettegésben. Azt szeretném ha boldog lennél, de saját magadnak nem engedélyezed a boldogságot. Ha rám hallgatsz megpróbálod vele.
- De én nem szeretném elmondani, hogy mi történt velem. Azt szeretném ha ez titokban maradna. - nem értettem, hogy Zayn-nek miért olyan fontos, hogy összejöjjek Harry-vel, hisz nála jobban senki nem tudja, hogy miken mentem keresztül. Ő az egyetlen személy aki tudja, hogy miért vagyok most itt.
- Akkor ne mond el neki. Majd ha igazán megbízol benne akkor tárd csak ki előtte a szíved. Gondold át - ezzel adott egy puszit a fejemre és elhagyta a szobát. Tulajdonképpen nagyon örülnék neki ha azt mondhatnám magamról, hogy Harry Styles a párom, de mi van ha nem jön össze és ezzel mind a kettőnknek ártok? Viszont ha nem próbálom meg egész életemben bánni fogom. A gondolatmenetemet az orvos szakította félbe.
- Na kisasszony hogy van? - jött felém a fehér köpenyes.
- Egész jól. Doktor úr kérdezhetek valamit? - hirtelen felindulásból nem is értettem, hogy miért akarom őt megkérdezni, de már nem számított. Szükségem volt egy idegen gondolatára is, hátha jobban segít.
- Persze kisasszony.
- Ön ha szerelmes lenne valakibe, de úgy érzi, hogy semmi esélyük sincsen össze jönne vele? - amint kimondtam rádöbbentem, hogy én igennel válaszolnék. Nem akarom elvesztegetni az életem és ezt az orvos válasza is igazolta.
- Összejönnék vele mert ha nem is jönne utána össze, de legalább azon a kis időn boldog lehettem vele. - most már én is így gondoltam. Nem szalaszthatom el, hisz még egy ilyen embert soha az életben nem fogok találni, ebben biztos voltam. Miután megköszöntem kiment a szobából, én pedig tudtam, hogy most már biztosan meg fogom próbálni Harry-vel mert nem akarom, hogy az élet elszaladjon mellettem.

Harry:

Miután eljöttem Adától kaptam egy üzenetet Dottie-tól, hogy találkozni akar velem. Ezért elindultam a találka helyszínére. Ideje, hogy pontot tegyek ennek az ügynek a végére. Ha esetleg Ada beleegyezik abba, hogy együtt legyen velem akkor nem akarom, hogy bujkálnunk keljen mert nekem van egy barátnőm. Semmiképpen sem szeretném még jobban megbántani. Eleget szenvedett már így is. Mire oda értem Dottie már ott volt.
- Szia, édesem - ugrott a nyakamba - már nagyon hiányoztál. Miért nem hívtál egész nap?
- Sok dolgom volt. Dottie, beszélni szeretnék veled. - mély levegőt vettem mert az volt az érzésem, hogy nem úszom meg könnyen. Ez  a lány sem jobb mint Ashley és épp ezért szinte biztos vagyok benne, hogy cirkuszolni fog.
- Mondjad drágám. Én mindig szívesen hallgatlak. - az biztos, hogy azután, hogy dobtalak nem fogsz szívesen hallgatni.
- Szakítani szeretnék - böktem ki végre a mondanivalómat. Egy percig kínos csönd telepedett ránk, de aztán egy hatalmas csattanás megtörte azt. Dottie teljes erejéből pofon vágott. Az biztos, hogy ezt megéreztem.
- Mégis miért? Azt gondolod, hogy nincs jogom a magyarázatodra? Mégis mit képzelsz te magadról? Ki vagy te? Hogy merészelsz csak így kidobni engem? Várom a magyarázatodat Harry? - teli torokból üvöltött. Még az a szerencse, hogy nincsen senki a közelben. Már csak azt remélem, hogy holnap nem fog a címlapon szerepelni ahogy mi itt civakodunk.
- Ada miatt .. - nem bírtam tovább mondani mert még egy pofon csattant az arcomon. Már kezdett elegem lenni a pofonjaiból. Kezdett fájni az állkapcsom.
- Lefogadom, hogy elcsavarta a fejed. A kis fattyú. Mindig mindent tönkre tesz. Már az intézetben is így volt. Azt képzelte magáról, hogy ő mindent tud, pedig ez egyáltalán nem így volt. Ledermedve álltam és hallgattam. Nem akartam elhinni azt amit ez a nő állít. Ismerte Adát még az előttről, hogy velünk találkozott volna?
- Te ismerted Adát? - kérdeztem meg végül elfehéredve.
- Na mi van megsüketültél? Épp az előbb mondtam. Mit gondolsz véletlenül botlottál belém? Azért jöttem össze veled, hogy neki ártsak ezzel, de úgy volt, hogy én szaklítok veled és nem fordítva - kezdett el ismét üvölteni. egyszerűen nem akartam elhinni. Nagyon közel álltam hozzá, hogy megüssem, de inkább hátat fordítottam neki és ot hagytam. Még életemben nem ütöttem meg nőt és nem most akarom elkezdeni. Még a végén rohanna a sajtóhoz. Beszálltam a kocsiba és rögtön a kórház felé vettem az irányt. Adától is hallanom kellett, hogy tényleg ismerték-e egymást már régebbről mert ha igen akkor én is hibás vagyok abban, hogy mostanában olyan rosszul volt. Úgy száguldottam mint egy örült, de most ez sem érdekelt, csak beszélni szerettem volna Adával minél előbb. Nagyon reméltem, hogy a fiúk már nincsenek bent. Pont mikor megálltam a piros lámpánál akkor kezdett el csörögni a telefonom és nem akartam hinni a szememnek mert Ada nézett vissza a kijelzőről.
- Szia - vettem fel kalapáló szívvel. Nem akartam elhinni, hogy ő keres azok után ami délelőtt történt.
- Szia Harry, be tudnál jönni egy kicsit mert beszélni szeretnék veled.
- Persze, már úton is vagyok.
- Rendben, akkor várlak. - ez most komolyan megtörtént? Életem szerelme felhívott, hogy beszélni szeretne velem. Istenem annyira jó. A szívem úgy dobogott, hogy azt hittem mindjárt kiugrik a helyéről. A kezem és a lábam remegett. Nem is tudom, hogy miként tudtam elvezetni a kórházig.
- Gyere - szólt ki Ada miután bekopogtam a kórterem ajtaján.
- Szia, megjöttem - mosolyogtam rá.
- Örülök, hogy eljöttél mert beszélni szeretnék veled. Tudod gondolkoztam azon amiről délelőtt beszéltünk - a szívem kihagyott egy ütemet míg ő folytatta - és arra jutottam, hogy szívesen lennék a barátnőd - azt hittem, hogy erre a mondatra még a szív verésem is leáll.