47. fejezet: Ne kavarj

 Meg is hoztam a következő részt, remélem tetszeni fog nektek. Nekem nem nagyon tetszik ez a rész, de döntsétek el ti. Várom a véleményeteket. A következő rész 5 komi és 6 tetszik után jön.

Jó olvasást! :)

47. fejezet: Ne kavarj

Sok előnye van annak, ha valaki híres. Például könnyen kideríthet egy címet. Mindössze csak pár telefon hívásomba került és már a kezemben volt Alison címe. Kevesebb mint egy órába telt mire megszereztem a címet. Teljes gázzal indultam a megadott címre. Mikor Alison házához értem még mindig fortyogott bennem a harag. Hogy tehette ezt velem? Egyáltalán honnan tudta, hogy Ada a barátnőm? Nem hoztam még nyilvánosságra Ada miatt. Nem akartam, hogy már az elején bele kelljen csöppennie a sztárvilágba, de most úgy néz ki, hogy nem is fog soha. Gyorsan megráztam a fejem. Nem, erre nem szabad gondolnom. Most mindent tisztázni fogok, ezt nem hagyhatom annyiban. Kiszálltam a kocsiból és megindultam a ház bejárata felé, majd bekopogtam. Alig bírtam kivárni, hogy kinyíljon az ajtó.
- Nocsak, kit látnak szemeim - üdvözölt Alison sátáni mosollyal, ha eddig lett is volna kétségem afelől, hogy az ő keze volt benne, akkor az ebben a pillanatban el is illant. Most már teljesen biztos voltam benne, hogy ő akarja tönkre tenni az életem.
- Megmagyaráznád ezt? - toltam az orra elé a képeket. Nem bírtam megakadályozni, hogy a hangom ne remegjen meg, ami nem is csoda mert alig bírom egyáltalán kiejteni a szavakat olyan dühös vagyok.
- Mégis mit magyarázzak ezen? Te és én jól szórakoztunk reggel. Ezen nem lehet mit magyarázni.
- Te is tudod, hogy nem történt semmi. Miért akarod az ellenkezőjét elhitetni Adával? - egyre idegesebb lettem, ahogy láttam, hogy ő még ezt az egészet szórakoztatónak tartja.
- Én tudom, te is tudod, de ő nem tudja és ez így is marad. Jobb ha hozzá szoksz - ezzel hátat fordított nekem. Épp be akarta csapni az ajtót, de gyorsan elkaptam a kezét és kirántottam az ajtó elé.
- Ne szórakozz velem - üvöltöttem bele az arcából. Az éles hangra láttam, hogy össze rezzen, de ez most egyáltalán nem érdekelt. - Ezt az egészet most azért csinálod mert nem akartam annak idején lefeküdni veled?
- Nem, azért csinálom mert megérdemled, de ennek ellenére én még mindig nagyon szeretlek téged.
- Mit ne mondjak elég érdekesen mutatod ki - megint elkezdtem kiabálni. Egyszerűen nem bírtam megállni. Legszívesebben megráztam volna, hogy térjen már észre. Nem lehet belém szerelmes, hisz nem is ismer. Akkor pedig milyen jogon próbálja tönkre tenni az életem. Végre megtaláltam azt a lányt akit kerestem és most egy ilyen vipera miatt megint elveszítem. - Most a.. - nem bírtam befejezni mert a hátam mögött hallottam a sziréna hangját.
- Engedje el a lányt és lépjen hátra. A kezét tegye a tarkójára - rendelkezett mögöttem egy fiatal rendőr. Úgy tettem ahogy mondta, mire mögém jött és bilincsbe tette a kezemet.
- De jó, hogy itt van biztos úr, ha nem jönnek nem tudom, hogy mi lett volna - erre a mondatra felkaptam a fejem. Mi a fenét csinál? - Itt ordítozott velem és egyszer meg is ütött - kezdett el sírni.
- Ez nem igaz. Az igaz, hogy kiabáltam, de soha nem ütöttem meg. - Hiába védekeztem senki sem figyelt rám. Mindenki Alisont vigasztalta és azt mondogatta, hogy nincsen semmi baj, nem engedik többé, hogy bántsam. Beültettek a rendőrautóba és elindultunk. Azt hittem, hogy felrobbanok olyan mérges voltam. Mit fog szólni Ada ha megtudja, hogy elvittek a rendőrök, ráadásul pont Alison háza előtt. Ebből megint azt fogja levonni, hogy egyenesen az ő karjai közé rohantam. Istenem, ennél rosszabb már nem lehet. Két óra múlva még mindig a rendőrségen voltam. Felhívtam Louis és az egyik ügyvédet akik most is itt voltak velem.  Engem behoztak az ideglenes cellámba, míg az ügyvéd és Louis megpróbáltak kivinni innen. Nagyon remélem, hogy sikerül nekik.
- Na, téged meg minek hoztak be? Úgy nézel ki mint egy gazdag ficsúr - jött mellém egy izmos, agyon tetovált férfi. Lemertem volna fogadni, hogy a fél életét a sitten tölti.
- Nem csináltam semmit - válaszoltam vonakodva.
- Tudod mi lesz az ilyen kis ficsúrokkal a sitten? Remélem egy cellába kerülünk és majd akkor megérzed a hátsódba ember - ezzel ott hagyott. Igen, határozottan remélem, hogy Louis és az ügyvéd tud tenni valamit.
- Harry Styles, látogatója van - jött oda az egyik rendőr. Rögtön felpattantam. Nagyon remélem, hogy Ada lesz az. Louis azt mondta, hogy mikor közölték vele mi történt akkor felment a szobájába és azóta nem jött le. Amint beléptem a terembe ahol a látogatóm várakozott lehervadt az arcomról a mosoly.
- Mit akarsz itt?
- Gondoltam meglátogatlak és megkérdezem, hogy kényelmes-e az ágyad - görbült ördögi mosolyra a szája - Adát vártad igaz? Ő sajnos nem fog bejönni. Emlékszel, hogy megcsaltad velem?
- Takarodj ki innen.
- Örömmel megyek elvégre mindent elértem amit akartam. További jó szórakozást - ezzel kiment az ajtón. Egészen biztos, hogy nem fog leállni. Addig fogja ezt az egészet csinálni míg tönkre nem tesz teljesen.
 - Uram, ejtettük a vádat maga ellen. Haza mehet - hallok magam mögött egy idősödő hangot.
- Tessék? - néztem rá értetlenül. Nem akartam elhinni, hogy most csak így hirtelen kiengednek. Eddig meg voltak róla győződve, hogy zaklattam Alisont. Talán az ügyvéd és Louis intézett valamit? Levették a kezemről a bilincset és kivezettek. Amint kiléptem Louis ugrott a nyakamba.
- Haver, el sem hiszem, hogy kint vagy.
- Mégis mi történt? Eddig nem nagyon akartak kiengedni.
- Mikor bejött Alison, hogy beszélni akar veled, javasoltam, hogy egy olyan szobába helyezzenek el ahol hallunk és látunk mindent. Így amikor Alison olyan gúnyosan beszélt veled a rendőrök rögtön tudták, hogy minden hazugság volt, így kiengedtek és Alison vallomását semmisé tették - annyira megkönnyebbültem. Úgy látszik nagy hiba volt, hogy bejött gúnyolódni.
- Alison tudja már? - néztem a barátomra.
- Nem, gondoltam te akarod neki elmondani.
- Jól gondoltad, de először beszélnem kell Adával. - egy örökké valóságnak tűnt az út hazáig. Azt hittem már sose fogunk megérkezni. Amint beléptem a házba a fiúk körém gyülekeztek.
- Mi történt haver. Jól vagy? - kérdezte Liam, de ahelyett, hogy válaszoltam volna a rám zúdított kérdéseikre Ada szobája felé vettem az irányt.
- Ada, nyisd ki. Kérlek. Beszélnünk kell.
- Mit akarsz - vágta ki az ajtót.
- Gyere velem.
- Minek? - olyan ellenséges volt, hogy tudtam azt a következtetést vonta le, hogy Alison karjai közé menekültem.
-Gyere velem Alisonhoz. Az ő szájából kell hallanod, hogy nem történt köztünk semmi - nagyon reméltem, hogy rá tudom venni Alisont arra, hogy beszéljen. Neki biztosan hinni fog. Nem szólt semmit csak kilépett az ajtón és elindult lefele. Egyetlen szó nélkül beszállt a kocsiba. Azt hiszem ez már haladás. Legalább hajlandó eljönni velem.
- Van egy ötletem. Felhívlak most telefonon és egyfolytában vonalban leszünk. Így hallasz mindent amit beszélünk. - mondtam mikor oda értünk a házhoz. Nem szólt semmit csak bólintott. Kiszálltam az autóból és megindultam a ház felé, majd bekopogtam.
- Te meg mit keresel itt? Nem a börtönben van a helyed? - mint mindig most is gúnyos volt. Mondjuk ezen már meg sem lepődöm.
- Úgy látszik kiengedtek mert nem tudtak rám bizonyítani semmit.
- Ott a vallomásom.
- Ami hamis - reménykedni tudtam benne, hogy nem most kezd el színészkedni, de szerencsém volt mert előttem nem színészkedik már csak azért sem, hogy bosszantson.
- Akkor mi van? Senki sem tudja rajtad és rajtam kívül - nekem nem is kellett több. Kinyomtam a telefont megfordultam és elindultam a kocsi felé. Tudtam, hogy Ada mindent hallott és most már hisz nekem.