54. fejezet: Szeretlek

54. fejezet: Szeretlek

Reggel mikor felkeltem Ada még édesen szuszogott mellettem. Könyökömre támaszkodva nézem, hogy milyen édesen alszik. Úgy látszik nagyon kimerítette az utazás, mert most szokatlanul sokat alszik. Általában mindig előttem ébred fel.  Mosolyogva keltem föl az ágyból és indultam el a fürdő szoba felé. Beálltam a zuhany alá és megengedtem a jó hűvös vizet. Nagyot sóhajtottam mikor a vízsugár a hátamra folyt. Olyan meleg fülledt levegő volt, hogy ez a hűvös víz kész megkönnyebbülés volt. Miközben a zuhany alatt álltam azon tépelődtem, hogy ma hova menjük. Majd ha Ada felkelt megkérdezem, merre szeretne menni. Kiléptem a zuhany alól és a derekam köré tekertem egy törülközőt. Azt hittem, hogy Ada még mindig alszik, de amint kiléptem a fürdőből Ada gyönyörű szemeivel találtam szemben magamat. Meredten néz előre, azt sem vette észre, hogy közben kijöttem a fürdő szobából.

- Mi a baj kicsim? – szólítottam meg végül. A hirtelen hangra összerezzent. Összevontam a szemöldököm. Mégis mi baja lehet? Tegnap még olyan jól érezte magát.

- Nincsen semmi baj Harry? Én is lezuhanyozhatok? – kérdezte szemlesütve. Összepréseltem a számat úgy bólintottam. Nem szólt semmit csak fogta magát és bevonult a fürdőbe. Értetlenkedve néztem a bezárt ajtóra. Nem értem mi történt. Oda léptem a bőröndhöz és kivettem egy trikót és egy rövidnadrágot. Elkezdtem öltözködni, de még mindig az előbbi furcsa jelenet volt az eszemben. Nem értem. Mi folyik itt? Remélem nem bánta meg, hogy eljött velem ide. Borús gondolataimat az ajtó nyitódása szakította félbe. Gyorsan megfordultam és Ada gyönyörű alakjával találtam szemben magamat. Nem más takarta el csak egy törülköző, ami a térde föléig ért.

- Elfelejtettem bevinni ruhát – mosolygott rám. Ettől még jobban összezavarodtam. Az előbb még olyan furcsa volt most meg boldogan mosolyog rám. Lehet nem is volt semmi baj egyszerűen csak akkor kelt fel. Mondjuk, ezt magam sem hiszem, de örülök, hogy visszajött a régi Ada. Talán majd később megkérdezem mi baja volt, de nem, most mert nem akarom elrontani a jó hangulatát.

- Tessék, itt van a bőrönd – toltam elé a nagy utazó táskát.

- Köszönöm – mosolygott rám édesen.

- Rendeljek, valami kaját vagy inkább le szeretnél menni?

- Menjünk le. Inkább ennék az étteremben, ha már itt vagyunk, ne a szobában kuksoljunk. nem igaz? – helyeslően bólintottam miközben Ada visszament a fürdő szobába, hogy felöltözhessen. Mosolyogva néztem a bezárt ajtót. Most már el sem tudom mondani, hogy mennyire megkönnyebbültem. Úgy tűnik, minden rendben van közöttünk. Közben az is eszembe jutott, hogy merre fogunk menni Adával. Biztosan örülne egy kis hajókázásnak. Fel is hívtam a recepciót, hogy megkérdezzem van-e olyan hajójuk, amelyik megmutatja a várost. Szerencsémre pont egy óra múlva megy egy. Gyorsan lefoglaltam két helyet és vártam, hogy Ada felbukkanjon a fürdő szobából. Mikor megjelent még a szám is tátva maradt. Egy kockás zöld felső volt, rajta amit csak egy csomó tartott össze. teljesen beláttam, így azt is láttam, hogy alá egy lila fürdő ruhát vett fel alá. nadrágnak egyszerű sötét farmert vett fel, de olyan kicsit szára volt, hogy nem sokat hagyott a képzeletre. Minden férfi tátott szájjal fogja nézni. Ebben teljesen biztos voltam. A haját egyszerűen kibontva hagyta. A fejére tett egy májva színű napszemüveget. A fülébe egyszerű zöld fülbevalót tett be, a lábán pedig volt egy szandálszerű papucs. A kezében egy vajszínű táska. Ennél jobb összeállítást nem is találhatott volna. Nagyon csinos volt.

- Ejha – találtam meg végre a hangomat. – Nagyon csinos vagy. Úgy látszik, hogy minden férfit el kell kergetnem majd a közeledből – ezen csak jót nevetett.

- Mehetünk reggelizni? – kérdeztem meg végül. Nem szólt csak bólintott és oda lépett mellém. Adott a számra egy szűzies csókot majd megindult az ajtó felé. Én kábultan követtem.

- Mit kérsz enni? – kérdeztem már az étteremben ülve. Nem nagyon tudtam az étel rendelésre koncentrálni, mert az lestem, hogy a férfiakból milyen reakciót vált ki Ada látványa. Megnéztem az időt és csodálkozva láttam, hogy a hajó mindjárt indul. Észre sem vettem, hogy már ilyen késő van. nincs időn reggelizni. Ada már éppen rendelni akarta mikor közbe szóltam.

- Mégsem kérünk semmit – vetettem oda a pincérnek. Ada kíváncsian vonta fel a szemöldökét és rögtön tudtam, hogy magyarázatra vár. – Egy meglepetésem van a számodra. Majd ott reggelizünk – nyugtattam meg.

- Milyen meglepetés? – akarta rögtön tudni.

- Ha elmondanám, nem lenne meglepetés. Nem? – álltam fel – Gyere – nyújtottam felé a kezem, amit habozás nélkül elfogadott. Gyors léptekkel indultunk el a kikötő felé. Már messziről láttam a hajót.

- Harry, hová megyünk? – faggatott Ada, de nem szóltam semmit csak ráztam a fejem, amit ő bosszúsan fogadott. Nagyon kíváncsivá tettem. Pár perc séta után megálltam a hatalmas hajó mellett. Az emberek sorban szálltak fel rá.

- Mit keresünk itt? – kérdezte ismét Ada.

- Úgy gondoltam hajózunk egy kicsit. Lefoglaltam egy lakosztályt. Egy napig tart az út. Holnap reggel érünk ide vissza. Körbehajózzuk Hawaii-t. Na, mit szólsz? – mosolyogva néztem, ahogy Ada egy szót sem bír kinyögni. Ennél csodálatosabb már nem is lehetne. Mi is fölszálltunk a nagy tömeggel.

- Harry, ez csodálatos – nyögte végül ki Ada miután felszálltunk a fedélzetre. – Komolyan ezen a hajón fogunk aludni? – kihallottam a hangjából a hitetlenkedést, amit én csak mosolyogva fogadtam.

- Igen – öleltem meg. Ada a nyakamba ugrott. Egy ideig így álltunk összeölelkezve, míg meg nem éreztem Ada könnyeit a mellkasomon.

- Kicsim, mi a baj? – tartottam el rögtön magamtól. Megijeszt, mikor sírni látom.

- Semmi, csak olyan boldog vagyok – bújt megint hozzám. Megkönnyebbültem, már azt hittem, hogy valami baj van, de szerencsére nem. Csöndben álltunk a hajó elején és azt vártuk, hogy a hajó kifusson a kikötőből. Nem kellett sokat várnunk szerencsére.

- Ez olyan szép – motyogja a mellkasomba Ada. Halkan mondta, de én így is meghallottam.

- Szerintem is – súgtam neki vissza. Miközben néztük, ahogy a hajó kisiklik a kikötőből hirtelen eszembe jutott a reggeli közjáték. Mi baja lehetett Adának? Úgy döntöttem, hogy ez a tökéletes pillanat arra, hogy megkérdezzem tőle.

Ada, kérdezhetek valamit? – vettem végre a bátorságot.

- Persze – mosolygott fel rám.

- Mi bajod volt reggel? – erre a kérdésemre elkomorult. Mi rosszat mondtam? – Ada – szólítottam meg miután nem szólt semmit csak nézett rám.

- Nem volt semmi bajom csak rájöttem valamire – az ijedségtől még a víz is levert. Lehet, hogy megbánta azt, hogy eljött velem? Én azt egészen biztosan nem bírnám ki.

- Mire jöttél rá? – vettem végre a bátorságot arra, hogy megkérdezzem. Felém fordul, de már újra mosolyog.

- Arra, hogy én totálisan beléd szerettem – annyira meglepődtem, hogy csak álltam és néztem rá. Nem hiszem el. Komolyan szerelmes belém? Ennél nagyobb boldogságot elképzelni sem tudok. Boldogan öleltem meg.

- Én is szeretlek – súgtam a fülébe.