55. fejezet: Múlt árnyai

Drága olvasóim! Mivel nemsokára kezdődik az iskola és nem fogok tudni folyamatosan írni ezért ma hozok majd egy kis meglepetést. Még a mai nap folyamán fogom hozni az 56. fejezetet. Remélem örültök neki. Remélem tetszik a rész. Még az este folyamán hozom a kövit4 Jó olvasást
Puszi! :) 

55. fejezet: Múlt árnyai

Gyönyörű volt az egész napunk. Miután Adával megreggeliztünk körbe jártuk az egész hajót. Öröm volt nézni, hogy Ada ennyire boldog és hogy mindent értékel, amit adok neki. Nem hisztizik, hanem elfogadja, amit adni akarok neki. Még soha nem találkoztam ilyen tökéletes lánnyal és azt kell, hogy mondjam nagyon jó érzés. Miután reggel szerelmet vallott nekem úgy érzem, hogy az egész világot meg akarom ölelni és ez aztán nem semmi. Boldogabb már nem is lehetnék ebben a paradicsomban a világ leggyönyörűbb nőjével.

- Képzeld, amint haza érünk, másnap már kezdhetek az új munkahelyemen – szólalt meg Ada miközben a medence előtt sétáltunk el.

- Értem – sóhajtottam lemondóan. Nem akarom megint azzal traktálni, hogy tulajdonképpen nem is kéne dolgoznia, de nem akarom megint megsérteni. Múltkor már sikerült sajnos.

 - Tulajdonképpen mit fogsz csinálni? – eszembe jutott, hogy ezt még meg sem kérdeztem tőle a múltkor.

- Egy ruha üzletben leszek eladó. Hát nem fantasztikus? Még soha nem árultam ruhát, és ha ott dolgozok, minden ruhából kapok 30% kedvezményt. Szóval szerintem minden héten vásárolni fogok menni. Majd Mayának is szólok, hogy jöjjön velem – olyan lelkesen beszélt a munkájáról, pedig még nem is lehet azt mondani, hogy nélkülözhetetlen. Élvezet hallgatni.

- Te mit fogsz csinálni mikor vissza, megyünk Londonba? – tette végül fel Ada a kérdést nekem is.

- Lesz Londonban egy koncertünk. Lesz a héten még két interjúnk és utána indulunk a turnéra. – nehéz szívvel gondoltam ezekre a napokra. nehéz lesz Ada nélkül turnéra mennem. Hogy fogok én koncentrálni a koncerteken? Az lenne a legjobb, ha velem lenne, de nem hiszem, hogy ez miatt ott hagyná a munkáját.

- Mennyi ideig fogtok turnézni? – jött a következő kérdés. Nagyot sóhajtottam, mert erre most nem gondolok valami szívesen.

- 2 hónapig – láttam rajta, hogy kicsit elszomorodott és ezzel nincsen egyedül. A szívemre ólomsúlyként telepedett a felismerés. Két hónapig leszek Ada nélkül. Hogyan fogom én ezt kibírni?

- Ne búsulj. A szabad napjaimon még mindig utánad mehetek – ölelt meg Ada. Kicsit megkönnyebbültem, hogy ő is nehezen enged el, és hogy hajlandó utánam jönni. – Majd megkérem a főnökömet, hogy ne 1 napokat adjon, hanem mindig egyszerre adja ki. Mert úgy van, hogy egy héten mindig egy nap szabad napom van. Na, mit szólsz? – lelkesen bólogattam. Így legalább nem kell nélkülöznöm két teljes hónapig. Ez megnyugvással töltött el.

- Nincs kedved fürödni egyet a medencében? – váltottam témát. Olyan hívogató volt a víz. szívesen csobbantam volna benne egyet.

- De szívesen, de előbb menjünk be a lakosztályba, hogy levegyem a ruhámat és hozzunk ki törülközőket – egyetértően bólintottam és el is indultunk a lakosztályunk felé.

Ada:

Örülök, hogy már nem beszélünk a turnézásáról, mert a végén még elsírtam volna magamat. Nem bírtam volna már tovább. Félek, hogy találkozik egy másik lánnyal és én, már nem kellek neki, főleg azok után, amiket majd megtud a múltamról. Tisztában vagyok vele, hogy el kell neki mondanom. Nem tapogatózhat sötétben. Azt nem szeretném. Még ma este mindent elmondok neki. Nagyon remélem, hogy nem fog undorodva fölállni és kirohanni a lakosztályból. Ezen járt az agyam miközben a lakosztály felé tartottunk. Az ajtó előtt álltunk és azt vártam, hogy Harry végre kinyissa az ajtót.

- Esküszöm itt volt a kulcs – mondta el már vagy tizedére. Ahogy megpördült a kulcs nagy csattanással esett le a földre. Ezen el kezdtem nevetni, amit egyáltalán nem nézett jó szemmel. Kinyitotta az ajtót és végre bemehettünk a szobánkba. Én gyorsan bementem a fürdő szobába és levetkőztem. A fürdő ruhám lila színű volt és gyöngyök voltak a szélén.

Mikor a boltban vásároltunk egy kicsit merésznek találtam, de Maya meggyőzött, hogy Harry álla a padlót fogja verdesni. Tulajdonképpen ezért vettem meg, mert minden módon szeretnék tetszeni Harry-nek. Leveszek egy törülközőt a fogasról és kilépek a fürdő szoba ajtaján. Harry amint meglátott szóhoz sem jutott, amit én egy mosollyal nyugtáztam.

- Ada, fenségesen nézel ki – nyögte ki végül. Már ő is fürdő nadrágban volt. Tökéletes felső teste volt, de ezt az információt inkább megtartottam magamnak.

- Mehetünk? – szólalt meg végül Harry ismét, de most rekedtes volt a hangja.

- Igen – nevettem el magamat. Fogtuk a törülközőt és kimentünk a szobából. Egész délután kint voltunk a medencénél. Rengeteg mindent ettem, teljesen le vagyok döbbenve. Én általában nem szoktam sokat enni, de most nem bírtam ellen állni a kísértésnek. Este fáradtan tértünk vissza a szobánkba. Gyorsan elmentem lefürödni. Miután végeztem Harry ugyanígy tett. Nagyot sóhajtva ültem le az ágyra és vártam, hogy a kedvesen kijöjjön azon az ajtón. Olyan hangosan dobogott a szívem, hogy azt hittem a szomszéd szobában is hallják. Nem is értem miért vagyok ilyen ideges. Harry nem olyan, hogy elutasítson, csak azért mert egy csúnya folt van a múltamban.

- Miért lettél ilyen búskomor? – hallom meg Harry hangját közvetlenül mellettem. Összerezzenek. Mikor jött ide mellém? Nem hallottam mikor kijött a fürdőből.

- Beszélni szeretnék veled – vettem elő minden bátorságomat, hogy kinyögjem végre ezt az egy mondatot.

- Persze, mondjad csak. Gondolom, komoly dologról lehet szó mivel nagyon elrontotta a kedved. – nem is sejti, hogy milyen komoly a dolog.

- Tudod én még soha nem beszéltem neked a szüleimről és most szeretnék róluk beszélni – kezdtem bele nagyot sóhajtva. A szememben már gyűltek a könnyek, de nem engedtem nekik szabad utat. próbáltam vissza tartani és eddig nagyon jól sikerült.

- Értem – szólalt meg végül Harry. Láttam az arc kifejezésén, hogy most nagyon megleptem, de inkább nem tettem rá megjegyzést.

- Édes anyám meghalt, apám pedig börtönben van – és elmeséltem neki milyen tragédia történt mikor anyám meghalt. Éreztem, hogy megfeszül.

- Azért került börtönbe, mert kiderült, hogy mit művelt az anyáddal? – a könnyeim már megállhatatlanul csorogtak a szememből. Erről nehezebb beszélni, mint gondoltam.

- Nem – suttogtam. Muszáj folytatnom a történetet. Erőt vettem magamon és elmondtam, hogy mi történt köztem és az apám között, és hogy azért került börtönbe, mert megölt egy velem egyidős lányt. – Miután börtönbe került kiderült az is, hogy terrorizált engem és annak idején anyámat, de akkor már késő volt. Soha többet nem engedtem, hogy egy fiú hozzám nyúljon. Soha nem tudtam elfelejteni, hogy miket művelt velem és anyámmal. Emiatt voltak rémálmaim hosszú időre – felemeltem a fejem, hogy Harry zöld szemébe nézzek, de onnan sütött a döbbenet. Megszólalni sem tudott. Szóval igazam volt. Ezek után nem kellek neki. Elkezdtem zokogni. Felhúztam a térdemet és rátettem a fejem. Megvet engem. Ez az, ami a legjobban fáj. Nagy meglepetésemre Harry átölelt és magához húzott.

- Ne sírj – suttogta a fülembe. Meglepetten emeletem fel a fejemet. A szemében azt látom, hogy aggódik miattam.

- Nem ítélsz el a múltam miatt? – tettem fel végül azt a kérdést neki, ami a legjobban aggasztott.

- Dehogyis. Inkább megdöbbentem. Figyelj, ha nem akarsz velem lefeküdni az is teljesen rendben van. Tudok várni addig, míg te is készen állsz rá. rendben? – ölelt megint magához. Ettől megkönnyebbültem. Harry nem gondol semmi rosszat rólam, ami nyugalommal töltött el. Nem csoda, hogy ennyire szeretem ezt az embert. Magam felé fordítottam az arcát és szenvedélyesen megcsókoltam. Kicsit megleptem vele, de azonnal válaszolt rá. Ledöntöttem az ágyra.

- Ada, biztosan akarod? – tette fel végül Harry a kérdést. Ezen elgondolkoztam. Képes leszek együtt lenni vele anélkül, hogy elő jöjjenek a rossz emlékek. Nagyon remélem, hogy igen. Szeretném, ha működne.

- Igen, csak legyél nagyon óvatos – válaszoltam végül. Harry megnyugodva fújta ki a levegőt. Nagyon örült a válaszomnak.

- Óvatos leszek – súgta vissza majd megint megcsókolt.